Hogy mi cél vezette Gyurcsány Ferencet a mai sajátos lemondásával, hogyan taktikázott, az már majdnem mindegy, engem meg egyáltalán nem érdekel, még annyira sem, hogy találgassak. Az egészben számomra egy dolog izgalmas: akaratlanul is megcáfolta azt az általa és társai, továbbá a szabaddemokraták által gyakran használt érvet, hogy egy előrehozott választás nem tenne jót az ország megítélésének, különösen a válság közepette, mert hónapokra megbénulna a kormányzás.
Jelentem: a kormányzás mindenképpen meg fog bénulni, tehát elhárult az akadály a parlament önfeloszlatása, az új választások kiírása előtt.
Miért?
Az országnak új miniszterelnöke legkorábban húsvét után lehet. Hogy mekkora legitimitással fog rendelkezne ez az egyelőre még ismeretlen személy, az nem kétséges. Jogilag biztosan törvényes lesz a kinevezése, ám demokratikus felhatalmazással nem fog rendelkezni, bárki legyen is az (ez még akkor is igaz, ha az a teljességgel valószínűtlen eset következne be, hogy Orbán Viktor kapna valamilyen parlamenti machináció révén megbízatást).
A kinevezése után tárgyalnia kell leendő koalíciós partnerével, össze kell állítania kormányprogramját, ez sem fog menni két nap alatt. Mindezt egy választási kampány közepén, hiszen júniusban egyébként is választunk. Ennek végeredménye sem kétséges. Bárhogy is fog hatni a közvéleményre a miniszterelnök lemondása, az MSZP veresége elkerülhetetlen, legfeljebb a mértéke lehet kérdéses. Ez a vereség az MSZP-n belül fel fogja erősíteni az elégedetlenkedők hangját, a közvéleményben, továbbá a Fideszben pedig az új választások követelését. Vagyis vissza fogunk jutni oda, ahol most vagyunk, s ez még a jobbik változat.
Mert van Jobbik-változat is. Pl. az erőszakos utcai demonstrációk elharapódzása, a visszatérés a 2006 őszi állapotokhoz: az állandósuló káosz, az anarchia. A Jobbik máris felhívást tett közzé, melyben Orbánt felszólítják a parlamenten kívüli politizálásra, s nem kétséges, hogy az országnak egyébként a Jobbik-kal nem rokonszenvező tömegeiben is csalódást fog kiváltani, ha a Fidesz megint óvatoskodik, s ezzel asszisztál az MSZP újabb kaméleoni trükkjéhez, vagyis az a radikalizálódás fog végbemenni, amit olyannyira nehezményez – szavakban – maga Gyurcsány is.
Minden józan érv az új választások mellett szól. Ha csütörtökig a képviselők képesek lennének felelős döntést hozni, akkor még a költségeket is mérsékelni lehetne, mert a két választást egyben meg lehetne tartani.
Mire várnak? Mire várunk?