Még egy hét, s ha addig nem történik semmi, a HospInvest átveszi az egri kórház üzemeltetését. A Veszprém megyei ÁNTSZ által kiadott engedéllyel szembeni fellebbezést az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) elutasította, s ezzel a működési engedély jogerőssé vált. Jó tudni, hogy kis hazánk intézményrendszerében működnek még olyan hivatalok, amelyek egy-két nap alatt el tudnak bírálni egy ilyen súlyú fellebbezést, csak a rosszindulatúak gondolhatják, hogy mindezt külső nyomásra tették. Nem, igenis az állam működik itt, gyorsan, hatékonyan. Kár, hogy ez a lendület nem jellemző a bíróságra, amely a kórházvédők beadványai fölött ítélkezik majd…

 

 A HI ideiglenesen csatát nyert, a háború vége azonban még nem látszik. Az azonban igen, hogy a lakosság egy része örül a HI megjelenésének, az itt http://www.heol.hu/cikk_hozzaszolas/184235, http://www.heol.hu/cikk_hozzaszolas/184549 olvasható hozzászólások mutatják, hogy sokan vannak, akik valamiféle bosszúként élik meg a kórházvédők csatavesztését, s örülnek neki.

 

 Kit nem ért sérelem a magyar egészségügyi viszonyok közt? Hosszú várólisták, hálapénz, olykor lelkiismeretlen orvosok, hiányos ellátás: hosszan lehetne sorolni a bajokat. Sokan azonban úgy gondolják: mindezért a kórházi dolgozók a felelősök. Még talán azért is, hogy megbetegedtek. Most aztán eljött a bosszú ideje, most legalább móresre tanítják majd őket, rúgják is csak ki a „szemét bandát”, legyenek munkanélküliek, „szívjanak”, ha már betegként én is szívok!

 

 Azt hiszik, ezzel ők nyerni fognak – de tévednek. Hogyan is nyerhetnének, mikor nem marad a kórházban pl. egyetlen kardiológus sem, és lehetne még más osztályokat említeni, ortopédia, urológia stb. Nyernek azzal, ha egy szülész-nőgyógyászhoz kerülnek majd szívpanaszaikkal? (Merthogy azok egy kivételével aláírtak: komolyan gondolja bárki is, hogy ezek után nem kell nekik fizetni hálapénzt?) Nem, nem nyernek, de legalább a kórházi dolgozók vesztenek majd, és ez baromi jó. Most muszáj magatartásuk illusztrációjaként egy közönségességével is bájosan együgyű és kifejező viccet elmesélnem nekik „az indián bosszújáról”.

 

Bemegy a cowboy az ivóba, meglát a pultnál egy söröző indiánt, előtte rengeteg üres söröskorsó. Az indián egyre gyakrabban artikulálatlanul felüvölt: - Bosszú! Bosszú!

Odamegy hozzá a cowboy: - Mondja, főnök, kin akar ilyen vérszomjasan bosszút állni?

- A farkamon!

- Na de hát miért?

- Tegnap este lefeküdtem az asszony mellé, erre ez nem állt fel, most ő akar menni már órák óta hugyozni, de bosszút állok: én nem állok fel!

 

Valahogy így viselkednek tehát mindazok, akik örülnek a HI megjelenésének. Bosszút állnak, s nem veszik észre, hogy végső soron ők is vesztesek lesznek.