Országunk azon kevés polgárai közé tartozom, akinek egyetlen fillérnyi hiteltartozása nincs. Persze nem akarom magam úgy bemutatni, mintha én lennék a mintahangya, az igazsághoz erősen hozzátartozik, hogy bár családi házunk, kocsink, nyaralónk is van, mindebben jelentős szerepet játszott a szülői segítség. Éppen ezért nincs jogom bírálni egyetlen embert sem, aki hitelből vesz házat, kocsit, egyebet. Mindössze rá szeretnék mutatni, hogy az ország lakosságának eladósodásában, eladósításában bizony a bankoknak is elévülhetetlen „érdemei” vannak, felelősségük megkerülhetetlen.

 

 Kisebbik lányom (9 éves) hetek óta azzal jön haza az iskolából, hogy osztálytársai csúfolják, mert egyedül neki nincs még az osztályban mobiltelefonja. Próbáljuk neki elmagyarázni, hogy azért nincs, mert nincs rá szüksége, sosem jár sehova egyedül, minden perce kontroll alatt van, mi hozzuk, mi visszük iskolától kezdve egyéb foglakozásokra mindenhová. (Kollégám hasonló korú lányát már azért csúfolják, merthogy milyen telefonja van…) Megkérdezi tőlünk a múltkor, hogy azért nem veszünk telefont, mert nincs pénzünk rá? Mondom neki ismét, hogy ha szüksége lenne rá, vennénk, mert annyi pénzünk azért van, de fölösleges dolgokra nem költünk, mert annyi viszont nincs. Mondja erre, hogy pedig ő látta a tv-ben valamelyik reklámban, hogy az ember bemegy a bankba, pénzt kér, s azonnal kap egy táskával néhány milliót, s felszólít, hogy mi is menjünk, s akkor lesz pénz „fölösleges” dolgokra is, pl. mobiltelefonra.

 

 Ennyit jegyzett meg a reklámból. Nyilván azért, mert az nem volt benne, hogy azt a pénzt vissza is kell fizetni, sőt, nem annyit. Próbálom neki elmagyarázni, hogyan működik ez, de látom, nem érti, vagy nem hiszi.

 

 Én viszont azt hiszem, a felnőttek közül is sokan Eszter lányom módján gondolkodnak. És itt látom a bankok felelőtlenségét. Ha kinyitunk egy újságot, ha csak egy órát tv előtt ülünk, ömlik ránk a felszólítás: vegyél, fogyassz, ha nincs pénzed, akkor hitelből, sőt, ez még jobb is, mintha készpénzzel fizetnél, s általában nyújtózkodj tovább, mint ameddig a takaród ér. Sehol nem látunk olyan reklámot, hogy elárverezik a meggondolatlanul vásárolt autót, luxuscikkeket. A gyermeknek nézett nép gyermekmódra is viselkedik: vásárol, fogyaszt, gyakran esztelenül. Azt műveli kicsiben, amit az ország egésze nagyban. Hitelből él, majd válságba sodródik, s összerogy alatta.

 

( Eszternek viszont karácsonyra talán mégis megveszem azt a rohadt telefont.)