Nem vitatva Szabó Máté, ombudsman jó szándékát, meg kell erősítenem a címben írtakat: úgy beszél a magyar valóság egy szeletéről, az iskolákról, mint aki a Holdról csöppent ide.
Mint aki nem látott még működő iskolát. Mint akinek egyetlen gyermeke sem járt önkormányzati iskolába. Tilosnak tartja az osztálypénz szedését, s leszögezi a közoktatási törvényre hivatkozva, hogy az iskoláknak még azt is „állniuk” kell, ha a gyerekeket múzeumba, kirándulásra viszik.
Mit tud ez a kedves ember az iskolák, óvodák stb. működésének feltételeiről? Nem kellett még sosem bevinnie WC-papírt, papírzsebkendőt, színes ceruzákat óvodába, gyümölcsöt, tisztasági csomagot általánosba, nem szedtek még be hozzátartozójától vagy tőle másolópapírra, sportkörre, diákkörre pár száz forintot? Csak hogy tudja: ezek majdnem minden önkormányzati iskolában, óvodában meglévő példák. S nem azért, mert a nevelők, tanárok, óvónők zsebre dolgoznak, hanem mert nem futja. Ezekre sem. Nemhogy kirándulásra, múzeumra.
Szerinte tehát tilos dolgot művelünk mi mindannyian, akik ilyen-olyan közösségi célra osztálypénzt szedünk. Én is ezt teszem, tehát törvényt sértek.
Törvényt sértek? Nem azt kellene-e hangsúlyoznia az ombudsman úrnak, mekkora gyalázat, hogy a közoktatási törvény úgy szab meg előírásokat, hogy annak egyáltalán nem biztosítja anyagi feltételeit? S nem is biztosította soha, egyetlen kormány alatt sem, mióta a törvény hatályban van.
Nem az a gyalázatos, hogy szinte rákényszerítenek bennünket, tanárokat a törvényszegésre? Mert egyik oldalon diákok, szülők, vezetők elvárják, hogy legyenek tanórán kívüli együttlétek, foglalkozások, ugyanakkor ezek valamiféle hozzájárulást igényelnének, amit egyetlen iskola sem tud kigazdálkodni. Még egy csomag színes kréta is problémát okoz olykor év végén – csak a digitális táblára van pénz…-, nemhogy egy osztálykirándulás. És itt ne gondoljon senki a tanárok bérére: ingyen megyünk, minden fizetség nélkül, többnyire hétvégén, szabadidőnk terhére, s legtöbbünk örömmel. Én legalábbis így. De hogy még ezek után fejemhez vágják, hogy törvénytelenül is, na, ez már sok.
Megmondom én mi a megoldás, hogy mit kellene tennie Szabó Máténak. Vagy határozottan követelnie kellene, hogy kifejezetten tilos legyen minden közösségformáló, tanórán kívüli rendezvény (nemcsak a kirándulás, hanem olyanok is, mint pl. egy érettségi bankett, tabló stb.), vagy ugyanilyen határozottan követelnie kellene, hogy minderre biztosítsanak forrást.
A többi nem néma csend, hanem fölösleges beszéd.
