Régóta izgat egy matematikai probléma.
Borges, a zseniális író egyik novellájában (Bábeli könyvtár) leír egy olyan könyvtárat, mely 25 ortográfiai jel minden lehetséges kombinációjából álló könyveket tartalmaz, tehát az összes verbális struktúrát. Ezek a könyvek 410 oldalasak, s bár a művek száma beláthatatlanul nagy, de mégsem végtelen.
Alig hiszem, hogy ha még a mostani fejlett számítástechnikára alapoznánk is az egyes darabok létrehozását, el lehetne készíteni a könyvtárat, hiszen úgy gondolom, a lehetséges megoldások száma szinte a végtelent súrolja.
De létre lehet-e hozni egy sornyit e könyvekből? Ez az, ami izgat. Ha például alapul vennénk a magyar ábécét, lehetne-e olyan szoftvert készíteni, amely a betűk összes lehetséges kombinációját tartalmazná egy sorban. Természetesen a szoftvernek azt is figyelembe kellene vennie, hogy egy-egy betű többször is ismétlődhetne, mint pl. az alma szóban az „a”.Továbbá: ha a szoftver elkészíthető volna is, nem haladná-e meg a lehetőségek száma itt is az emberileg felfogható nagyságot? Valószínűleg, a kombinatorika tudna a kérdésre választ adni, de ahhoz nem értek. Örülnék, ha valamely olvasóm tudna erre válaszolni.
Biztos (?), hogy a sorok mintegy 90%-a értelmetlen zagyvaság lenne. De ami efölött van, az lenne igazán érdekes. Mert az értelmes sorokban benne lenne a valaha leírt, az elkövetkezőkben megfogalmazott s a soha senki által meg nem írt összes magyar szöveg első sora. Újrateremthetnénk elveszett szövegeinket, nagy felfedezések, tudományos szenzációk kelhetnének életre – egy sor erejéig. Megtudhatnánk, miként kell jó irányba elindulni a rákkutatásban, jövendőbeli íróink, költőink – akiket mi már nem fogunk megélni - nyitó soraiba olvashatnánk bele, mintha Balassi korában ismerték volna azt, hogy „Mert elhagyatnak akkor mindenek”. Beleláthatnánk a jövőbe, megtudnánk, hogy száz vagy ezer év múlva milyen történelem fog elkezdődni (csak éppen el kellene tudnunk dönteni, hogy mi igaz a leírtakból s mi nem, mert nyilvánvalóan mindent és minden állítás ellenkezőjét is tartalmaznák a sorok): a lehetőségek tehát beláthatatlanok.
Tisztában vagyok persze azzal, hogy az ötlet amennyire szép, annyira értelmetlen. De a kivitelezhetőség érdekel. Hogy valami, ami realitásként elgondolható, az megvalósítható-e? Elgondolható persze az is, hogy pl. egy hajszálammal fölemeljek egy vonatszerelvényt, de az nyilvánvalóan nem megvalósítható. Ezt a problémát azonban nem ilyennek látom, mert a megoldásnak nincs fizikai akadálya, nem ütközik a valóság törvényeivel.
Természetesen a sorok között lenne az is, amivel kezdtem s amivel zárom is ezt a posztot: Régóta izgat egy matematikai probléma.
