HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!
babtabla.hu

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Az összefogás márciusi mítosza

2009.03.14. 15:19 sasika61

 

Nemzeti ünnepeink hivatalos szónoki beszédeinek szinte rendszeresen visszatérő fordulata, hogy fogjunk össze, ezt üzeni a múlt, merítsünk példát eleink magatartásából, hagyjuk végre a széthúzást.
 
Március 15-e különösen alkalmas ennek hangsúlyozására, aki olvasta valaha az első felelős kormány névsorát, különösen pedig aki csak azt olvasta és semmi mást, az meg is nyugodhat: őseink tényleg példát mutattak.
 
Hogy példát mutattak, az kétségtelen: szinte mindegy is már, hogy a valóságban mi történt, március mítosza ettől függetlenül hat. Szeretjük Petőfit? Igen. (Az már más kérdés, hogy olvassuk-e, ebben nem vagyok biztos.) Tiszteljük Kossuthot, Széchenyit, a többieket? Természetesen. Elismeréssel adózunk az áprilisi törvényekért? Fő vonalaikért igen, legfeljebb itt-ott merülhetnek fel kritikák. És hát ott van a szabadságharc sok dicsőséges csatája, ott vannak a hazáért életüket adó „névtelen” tízezrek s a megtorlás áldozatai: ki merne szólni, megszólalni, kérdést föltenni, hogy mindez csakugyan így volt, ilyen egyértelműen?
 
Nem szándékozom mítoszt rombolni, mert tudom, hogy néha a mítosz nagyobb erőt ad, mint a valóság. Pusztán fel akarok mutatni egy másik nézőpontot, egy, a hősöktől nem is olyan távolit, Kemény Zsigmondét, aki maga is ellenzéki „reformer” volt , de forradalmár, no, az nem, attól távol állt.
 
Kemény a bukás után egy évvel, 1850-ben írta meg híres-hírhedt művét, a Forradalom után-t. A könyvet kevesen ismerik, mivel 1945 után nem fért bele a „Lobogónk: Petőfi”- mítoszba, a forradalmak öncélú kultuszába, az írás lényegében hosszú időn keresztül nem volt hozzáférhető. Kemény elfogult – a mítoszok is azok -, véleménye erős kritikára szorul, de talán nem teljesen érdektelen, hogyan láttatja a reformkor és forradalom nagyjait. Az idézetek tendenciózusan válogatottak, de szó szerintiek.
 
Kossuth és Széchenyi konfliktusa, politikai nézeteiken túlmenő személyes ellenszenvük közismert, ezzel nem is foglalkozom. Nézzük inkább, mit ír a kormány többi tagjáról:
„Batthyány gróf idegenkedett Széchenyitől, nem annyira az életben, mint a doktrínákban. (…) Batthyány szintúgy összeférhetetlen volt Szemerével. Személyesen is majdnem ellenségek valának. (…) Szemere nem szerethette Széchenyit és Batthyányt elvnél fogva, haragudott Klauzálra régi versenyzések miatt, hideg vala Eötvös iránt, és Deákban akadályt látott az ügyek fejlődésére nézve. Eötvös … a Kelet Népe írójára ( Széchenyi) sokáig neheztelt … Batthyány gróf által érzékenyen bántaték. (…) Eötvösnek csak egy hivataltársa iránt volt rögzött ellenszenve. Kossuthot értem. (…) Zala nagy fiának (Deák)… szintén alkalmatlan helyzete vala, különösen a fináncminiszter (Kossuth) irányában.”
 
Keményt olvasva nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ez a ma fennen hangoztatott nagy összeborulási vágy talán eleve lehetetlent vár el a politikusainktól, talán nem is volt meg sosem, a múltban sem, és talán nagyon is rendjén való mindez. Talán 160 év múlva a mai közéletet bemutató írásokból is lekopnak az élek, talán azt mondják majd, hogy éltek itt emberek, magyarok, politikusok, közírók, akik sok mindenben nem értettek egyet, de mindannyian a haza ügyét tartották szem előtt.
 
Mennyire örülnék, ha ez utóbbiban mi, ma élők is biztosak lehetnénk!

