Pálinkás József, közéletünk egyik legrokonszenvesebb politikusa az MTI-nek adott nyilatkozatában tért ki újból a kérdésre annak kapcsán, hogy csütörtökön A közoktatás és a tudomány kapcsolata – tehetséggondozás címmel előadást tart Hajdúszoboszlón, a X. Országos Közoktatási Szakértői Konferencián: http://www.mno.hu/portal/589590.
A felvetés nem új, már márciusban az Országgyűlés oktatási bizottsága is tárgyalta a javaslatot, sőt egyhangúlag támogatta azt. Akkor úgy tűnt, hogy az új tárgy (ami lehet a fizika, a kémia, a biológia, esetleg az összevont természettudomány) 3-4 év múlva lesz kötelező.
Az MTA elnöke okosan érvel álláspontja mellett, s ezek az érvek elfogadhatók még az olyan nem hozzáértők számára is, mint amilyen én vagyok (szakemberhiány az adott területeken, gazdasági okok, a jelenlegi képzés elhanyagoltsága, az oktatás közelítése a hétköznapokhoz stb.) A kérdés azonban nem is úgy vetődik fel, hogy szükséges-e kötelezővé tenni egy új természettudományos tárgyat. Igen, szükséges, magyar - történelem szakon végzettként is ezt mondom. Gyakorló tanárként én azonban másra helyezném a hangsúlyt: lehetséges-e bevezetni a kötelező érettségit a jelenlegi feltételek mellett? Sajnos, erre viszont határozott nem a válaszom.
Miért? – kérdezhetik jogosan olvasóim.
Nézzük az okokat, tegyünk fel kérdéseket!
Alkalmasak-e a most középiskolában tanulók egy plusz érettségi tárgyra? Nem. Legalábbis sokan nem. A középiskola ugyanis az utóbbi évtizedekben felhígult, 20-25 évvel ezelőtti, pályakezdő koromhoz képest azt látom, hogy nagyon sokan egy szinttel feljebb tanulnak, mint ami a képességeikből futná: a volt szakmunkás a szakközépben, a szakközepes a gimnáziumban, s följebb menve jó néhány főiskola alig nyújt színvonalasabb képzést, mint egy jó nevű gimnázium. A középiskolások jókora része már ezt az öt tárgyas érettségit is csak úgy tudja megcsinálni, hogy le kellett butítani szintjükre a követelményeket (ezt „hivatalosan” úgy kommunikálják, hogy az érettségit kétszintűvé tették…) Számukra egy hatodik érettségi tárgy maga lenne a csapás, ráadásul éppen ezek a természettudományos tárgyak számítanak körükben „mumusnak”: garantálható, hogy gyerekek, szülők tömegei fogják átkozni, aki rájuk kényszerít ilyen változást.
Alkalmasak-e a fizika, kémia, biológia jelenlegi követelményei, tankönyvei a tömeges elsajátításra? Itt ingoványosabb terepre érek, hiszen nem vagyok szakember. De látom a tanítványaim, gyerekeim könyveit. Hát, mit mondjak? Azok a tárgyak, amelyeknek a legközvetlenebb kapcsolatban kellene lenniük a hétköznapok világával, éppen azok szakadtak el legjobban attól. Felfoghatatlan szaknyelv, túlrészletező leírások, bonyolult számítások: júniusban volt szerencsém egy jó képességű, biológiatagozatos osztályt érettségiztetni, így hallottam kémiafeleleteiket, s csak bámultam, mint mozis a lyukon. Ugyanis szinte semmit nem értettem a fő témán kívül, hogy pl. szénmonoxid. Ami erre rárakódott a felelet során, az számomra megfejthetetlenebb volt, mint a phaisztoszi korong. Ezt a problémát az MTA elnöke is érzi, nem véletlenül szól a tananyag átalakításáról. Csakhogy ez nem megy egyik évről a másikra: ehhez át kell alakítani a tanárképzést, átírni a tankönyveket, gyakorlattá tenni az alap-és középfokú oktatásban stb. Hogy ez miként mehetne végbe 3-4 év alatt, azt elképzelni sem tudom. Ha ugyanis minden változatlan marad, s így „szabadítják rá” a középiskolásokra a természettudományos érettségit, akkor a tényleg nagyra becsült elnök úr csuklani fog élete végéig.
Van azonban egy megérzésem. Szerintem nem eszik olyan forrón a kását. Az ötletet ugyan minden párt támogatta, de hajlok rá, nagyrészt csak azért, nehogy úgy tűnjenek, mintha ellenségei lennének a természettudományoknak (amihez többségében éppúgy nem értenek, mint én). De el fogják szabotálni a döntést, még inkább a végrehajtást. Az érettségizettek ugyanis szavazóképesek: egy elégséges, netán bukott, ezért ellenséges tanuló pedig ugyan kinek hiányzana a szavazófülkéből?
