Legutóbbi posztomra (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/18/naci_vadaszok_es_nacivadaszok_szatirikus_novellakiserlet) magánlevélben reagáltak (elismerésüket kifejezve) a nácivadászok. Azt hiszem, nem értették meg teljesen szándékaimat. Esterházy írta valahol, hogy az a jó jellemzés, ha úgy mutatunk be egy jezsuitát, hogy egy kommunista is találva legyen. Ilyesmi volt a célom, vagyis a novellakísérletben „kétfrontos harc” zajlott: mindkét oldal fonákságaira rá akartam rámutatni. A nácivadászok álláspontjának tarthatatlanságára is.
Valószínűleg tanári szerepemből (és nyilván egyéniségemből) adódik, hogy először meggyőzni szeretném a más véleményem lévőket nézeteik elfogadhatatlanságáról, ezt tettem a kurucok esetében is: nekik is írtam, először olvasói levélben (amit természetesen nem közöltek) sorolva fel, miért rossz, amit művelnek, miért nem érhető el ezzel a módszerrel céljuk, még akkor sem, ha bizonyos általuk felvetett problémák valósak. Miután (szintén magánlevélben) lényegében visszautasították kifogásaimat, lemondtam róluk: menthetetlen hülyék.
Éppen ilyen előzmények miatt úgy érzem, adnom kell egy esélyt a nácivadászoknak is. Ezért szól hozzájuk ez az írás. „ Nyomorult, testi-lelki gazemberek”, „beteg lelkű, uszító, takonypóc”, „sárban fetrengő kifejlett hízós nőstény disznó”, „senkiházi féreg” – ilyen jelzőket lehet olvasni nácivadászaink honlapján – a szerintük nácikról. Emellett a „nácik” családjairól szóló teljesen magánjellegű információkat: lakhelyük, lakásuk bemutatása, gyermekeik, szüleik adatai stb. Ismerős a módszer? Igen. Ez a kurucok módszere. Sajnos.
Ha azt mondtam a kurucokról, hogy bizonyos általuk felvetett problémák valósak, el kell ismerjem: akinek valamely hozzátartozója a nácizmus áldozata lett, annak félelme lehet jogos, még akkor is, ha indokolatlan. De nekik is fölvetném: ilyen módszerekkel lehet-e bármilyen ügyet szolgálni? A cél nem szentesíti az eszközt, legalábbis az én erkölcsi rendemben nem.
Azon is érdemes lenne elgondolkodniuk, hogy választott nevük milyen premisszákon alapszik. Ha ők nácivadászok, az azt jelenti, hogy vannak nácik, akikre vadászni kell. Melyek voltak az eredeti náci gondolatok? Néhány ezek közül: faji felsőbbrendűség, fajelmélet, antiszemitizmus, élettér-elmélet, szociális és nemzeti demagógia, a vezér-elv, az összes német egy államban való egyesítésének gondolata – nagyjából ezek így együtt. Megvannak-e ezek –még egyszer hangsúlyozom: együtt!- a mai magyar közéletben? Nincsenek. Itt-ott persze fellehető belőlük néhány, mint a kurucoknál az elvadult antiszemitizmus, s nem állítom, hogy a Gede-testvérek munkássága egyenrangú mondjuk a Püskiékével – ezek kezelése egyszerű rendőri kérdés lenne, ha a rendőrség tenné a dolgát. Izgalmasabb kérdés azonban, hogy miért nem teszi? De hogy Gonda László, Tomcat, Vona náci lenne? Velük sem értek egyet szinte semmiben, módszereikben különösen nem, de nácik? Nem, nem és nem! Ha őket is azoknak tekintjük, akkor a kör szinte korlátlanul bővíthető: előbb-utóbb bele fog férni mondjuk Kövér, aztán Orbán, sőt talán még én is köztük leszek szemükben. Mire jó ez?
Semmire. Csak a közéleti viták mellékvágányra futtatására, álvitákra, hamis helyzetértékelésre, dagonyázásra. De ez utóbbit csak a disznók szeretik.
Úgyhogy kedves nácivadászok, nektek is abba kellene hagyni a sárdagasztást, még akkor is, ha oldalatok látogatottsági rekordokat dönt.