A hétvége oktatást érintő aktuális híre volt, hogy a Jézuska / gyegy maróz / Hiller István
decemberre meghozza a digitális táblákat az iskolákba:
A fenti linken található írás és a hozzászólók kimerítették a témát, én nem is kívánok ezzel foglalkozni, mindössze annyit jegyeznék meg, hogy német partneriskolánkban nincs semmilyen digitális tábla, Amerikában tanító egykori kollégám pedig nem is hallott róla, hogy mi az. Azért ez is elmond valamit.
De hogy a közoktatás mindennapjait nem ismerők is tisztában legyenek problémáinkkal, elmondom, hogy mi kellene, mi hiányzik legjobban: egy papírgyár és egy nyomtató-, másológép-festék előállító üzem. Minden iskola mellé.
Aki azt hiszi, hogy tréfálok, megnyugtatom, igen, de azért mégsem teljesen. A kétszintű érettségi bevezetése ugyanis hihetetlen módon megnövelte a papír, a nyomtató-, másológép-festékek iránti igényt, s ezzel az iskolák nagy része még akkor sem tud lépést tartani, ha általában a tanulók is fizetnek jelképes hozzájárulást. Egy átlagos gimnáziumban több millió forintot költenek évente ilyen kellékekre, s ehhez alig van forrásuk. Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy pazarolunk, kérem, gondolják át a következőket. Én átlagosan fogyasztok belőlük, nyelvszakos kollégáim igazi nagyfogyasztók, mások pedig, mint pl. a testnevelők szinte alig használják.
Nézzük tehát az én példámat. A kétszintű írásbeli előtt nem volt írásbeli történelemből, szóban egy témát kellett kifejteni, oszt annyi. Ma az írásbelin 90 pont érhető el e tárgyból a lehetséges 150-ből, tehát a vizsgán belül az írásbelinek meghatározó szerepe van (más tárgyakból, mint pl. a magyarnál még nagyobb. 100/150.) Ha tehát fel akarjuk készíteni a diákokat tisztességesen, akkor muszáj rendszeresen ily módon számon kérni, pl. a fejezetek után. Egy hivatalos írásbeli érettségi dolgozat történelemből 30 oldal körül van. (Itt lehet ellenőrizni: http://www.oh.gov.hu/main.php?folderID=1135&objectID=5006437.)
Ennek jelentős része üres felület, tehát megspórolható. Lehet kisebb betűméretet használni, takarékosabban szerkeszteni a szövegeket, kisebb képeket betenni gyakorlásképp, mindezekkel együtt kb. 4-5 oldalra lehet leszorítani a témazáró feladatlapokat. Minden könyv kb. 8 fejezetből áll, ezek végén illik egy-egy ilyet megíratni, ez egy átlagos, 35 fős osztályban 4 oldallal számolva egy alkalommal 140 oldalt jelent, egy évben pedig 1120 oldalt. Mindez csupán egy tárgy és egy osztály. Van 20 osztályunk, s átlagosan 10-12 tantárgy. Egyszerű szorzással ki lehet számolni, mekkora mennyiséget használunk fel évente, a lapszám jócskán meghaladja a 100 ezret. S ez csak a tanítással közvetlenül összefüggő papír-, nyomtatópatron-és fénymásolás-igény. Ezen felül vannak még a különböző adminisztrációs feladatokkal összefüggő felhasználások s egyebek.
Mindezek alapján egyáltalán nem nagy túlzás, amit korábban írtam: egy papírgyár és egy nyomtató-, másológép-festék előállító üzem jobban hiányzik, mint a digitális tábla. A hétköznapjainkat sokkal komfortosabbá tenné, ha ezekből folyamatos és biztos lenne az utánpótlás, mert így rendszeresek a másolók, nyomtatók előtti sorban állások, „remegve” nézzük, mikor fogynak ki a festékek, lesz-e pénz pótlásukra, mikor kényszerülnek az igazgatók korlátozásokra. Ezek mindennapos jelenségek.
Én őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal várom ezeket a táblákat. Sok szempontból hasznosnak találom alkalmazásukat. Még az sem baj, ha ezzel megelőzzük nyugatot. A későn fejlődőknek mindig megvan az az előnyük, hogy modernebb technikával dolgozhatnak. Higgyék el azonban a tisztelt minisztériumi urak, hogy a régi technika költségigényeire sem ártana gondolni. Nem a mi érdekünkben, hanem a diákok miatt. Nekünk könnyebb lenne továbbra is feladni egy témát: Írd le a demokrácia kialakulási folyamatát Athénban! Tépj ki egy lapot a füzetedből! Ezt ma tisztességes tanár egy négyoldalas feladatlapnál alább nem adhatja.
