Nincs kétségem afelől, hogy bizonyos pályázatoknál az azokat kiírók rugalmasan alakítják az eredeti feltételeket, többé-kevésbé aszerint, hogy kit akarnak helyzetbe hozni. De konkrét tapasztalatom sincs, hogy mindez így volna. Munkám során én egyfajta pályázattal találkozom rendszeresen: a gimnázium alapítványa ösztöndíjat biztosít a kiemelkedő tanulmányi eredményt elérő, szociálisan rászorult tanulóknak, amit pályázattal lehet elnyerni. Ehhez különféle iratokat kell csatolni, megadott határidőre. Ha valamely irat hiányzik, vagy az illető lekési a határidőt, akkor arra a félévre elesik az ösztöndíjtól. Ez ilyen egyszerűen, ám korrekten működik. E látszólag merev szabály mögött valójában az a szándék munkál, hogy maga a rendszer kezelhető legyen, továbbá van benne egyfajta nevelési célzat is: tanulja meg a gyerek, hogy a „való világban” a határidőket, feltételeket tartani kell (más kérdés persze, hogy a „való világ” át van szőve korrupcióval: de talán még az iskolának nem feladata, hogy megtanítson lopni-csalni-hazudni, én legalábbis a munkaköri leírásomban nem találtam erre vonatkozó részt…)
Ezt az egyszerű mechanizmust nem érti, vagy nem akarja érteni Kökény Mihály, aki úgy kommentálta a Nógrád Megyei Bíróság döntését, hogy „az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház esetében nem a gyógyítás minősége, hanem egy eljárásjogi vita vezetett ahhoz, hogy a bíróság első fokon érvénytelenítse az önkormányzat és az új működtető között létrejött szerződést”. (Mint ismeretes: a Nógrád Megyei Bíróság kedden első fokon érvénytelenítette a Heves Megyei Önkormányzat és a HospInvest Zrt. közötti szerződést, amelyet az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház működtetésére kötöttek 20 évre. A szerződés érvénytelenítését Eger város önkormányzata kérte a bíróságtól, amely azért döntött így, mert a HospInvest nem a meghatározott formában csatolta a banki igazolást, a megyei önkormányzat pedig az igazolási hiányosságról tudva kötötte meg a szerződést.)
Pedig ha megértené a bíróság döntésének jogosságát, akkor nem vádaskodna azzal, hogy „az átalakítás (a Fidesz számára) csak akkor probléma, ha szocialista párt által irányított megyében vagy városban történik. Amikor a Fidesz kezében van a megye vagy a város irányítása, akkor semmilyen gond nem merül fel, hiszen vagyonkezelésbe adás, működtetési privatizáció szép számmal történt Körmendtől Heves városáig.”
Tény, hogy vannak olyan jobboldali önkormányzatok, amelyek szintén privatizálták kórházaik működtetési jogát. Tény, hogy ezekből nem lett országos botrány. Ellenben az is tény, hogy a HI itt, Egerben nem teljesítette a pályázatban kiírt feltételeket, ennek ellenére győzött (a Debreceni Egyetemmel szemben). Éppen ez veti fel annak gyanúját, hogy itt valójában nem az egészségügy javítása lebegett a döntést meghozó szocialista képviselők szeme előtt, hanem politikai célzatú privatizáció történt, számomra ismeretlen okból, érdekből. Ezt erősíti meg az is közvetett módon, hogy a HI általában szocialista városokat tud megszerezni, s nem az egri az egyetlen botrányos esete, legutóbb pl. Szigetvárról olvashattunk hasonló híreket. A megyei önkormányzat foggal-körömmel ragaszkodott, ragaszkodik a HI-hez: határidőket módosított, mindent elnézett, mert azt hitték: mindent szabad, vagy ha nem, akkor annak sem lesz semmilyen következménye (mert hát minek van következménye ugye nálunk?). Most vesztettek, még csak első fokon, s teljesen mindegy, hogy formai vagy tartalmi hiányosság miatt.
Ajánlom figyelmükbe a poszt elején leírtakat: ha a HI tanulmányi ösztöndíjra pályázott volna oly módon, ahogyan a kórház működtetésére, egészen bizonyosan nem nyert volna el egy fillért sem. Még akkor sem, ha egyébként kitűnő a bizonyítványa.