Vona Gábor húsvéti üzenete szép példája annak, miként lehet úgy ünnepelni, hogy közben persze bele is rúgjunk egyet vélt - valós - választott ellenfelünkbe. Mert szép dolog a feltámadás, de a keresztre feszítés látványosabb, nagyobb tömegeket vonzó esemény.
Idézem bevezető mondatait (kiemelések tőlem):
„A keresztény világ közel 2000 éve húsvétkor mindig a Megváltót ünnepli. A Megváltót, akit a zsidók ugyan keresztre feszíttettek, de Ő harmadnapra feltámadott.
Nekünk, magyaroknak ez a húsvét más szempontból is fontos, hiszen egyre többen vagyunk mi, nemzetiek, akik bízunk abban, hogy Magyarország is fel fog támadni.”
Nem vagyunk persze zöldfülűek, megértünk, s így meg is értünk sok mindent, tudunk mi a sorok között olvasni. Fölismerjük a napi aktualitású zsidóellenességet, a finom párhuzamot Jézus és Magyarország sorsa közt, és bólintunk: ezt vártuk. Illetve nem vártuk, de ha már jött, nagyjából erre számítottunk.
Ja, hogy Jézus – amellett, hogy pártus, szkíta, magyar herceg – bizonyos források (evangéliumok) szerint zsidó (is) volt? Hát ez kimaradt. Lehet kampányolni azzal, hogy egy zsidó feltámadását ünnepeljük? Na ugye. És a Jobbik számára elsősorban kampány van, s csak másodsorban húsvét.
Ja, hogy ha már hangsúlyozzuk a keresztre feszíttetők zsidó mivoltát, akkor abból következik-e valami a ma élő zsidókra? Vona szerint nyilván, különben nem említené: mélyen el kell őket ítélni, mármint a ma élő zsidókat. Is. Jézus keresztre feszítése miatt. Jómagam furcsállnám, ha egy ma élő zsidó engem pl. felelőssé tenne a holokausztért, hiszen nem is éltem akkor, sőt, az ország nagy része sem. Pedig a vonai logikából ez következik. Tiltakoznánk? Naná.
