Ebédelünk egyik kollégámmal, barátommal kettesben, beszélgetünk, szóba kerül a család. Történetesen jól ismerjük egymás rokonságát is, megemlíti apósát, kérdem tőle, hogy van mostanában az öreg. Róla tudni kell, hogy vérbalos volt világéletében, évente pár alkalommal találkozom vele, ha a barátomnál összefutunk, sosem csinált titkot belőle, hová húz a szíve. Kíváncsi voltam, hogyan éli meg ezeket a hónapokat egy baloldali. Képzeld, mondja barátom, s nagy levegőt vesz, hogy előkészítsen valami meglepő bejelentést: az öreg nagy intenzitással kampányol – a Jobbik mellett. Micsoda?- kérdem, de megnyugtatott, hogy jól hallottam: T. bácsi, egykor szintén tanár, a Jobbik híve lett.
Ahogy összeraktunk színváltásának a mozgatóit, rájöttünk, hogy mindez nem is olyan meglepő. T. bácsi ugyanis itt él egy Eger környéki kisvárosban, méghozzá olyan településen, ahol jelentős a cigánynépesség aránya, s ahol az együttélés problémái sokkal nagyobbak (és egyre súlyosabbak), mint itt nálunk, Egerben. T. bácsiék sötétedés után nem mernek kimenni az utcára, ám mivel a főtér közelében laknak, mégsem tudják magukat kivonni az érintettség alól. Barátomnak rendszeresen panaszkodik, hogy estefelé a cigányok beözönlenek a városközpontba, s különösen mióta jó idő van, elviselhetetlenné teszik az életet, mindennapos élménnyé a félelmet. (Igen kedves jogvédők, nem a cigányok félnek, hanem tőlük félnek, nagyon sokan.) T. bácsit egy egyszerű válság, elkúrás, az ország csődbe vitele nem mozdította volna el soha az MSZP mellől, meggyőződését ezek nem ingatták volna meg soha: ősmasszívum volt, mint a Dekkán-fennsík. Ehhez a Jobbik kellett, annak látszata, hogy majd ők kezdenek valamit a cigányokkal.
T. bácsit mintegy két évtizeden át az MSZP csalta folyamatosan, most a Jobbik teszi ezt vele. Példáját azért említem, mert az eset általánosítható. A cigánykérdés elmérgesedése tagadhatatlan. Az is, hogy a nagypártok vagy nem foglalkoztak vele, ezzel bűnt követtek el, vagy olyan módon közelítették a kérdést, ami az átlagember számára értelmezhetetlen (SZDSZ). Jött a Jobbik, amelynek kétségkívül javára írható, hogy a problémát felemelte a nagypolitika horizontjára, jószerével ez az egyetlen témájuk, s eredményességüket máris bizonyítja, hogy a felmérések szerint a 3. párttá nőtték ki magukat ezzel az egy témával. Mert azt azért kevesen gondolhatják, hogy pl. Novák Előd vagy Szegedi Csanád annyira bizalomgerjesztő, hogy öreg nyugdíjasok csókolgatják arcképüket. Nem, a híveik nagyobb részét valószínűleg egy téma érdekli, mint T. bácsit, az a naiv meggyőződés, hogy majd jön a Jobbik, és megfékezi a cigányokat. Ebben éppúgy hisznek, mint kedves ismerősöm egykor a baloldalban.
Éppúgy csalódni fognak.