10 komment · 1 trackback

Címkék: közélet ünnep március15.

fuggoagy.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://sasika61mondja.blog.hu/api/trackback/id/tr851001865

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sárdobáló 2009.03.14. 19:35:31

Molotovos március 15-ét!Mindjárt itt a következő Nagy Nemzeti Ünnep, már csak órák kérdése és egy hatalmas bulira ébredhetünk. Nekem már péntek hajnalban egy remek koszorúzással elkezdődött a program, csak úgy mint a sok szerencsétlen iskolásnak, akik idé…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozé 2009.03.14. 19:56:04

Széchenyi az első pillanattól kezdve erősen kritizálta Kossuth radikális nézeteit, majd amikor körvonalazódott, programját. Sok cikket, röpiratot írt, amelyekben arra figyelmeztetett, Kossuth végiggondolatlan (és olykor khm... furcsa módon megvalósított) ötletei veszélyeztetik azt az utat, amit ő Magyarország felemelésére fontosnak és megvalósíthatónak gondolt. Tudjuk utólag, Széchenyi alkotásai a mai napig működnek, nélkülük nincs modern Magyarország (már ha van egyáltalán, de ez most mellékszál), Kossuth pedig bekerült a népdalokba, de maradandót nem sokat alkotott Kossuth politius volt, Széchenyi országépítő. Komoly személyes ellenszenv is feszült közöttük A Batthyányi-kormány legtöbb tagja elfogadhatatlanul radikálisnak látszott neki, ráadásul Kossuth is kollégája lett, Széchenyi mégis elvállalta a közmunka- és közlekedésügyi tárcát (ki más: több mint egy évtizede ezen dolgozott, saját vagyonát és rengeteg energiáját fektette a vasútépítés, gőzhajóhzás, Duna- és Tisza-szabályozás, Lánchíd-építés megvalósításába). Naplójába azt jegyezt fel, most írta alá a halálos ítéletét, ráadásul Kossuthtal együtt akasztják majd fel, de azt reméli, egymásnak háttal lógnak majd.
Lehet, hogy mégiscsak volt itt valami összefogás, saját érzelmek-ellenszenvek háttérbe szorítása?
Más kérdés persze, hogy a Batthyányi-kormány minden minisztere Magyarországért akart tenni, és ez talán elegendő alap volt a közös munkához.
Ma aligha lehet ilyesmit megtalálni: van, aki eladja (-ta) az országot, van, aki ezt nem akarja.

mig8 (törölt) 2009.03.14. 21:00:31

Én egy másik történelmi pillanatot emelnék ki: 1920 környékét. A vert világháborús sereget - de tapasztalt sereget! - szélnek eresztették. Majd jöttek a románok. És a tanácsköztársasággal összefogott az akkori hadvezetés, hogy mégis maradjon az országból valami...

És hogy a jelenkorra is gondoljunk. Aki ma az összefogást sürgeti, az nem gondol bizonyos árulkodó jelekre. Miszerint az egyik oldal nemcsak a történelemre gondol elég sajátosan, hanem erre az "összefogásra" is. A gyengébbek kedvéért: összefogás addig, amíg ők vezetik a kormányt.

Viszont látva az ország jelen helyzetét, attól tartok, hogy összefogás nélkül végünk van. Csak nehogy erre rámenjen a másik oldal!

Bereznay András (törölt) · http://www.kibulizottorszag.net/ 2009.03.14. 21:31:58

@mig8:

Nem a különböző oldalak vezetőinek kell most összefogni, hanem az oldalak támogatóinak, a népnek önmagával, az „oldalak” elfelejtésével. Úgy állítják be föntről mintha a választóvonalak függőlegesen lennének, holott vízszintesen vannak.

is 2009.03.14. 21:34:54

"Ma aligha lehet ilyesmit megtalálni: van, aki eladja (-ta) az országot, van, aki ezt nem akarja."

te is a 300FT-ra gondolsz? hogy megért 18 hónap kampányt, meg egy népszavazást, hogy megmutassuk, a népet fel lehet hergelni?

mert hogy pont ez itt a lényeg: ki az, aki azt modnja, hogy ha nem szeretem, akkor nem ülök le vele egy Országgyűlésbe, nem ülök le vele tárgyalni, minden kétharmados törvényjavaslatát elgáncsolom, egyéb kezdeményezéseit lenépszavaztatom a felhergelt néppel?

egyébként fontos látni, hogy Széchenyi főnemes (herceg) volt, Kossuth meg vidéki kisnemes. érted: Széchenyi pesten nőtt fel, és Angliában látott világot, Kossuth meg vidékről jött energikusan, és micsoda szívhezszóló beszédekkel. asszem a párhuzamot ma is meg lehet húzni. csak a mai Kossuthunk nem úgy viselkedik, mint ama régi.

