Mészáros Antónia, a Minőségi Újságírásért Díj tulajdonosa, jelenleg Az Este munkatársa volt a műsorvezetője a tegnapi Pokorni-Magyar vitának: (http://video.hirado.hu/videok/este/20080215/este_080215.wmv)

Természetesen a tandíjról volt szó. A két résztvevő mondta a tőlük elvárhatókat, sok újdonságot nem hallhattunk.

Hanem a mi drága Antóniánk a műsor nagy részében képtelen volt féken tartani elfogultságát.

Először is szembesítette Pokornit a Fidesz 1994-es (!) programjával, amelyben a tandíjat még elképzelhetőnek tartották. Igaz, hogy azóta14 év eltelt, s éppen a Fidesz volt az, aki 1998-ban eltörölte az előtte bevezetett tandíjat, ez Antóniánkat nem zavarta. (Szívesen meghallgatnám a kisasszonyt, miként szembesíti az MSZP vezetőit az MSZMP akárhányadik kongresszusának határozataival, ja persze, ez nem ugyanaz, ugye?)

Majd föltett egy olyan kérdést, melyért – ha lenne normális közszolgálati televízió – ma már nem dolgozhatna ott, még aznap kirúgták volna díjaival együtt. A mondat kb. így szólt: „Ma minden adózó állampolgár évi 44 ezer forinttal támogatja egy-egy felsőoktatásban tanuló gyerek képzését. Miért tegyük ezt mindannyian, mondjuk egy olyan budai bukdácsoló úrifiú esetében, akinek a szülei ki tudnák fizetni a tandíjat?”

Szabolcsi származású vagyok, ott nőttem fel, s ahogy gyermekkoromra visszaemlékszem, ott egy ilyen kérdésért már elővették volna a bicskát.

Mi a baj?

A kérdés végtelenül demagóg és hazug, mert 

1) azt sugallja, hogy mi, adózók támogatjuk a „ b. b. úrifiúkat”, akiknek meg  a szülei nyilván nem adóznak ( a szemét adócsaló budaiak!), hiszen nem az ő adóikból támogatják saját gyerekeiket;

2) célzatosan választja Budát, s véletlenül sem azt kérdezi, hogy miért támogassuk pl. az ózdi fémnagykereskedő bukdácsoló gyermekét ( tudom, hogy nem jellemző, de mégis);

3) a mondat jól hallhatóan rímel a kormány Új Mao. kiadványának vonatkozó részére: „… vajon kell-e az ország egyik felének adóznia azért, hogy a másik felének gyerekei oda bekerüljenek, mármint a felsőoktatásba?”- kérdi ott az egyik nagytekintélyű rektor (akiknek éppen nemrég emelte a kormány a fizetését csaknem duplájára, csak nem az én adómból?);

4) ha „b. b. úrifiú” lennék, s tandíjjal végezném az egyetemet, megkérdezhetném, hogy ugyan miért fizessem az én adómból pl. a több millió nyugdíjas ( kiknek is a törzsszavazói zömmel?) ingyenes utazásait, a segélyezett százezrek jövedelmeit stb., miért ne a gyerekem tandíjára költsem adóimat?

Elővette még Pokornival szemben azt az érvet is, miszerint a diplomások átlagbére jóval magasabb, mint az érettségizetteké, tehát fizetniük kell, de arra már nem futotta kis agyából (Pokorninak sem), hogy fölvesse: mennyit is adózik egy diplomás és mennyit egy érettségizett, vagyis tisztán anyagi szempontból ki hoz nagyobb hasznot az állam számára, hányszorosan többet fizet be adóként egy diplomás, s ezzel nem fizeti-e meg képzése költségeit?

Antóniát persze okosabbnak gondolom, mint amilyennek mutatta magát. Ebből következik, hogy tegnap nem műsort vezetett. Más feladata volt: manipulált és egyszerűen benyalt.

 Váljék egészségére.