Már éppen kezdtünk volna örülni, hogy az MSZP kiszorította soraiból a korrupciót, erre bekapcsolja az ember a rádiót, rohan az újságoshoz, persze, Magyar Nemzet már nincs 10 óra körül, marad a rádió meg az egyéb közvetítők, amelyek mind harsogják, hogy Hagyó, Hagyó. Nem ismertetem a vádakat, mert legutóbb a 16 órás hírekben Hagyó már fenyegetőzött, hogy mindenkit perbe fog, aki pusztán megismétli azokat, s különben is, természetesen egy szó sem igaz az egészből, ő tiszta, esküjéhez híven szolgálta a hazát ugyebár, és kényes az erkölcsére. Na igen...
Nem ismétlek én meg semmit tehát, csak azt kérdezem az MSZP még megmaradt híveitől: nem szégyenkeznek ilyenkor? Nem remeg meg a kezük, amikor az X-et behúzni készülnek melléjük? Nem fordul föl a gyomruk, amikor leírják, mondják, hogy bár befogott orrokkal, behunyt szemekkel, soha ilyen rosszkedvűen, de mégis mellettük fognak szavazni? Mert hát a Fidesz meg Orbán, no meg a fasizmus, a lopakodó diktatúra s egyebek: csupa olyan, ami sohasem volt valóságos veszély a rendszerváltás óta, az viszont annál inkább, hogy szétlopják az országot.
Pontosabban: szétlopták. Hogy ebben minden pártnak megvan a maga sara, nem kétséges. De ilyen szemérmetlenül, pofátlanul, gátlástalanul egyetlen párt sem működött ebben közre, mint az, amelyik éppen kiszorította a korrupciót soraiból.