Rókakígyó 2009.03.14. 21:36:24

A nagy kérdés az, hogy napjaink történései méltóvá teszik-e majd, azokat, akikkel történnek (esetleg alakítják) az emlékezésre. Bármi is volt 48-ban, bárki is csinálta azt, elég nagy horderejű volt ahhoz, hogy emlékezzünk rá.

1921-1990 viszonylatában nemigazán voltak akkora események és személyiségek, hogy említésre méltó történjen. Lehet rögtön megkövezni, de azért belátható, hogy sem Horthy alatt, sem később nemigen történt jelentős esemény. Leginkább a politikusok tehetségtelensége és siránkozása volt feltűnő, mint ma is.

Szerintem 1990-től fogva az Eu tagságra érdemes emlékezni a többi felejthető és egyre felejthetőbb.

Rókakígyó 2009.03.14. 21:39:24

@Bereznay András: Nem kérdés, hogy mi a helyzet az országban.... De politikailag ez vajon hogyan kezelhető?

Corry 2009.03.15. 09:07:45

Széchenyi egyébként gróf volt, de ez most mellékes. Az, hogy veszekedtek és nem értettek egymással egyet, még nem baj és vegyük észre, hogy ők ott egy kormányban voltak.
Kicsit később de akkortájt a kiegyezést is az ország egyfajta eladásának gondolták sokan (példul Kossuth). Pedig az ország egyik gazdasági aranykora következett, majd utána egy vesztes háború, amit egyébként sem úszhattunk volna meg, túl jó ahhoz a földrajzi fekvésünk. Nekem a Kossuth féle politikusok sose voltak szimpatikusak, nem tehetek róla, nem szeretem a forradalmárokat.

Ma korántsem élünk ilyen aranykorban, pedig 18 éve elvileg mi magunk irányíthatjuk a helyzetünket.
Az eredmény önmagáért beszél, még akkor is ha a mi Ferinket egy pillanatra elfelejtjük. Amikor a szlovákok külön úton akartak járni, én nem értettem őket, mert az összes értelmes gyár és a gazdaság a cseh területen volt. Utánunk léptek be a Nato-ba, majdnem lekésték az EU csatlakozást, most meg sokkal előttünk vannak. Persze az is igaz, hogy az ingyenélők nálunk sokkal jobban élnek mint Szlovákiában de ez kevéssé vigasztaló. (Ebben egyébként szerintem az egész volt keleti blokkban bajnokok vagyunk)

rozé 2009.03.15. 18:32:13

@is: "te is a 300FT-ra gondolsz? hogy megért 18 hónap kampányt, meg egy népszavazást, hogy megmutassuk, a népet fel lehet hergelni?"
Nem, én egyáltalán nem erre gondoltam. Ha valaki a reformkorban vagy 48/49-ben "hergelte a népet", az Kossuth volt, ráadásul úgy, hogy 1841 után személyes felelősséget nem vállalt. 49-ben pedig elment, füstölgő romokat hagyott maga után (Damjanich Aradon a kivégése előtt: Kossuth a jégre vitt minket és itthagyott.).
Az ország mégis talpraállt, sőt képes lett a továbbfejlődésre is. Széchenyi pedig rendőri zaklatások közepette is védte Kossuthot és a forradalom eredményeit a röpirataiban, bár Kossuthtal szinte semmiben nem értett egyet. De látta, hogy az eredmények az egész ország, az egész nép által kivított és megvédett vívmányok. Nem felülről adott kegy, hanem a magyarság összefogása volt képes rendszert váltani 48/49-ben. És az eredmény 67-ben realizálódott.
Kossuth soha nem jött vissza Magyarországra. Neki a függetlenség, a republikanizmus, ha úgy tetszik, a baloldali radikális politizálás látszata fontosabb volt.
"Széchenyi főnemes (herceg) volt, Kossuth meg vidéki kisnemes. érted: Széchenyi pesten nőtt fel, és Angliában látott világot, Kossuth meg vidékről jött energikusan'
Széchenyi gróf volt, amint Corry kolléga már megjegyezte, nem Pesten nőtt fel és nem Angilában látott világot. Rendkívül tehetséges katonatiszt volt, bejárta egész Európát, és azért mondott le a katonai karrierről, hogy az országgyűlésben és másutt szabadon beszélhessen. A vidékről energikusan "feljött" Kossuth olykor kínosan nem tudott elszámolni bizonyos összegekkel, és komoly botrány volt az is, hogy a Védegylet kitűzőit osztrák gyárral készíttette.
De Széchenyi mégis hajlandó volt együtt dolgozni vele, ahogy ő is a gróffal.
Az összefogáshoz, a sérelmek és egyéni elképzelések félretevéséhez nyilván meg kellett taláni a közös miniumot: akkor az olyan lendületet adott Magyarországnak, amire előtte-utána nincs példa. És persze olyan politikus-egyéniségek is kellettek hozzá, mint a Batthyány-kormány tagjai vagy szinte bárki a magyar politikai-katonai-gazdasági elitből.

