„Ha most elvétem, nem kár értem” – mondhatná Orbán Viktor Cseh Tamás-Csengey Dénes sorait, és valóban így van: a legfontosabb döntéseket nem Gyurcsány Ferencnek, nem az alig mérhető támogatással rendelkező pártocskáknak, hanem Orbán Viktornak, illetve a Fidesznek kell meghoznia.
A magyar társadalmat a rendszerváltás elvileg felhatalmazta a sorsába való beleszólás jogával, ugyanakkor arra kárhoztatta, hogy ezzel a jogával legfeljebb négyévente éljen. Ráadásul háta mögött gyalázatos paktumok köttettek már az első hónapokban, kezdve az MDF-SZDSZ egyezménnyel egészen Medgyessy megpuccsolásáig. Többek között ez is az oka a politikától való távolságtartásnak, a kiábrándultságnak, undornak, amit még jogosnak is hihetnék, ha nem lennék meggyőződve, hogy valakiknek éppen ez a céljuk, mert addig is halászhatnak a zavarosban.
A Fideszt felkészületlenül érhette annak idején Medgyessy leváltása, reakciójuk érthetően óvatos volt, így lényegében asszisztáltak a kormányváltáshoz. Ma csak látszólag vagyunk hasonló helyzetben, helyzetünk lényegesen rosszabb: a gazdaságunk a padlón, a kormánypárt elutasítottsága minden korábbinál nagyobb. Meggyőződésem, hogy amennyiben a Fidesz hagyja, tűri ezt a kibontakozó gyalázatos színjátékot, akkor megérdemli, hogy eltűnjön a süllyesztőben. Pozitív fejlemény, hogy elzárkóznak a tárgyalásoktól s új választást követelnek. Ez azonban korántsem elég. A választások szükségességét ugyanis nem elég naponta százszor elmondania a szóvivőknek, azokat ki kell kényszeríteni. A szóra-bátrakból elég volt. Igazat kell adnom a Jobbik felhívásának: ha kell, akkor utcára kell vonulni.
Egészen konkrét javaslatom is van: már a legközelebbi hétvégére hatalmas nagygyűlést kell Budapestre szervezni, nem este hatra, fáklyával, hanem délután két órára, hogy mindenki odaérhessen Battonyától Nemesmedvesig, s aki akar, az még haza is mehessen. Meg kell mozdítani legalább kétmillió embert azok közül, akiknek elege van a kamarilla-politikából, abból, hogy megint nélkülük, a hátuk mögött döntenek, s nyakukba akarnak akasztani valakit, aki lényegében Gyurcsány bábja lesz, s el fogja végezni azt a piszkos munkát, amire már Gyurcsánynak sem volt gyomra vagy bátorsága. Ugyan semmi garancia sincs rá, hogy egy ekkora tömegdemonstrációnak közvetlen hatása lenne, de egyrészt nem lehet kizárni az ellenkezőjét sem, másrészt nem érheti az a vád Orbán Viktort, hogy gyáván tétlenkedik.
Továbbá: ha mindennek semmi hatása sem lenne, a Fidesznek akkor is van mit lépnie. Nem kivonulni kell, ha Gy. F. megszólal, hanem ki kell vonulni egészében a parlamentből. Átvonulni valami más terembe, afféle modern „labdaházi eskü” mintájára kimondani, hogy „mi képviseljük a nép többségét”, s addig innen nem mozdulunk, míg a nép nem nyilváníthatja ki akaratát, hogy ki vezesse az országot.
Semmi nem lenne olyan kiábrándító az ország Fideszben bízó, nagy tömegei: a többség számára, mintha azt látnánk, minden marad a régiben. Leginkább ezt kellene elkerülni.