Az elmúlt héten lezajlottak a középiskolai írásbeli felvételi vizsgák. Az folyamatnak új eleme, hogy a hagyományos 4 évfolyamos gimnáziumokban szóbeli felvételi vizsgát csak akkor lehet szervezni, ha az intézmény megíratja a központilag kiadott egységes feladatlapokat matematikából és magyarból, egyébként csak az általános iskolai tanulmányi eredmény alapján lehet a tanukókat rangsorolni. A 8 és 6 évfolyamos gimnáziumoknak még ez a lehetőségük sincs meg: ott a szóbeli még akkor is tilos, ha egyébként az iskola bejelentkezik a központi felvételire.
Noha nem értek egyet a változtatással, mert ebben az iskolák pedagógiai szabadságának korlátozását látom, el kell ismernem, hogy szólnak mellette érvek: egységes a megmérettetés, melynek eredményét minden intézménynek el kell fogadnia, „a szülőkre is kisebb terhek hárulnak majd, hiszen mellőzhetőek azok a tanfolyamok, amelyek kereti között egy adott középfokú iskola saját írásbeli felvételijére készítették fel az oda jelentkező tanulókat.” http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2085&articleID=231967&ctag=articlelist&iid=1.
Ugyanakkor legalább ilyen erősek az ellen szóló érvek is. Pl. a rendelet szerint a szóbeli vizsga eredménye a felvételi eljárás egészében megszerezhető összesített eredmény, összpontszám huszonöt százalékánál nem lehet több. Ez azt jelenti, hogy adott esetben egy tagozatos osztályba (biológia, nyelv stb.) a gimnáziumok legfeljebb 25%-ban számolhatják be az adott területen elért eredményt, így előfordulhat, hogy kiesnek kiváló biológiai ismeretekkel rendelkezők, akik viszont gyengébbek magyarból stb. Ugyancsak nem szerencsés, hogy egyáltalán ahhoz, hogy az intézménybe jelentkező gyereket láthassuk, meg kell íratni a központi felvételiket. (Az idén 50 ezer főt úgy fognak felvenni a középiskolák kizárólag általános iskolai eredmények alapján, hogy az illetőt csak szeptemberben fogják látni; s az sem mellékes, hogy ugyanaz a ”hozott” pontszám egészen eltérő tudásszintet jelenthet.) Összességében a tehetséggondozás, a tehetségek kiválasztása lesz nehezebb a változtatás által, s ez mindenképpen ellene szól.
Tegnap estig javítottam a magyar feladatlapokat (itt, itt, itt), egyfajta nyitott kíváncsisággal, hogy milyenek. El kellett ismernem, hogy ezek a feladatok nem rosszak: kellően differenciálnak, sokszínűek, érdekesek, ugyanakkor tehetséges és jól felkészült tanulók számára megoldhatók. Már-már hajlottam volna rá, hogy beírjak egy dicséretet a minisztérium bizonyítványába (a feladatlap készítőinek továbbra is jár ez), mígnem haza nem jöttem a hosszú javításból, s átlapoztam a tegnapi Magyar Nemzetet.
A 2. oldalon található cikkükben beszámolnak a felvételikről, s itt idéznek egy szocialista politikust, Katanics Sándort, aki a következőkkel indokolja a „reformot”: „ …az intézményen belüli írásbeli, illetve a szóbeli vizsgák … lehetőséget adnak indokolatlan szelekcióra és szegregációra.”
Valójában ez a mondat, illetve a mögötte lévő tartalom, ami mindenképp visszautasítandó, s ami jól mutatja a változtatás tényleges indokait: a minisztérium bizalmatlan tanáraival szemben, s eleve azt feltételezi, hogy mi mindannyian másra sem várunk, minthogy bárcsak szelektálhatnánk és szegregálhatnánk már indololatlanul egy keveset (de még inkább sokat); mintha mindannyian megbízhatatlanok és felkészületlenek lennénk, ezért ki kell venni a kezünkből a döntés jogát. Mit mondhat erre egy tanár, aki igyekszik tárgyilagosan értékelni, aki soha nem szegregált, és soha nem tenne különbséget sem tanítványai, sem más ember közt kizárólag azok bőrszíne alapján? Csak legyintek. Ez jobban fáj, mint az, hogy estig ingyen javítottam. Merthogy a nagy reformlendületben a minisztérium figyelme a díjazásra már nem terjedt ki.