Chalabre (törölt) 2009.03.16. 15:16:20


Köszönet a Kemény idézetért. Szeretem, ha minél több oldalról megközelíthető egy téma. Bár minden oskolás anno tanulta, hogy milyen érdekellentétek felszültek a 48-as nagyok között, de ilyen egyszerűen kibontva és összefoglalva még nem találkoztam vele.

Tetszik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a Kemény féle sorok a személyiségre: "Személyesen is majdnem ellenségek valának.", "haragudott Klauzálra régi versenyzések miatt, hideg vala Eötvös iránt, "sokáig neheztelt … Batthyány gróf által érzékenyen bántaték.", "egy hivataltársa iránt volt rögzött ellenszenve."

Az idézet nagy része szinte a szimpátia meglétére vagy nemlétére utal. Mintha a doktrínák, a személyek mögötti gondolkodásmódok másodlagosak lennének. Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Azért nem jöttek ki egymással, mert más politikai nézeteik voltak, vagy mert eleve irritálta őket a másik személyisége, még ha sok mindenben esetleg hasonlóképp is gondolkodtak.

Szavazáskor mindig nagy súlyt fektetnek a jelöltek személyiségéből fakadó szimpátiára. Azt mondják a legtöbb szavazó a számára emberileg szimpatikus jelöltre szavaz, mintha a mögötte húzódó program másodlagos lenne. Csak néhány főbb ismérvet ismernek az emberek, a többi mondhatni személyes benyomásra alapul a választásban. Egy ember személyisége ott van az arcán, a tekintetében, a mozdulataiban, a viselkedésében, a megjelenésében, a fellépésében, váratlan helyzetekre adott spontán reakcióiban stb. Azt mondják a kutatók, hogy a metakommunikációs jeleknek nagyobb hangsúlya van, és jobban hiszünk nekik, mint a konkrét kimondott vagy leírt szavaknak, vagyis a metakommunikáció felülírja a verbális kommunikációt.

Valóban így van. Ha beszélgetünk valakivel, és azt látjuk, érezzük, hogy hazudik (tudományosan bizonyított, megismételhető jelei vannak a hazugságnak, csak pillanatokra lehet megjátszani még egy színésznek vagy profi kémnek is, aztán az ösztön mindent felülír), akkor elkönyveljük magunkban, hogy hazudott, és nem fogadjuk el, amit a másik mondott. Felülírjuk, mondván hazugság, miközben a hazugság ténye nem lett kimondva, tagadta a másik. Mi mégsem hiszünk neki. Győz a metakommunikáció, hiába minden szó, nézet.

Chalabre (törölt) 2009.03.16. 15:28:08


"Két dudás egy csárdában nem fér el."

Ilyen nagy személyiségek nehezen jöttek ki mindig is egymással. Egy kakasdombon csak egy kakas fér el, vagy jön a viadal. Azonban egy közös célért össze tudnak fogni, ha intelligensek, és rájönnek, hogy őket egyenként meghaladó nagy cél érdekében fognak össze tudván, hogy egységben az erő, és "sok lúd disznót győz".

Akkoriban még volt becsület. Becsületsértésért párbajozni lehetett, akár elvenni egy másik ember életét, vagy elveszíteni a saját életünket eképpen. Nem kellett ügyvédi vagy közjegyzői ellenjegyzés egy ígéret betartatásához. A becsületszó kötelezett. Elég volt a kimondott szó. Becsületszavát elvesztve kirekesztett lett az ember, hiteltelen, megvetett.

Ma már ez semmit sem jelent. Nincs becsületszó. Nincs következménye a megszegésének. Más világban élünk.

süti beállítások módosítása