Készülőben a BKV-sztrájk, a MÁV-nál is várható, hogy nem fog a tavasz eltelni a vasúti dolgozók munkabeszüntetése nélkül, meg fognak tehát szaporodni azok a blogbejegyzések, amelyekben  a különböző rendű és rangú utazni vágyók fikázzák a sztrájkolókat. „Hogy miazhogy én nem mehettem ide vagy oda, hülye vasutasok, hülye buszsofőrök, mindenki hülye, csak én nem, mert „nekem a seggembe is fejem van” stb.” Az Indexen címlapos lesz a Megint Állunk Vazze, s folytatódik a hangulatkeltés a sztrájkolók ellen.

   Mindezzel a napokban velem megtörténteket akarom bevezetni.

Pénteken bent felejtettem a gimnáziumban egy dolgozatcsomagot, hétvégén szerettem volna kijavítani. 6 óra tájban jutott eszembe, s kerékpárra ültem, hogy bemegyek érte.

A szokásos útvonalomon menve az Érsekkertből kiérve villogó rendőrautókat láttam már messziről. Először azt hittem, Vitéz Szíki Károly Uram, Hivatásos Forradalmár és Malacfuttató menti ismét a kórházunkat a megyeháza előtt a karvalytőkétől, ezért a nagy rendőri készültség, s mivel stílusa és akciói engem inkább taszítanak, tettem egy jobbkanyart, más utat választva. Így jutottam el városunk központjáig, a Dobó térig. Legnagyobb meglepetésemre ott olyan óriási tömeget találtam, mintha maga II. János Pál támadt volna fel, s celebrált volna szentmisét a minorita templomban.

  De nem, a feltámadás elmaradt.

A térre már be sem tudtam jutni, azt a bejáratát, amely felől én megközelítettem, kordonok zárták el teljes hosszában. A parlament kihelyezett ülést tart? Nem, még ez sem.

Mint a kordonőröktől megtudtam: az Eger-rali (ha így kell írni egyáltalán) rajtja volt a téren.

Írtam már, mennyire nem érdekel az autó, különösen nem az autósport, így hát volt némi ellenérzés bennem, hogy egy ilyen gyönyörű barokk város központjában, híres várunk árnyékában, a Dobó szobor lábánál, a több száz éves templom elől indítják a futamot.

De túlléptem ezen, végül is ha ennyien érdeklődnek, miért tegyek szemrehányást bárkinek.

Fogadjuk el, hogy a modernkor embere a templom feliratát (PRO DEO NUNQUAM SATIS) már rég átértelmezte: Pro Auto Nunquam Satis-ra – Az autóért semmi sem elegendő.

  Keressünk újabb utat – gondoltam magamban. Nem részletezem innen pokoljárásomat: minden lehetséges megközelítési módot megkísértve megpróbáltam (ennyi alliteráció Babitsnak is becsületére válna!) eljutni a gimnáziumba – sikertelenül. Kordonok, rendőrautók tartóztattak fel, kb. negyedórát bolyonghattam, szabályosan egy kiismerhetetlen labirintusban éreztem magam, s nem volt sehol kiút. Bármerre mentem, a tömeg mindenütt hatalmas volt, rengeteg részeg fiatal, többségük annyit ihatott, hogy abban egy kisebb óceánjáró is megfordulhatott volna. A végén már nagyon dühös voltam, káromkodtam magamban, segítségül híva az Egek Urát, hogy sújtson le erre a baromállatcsürhe tömegre, az autósokra, az autóbuzikra, az autóversenybuzikra, a nézőkre (!), a józanokra, az ittasokra: mindenkire.

   Most, két nap távlatából már csak nevetek magamon: elvesztettem a fejem.

   De azért…

De azért lenne itt egy kicsiny probléma. Ha már annyiszor hallhattuk a rendőreinktől egy-egy tüntetés megtiltásakor, hogy a közlekedés aránytalan sérelmével jár, „közemberektől”, hogy a közlekedési sztrájkban résztvevők igazából velük tolnak ki, nos akkor én megkérdezhetném-e az alábbiakat:

-         Milyen jogon korlátozzák egy hülye raliverseny miatt az én közlekedésemet?

-         Hogy fordulhat elő, hogy egy ilyen kisvárosban, ahol nincsenek nagy távolságok, ne tudjak bemenni a munkahelyemre még gyalog sem, kerékpárral sem?

-         Mi egy raliverseny fontossága egy BKV- vagy MÁV- dolgozók sztrájkjának fontosságához képest, amelynek során munkahelyet védenek, szociális juttatásokat követelnek?

Úgyhogy a készülődő sztrájkok kapcsán azt ajánlom mindenkinek: fogja vissza magát, ha a sztrájkolókat fikázza. Ha akadályoztatva érzi magát valaki, jöjjön el jövőre az Eger-ralira, s ha át tud kelni a városon, akkor beszélhet és beszólhat.

Addig csönd.