Szívesen feldobtam volna hangulatomat egy kis kokainnal, mert unalmasan telt a mai nap: egyetlen új hangfelvétel sem került elő a HírTv kontra Helmeczy-féle ügyben, s ahogy az várható volt, a szimpla bűnügyi eset átkerült a politikai hit szférájába. A Fidesz minden szinten tiltakozik, Helmeczy végigturnézza a baloldali orgánumokat a magyarázkodásaival, nagy összegben lefogadható volna, hogy ha a rendőrség, bíróság lezárja valaha az ügyet, az ítéletnek az egyik oldal nem fog hinni. Az, amelyiket elmarasztalják. Mert a hitkérdések racionálisan nem megválaszolhatók.
Egyik érintettnek sem érdeke igazán a teljes igazság kiderítése. A tv-sek nyilvánvalóan Verest vették célba, de a lőlapra kampányfőnökének nevét tették. Az utolsó lennék, aki valaha megvédi Verest bármilyen ügyben, ám a rendelkezésünkre álló dokumentumok ismeretében valószínűsíthető: az akció nem tőle indult. Helmeczyt – Fradi kizárásában játszott kétes szerepe miatt – eleve nem kedvelem, nagyjából annyira megnyerő közszereplő számomra, mint egy háromnapos vízihulla. Úgy is néz ki. Ügyvédként, jogászként lett volna tennivalója az ügyben, feltűnően sok magyarázkodása talán azt takarja, hogy mindezt ő is érzi, s nem véletlen az sem, hogy mely médiumokban hirdeti álláspontját: azokban, amelyeknek közönsége nagyrészt utálja a HírTV-t. Vagyis transzponálja az esetet, azt sugallja a törzsközönségnek: a csatornáról ti is tudjátok, hogy milyen szemét, vagyis most is az, én pedig ártatlan vagyok.
Kétes pontok azonban a riporterek sztorijában is vannak. Nem nagyon tudom, tudjuk, hogy mi volt az indítéka a drogdílernek abban, hogy megkereste Helmeczyt, mivel a két fiú aligha drogozik, tehát alaptörténete hazugság. Annyira pedig nem tartom elvetemültnek Krakkóékat, hogy az egész akciót ők tervelték ki Veresék lejáratására. Ennek a kockázata ugyanis nem áll arányban a lehetséges nyereséggel: ha megbuknak, s kiderül, hogy hazudtak, hamisítottak, egész életükre eláshatják magukat újságíróként, s ettől kezdve legfeljebb a MÚOSZ elnöki címére pályázhatnának…
Vagyis mindenkinek jó, ha a tészta tovább nyúlik, egyre alaktalanabb, felismerhetetlenebb lesz, s mindkét oldal hívei megnyugodhatva hajthatják álomra fejüket azzal az érzéssel, hogy „credo quia absurdum est”.
