Dávid Ibolya, az MDF elnöke ideiglenesen fellélegezhet: listája megszavazva, a Bokros-Habsburg tandem reményei szerint repülőrajtot fog venni a készülődő választásokon, talán még az 5 %-ot is átlépik, s akkor az elnökasszony nagyobbat fog sóhajtani, mint a legutóbbi parlamenti választások után.
Mégis, van egy olyan érzésem, hogy az MDF koporsójába, abba, amellyel a haláladó eltörlését reklámozzák hónapok óta, most verték bele az utolsó szöget: az az MDF, amiként ez a mozgalom, párt megszületett, most meghalt, már a temetésen vagyunk.
A név persze valószínűleg megmarad, talán, egyelőre. A halott örökösei, a családba befogadott nem vérszerintiek viselik majd, akik az egyenesági leszármazottakat kisemmizték, kitúrták az egyébként is elherdált vagyonból, s most örülnek, hogy erre törvényes felhatalmazást is kaptak.
Volt idő, még a rendszerváltás éveiben, amikor én is hittem bennük. Védtem őket beszélgetésekben, vitákat folytattam a nemtelenül gyalázkodókkal, mert igaznak és őszintének gondoltam - minden ballépésük ellenére -, hogy közülük a legjobbak, az alapító atyák tényleg az ország fölemelkedését kívánják szolgálni, mindenkiét: „ Európába, de mindannyian!” – ahogyan szegény Csengey Dénes fogalmazta meg szállóigévé vált mondatában.
Ma már Dénes nem él, az alapító atyák kizárva, maradtak a koncért ácsingózók. El tudta–e valaki képzelni, hogy az MDF bármilyen választási listája ilyen nevekkel kezdődik? Talán Verne Gyula, ő igen, de olyan ember, aki valaha hitt az ős-MDF-ben, aligha. Azok szemében ez a lista nem innováció, nem a megmaradásra tett kísérlet, hanem egyenesen árulás.
Csak sajnos nem meglepő: mondhatni, néhány év óta ez a párt vezetőinek alaptevékenysége: elárulni mindazt, amiért ezt a pártot létrehozták.
A lista elfogadását kínos belső viták előzték meg. Ibolyával és a hozzá mindig hű Herényi Károllyal szemben az őket eddig támogatók is felléptek: Boross Péter, Hock Zoltán, Katona Kálmán. A szavazás végeredménye minden eddiginél nagyobb megosztottságot mutat: a listát a választmány 48:44 arányban fogadta el. El tudjuk képzelni, hogy mekkora hévvel fog kampányolni a volt miniszterelnök Bokros mellett?
A párt honlapján egy kép fogad bennünket: két Pinocchio ül szemben egymással, az egyik vörös, a másik narancsszínű, hosszú orruk szinte összeér. A kép üzenetét értjük. D.I. ma az Index tudósítása szerint azt mondta: „az MDF támogatottsága a legújabb adatok szerint jelenleg - éppen Bokros Lajos visszahozatalának hírére - 10-20 százalékosra nőtt.” Ez a kijelentés vagy csupán vágyakat szólaltat meg (Álmodik a Nyomor – mondhatnánk Adyval), vagy szemenszedett hazugság, amely az egyik bábú színcseréjéért kiált.
Majd meglátjuk. Bármi lesz, a valahai MDF gyászszertartása megkezdődött. A hozzátartozóknak egy öröme maradt: örökösödési illetéket már nem kell fizetni utána. Másként fognak fizetni.
