Tele van … a média a kormány legújabb ötletével, az ingatlanadó, pardon, a vagyonadó terveivel, ezzel kelünk, ezzel fekszünk, sokan szomorúan megkezdik az érzékeny búcsút házuktól, megsimogatják a falakat: itt is éltünk, amíg hagyták…
Érthető, hogy az ember fél, nem szívesen vesztené el, amiért egy életen át dolgozott, vagy aminek törlesztő részleteit évtizedeken keresztül fizeti. Én azonban úgy látom: nem lesz ebből semmi.
Még kiváló sakkjátékosokkal is előfordul néha, hogy időzavarba kerülnek, s folyamatosan rontanak. Főleg akkor, ha állásuk eleve reménytelen volt. Más kérdés, hogy az igazán nagyok már egy gyalogvesztés után is kezet nyújtanak, megköszönik a partit, nem várják be a megsemmisítő véget: lecsupaszított táblával csak a legnagyobb amatőrök szenvednek vereséget.
Kormányunk politikusaitól nem várhatjuk el egy sakkozó eleganciáját, az azonban érthetetlen, ésszel felfoghatatlan, hogy miért mennek bele a biztos vereségbe: nem elég, hogy az ellenfélnek eleve pozícióelőnye van: odatolják a királynőt egy olyan mezőre, ahol a legutolsó gyalog is leütheti. Olyanok ők, mint Arany Bolond Istók-jában az egyszeri szőlősgazda, aki amikor a jég elveri a szőlejét, felkap egy dorongot, s nekiáll ő is a pusztításnak: hadd lám: mire megyünk ketten!
Ez a balta most az ingatlanadó. (A frászba, már megint eltévesztettem: elnézést mindenkitől, akit megbántottam: VAGYONADÓ!) A mellette s az ellene szóló érvekről két jó cikket is olvastam (Index, Vastagbőr), ezeket nem akarom ismételni. Nekem csak az nem fér a fejembe, mivégre ez a cirkusz, miért hergelik a jónépet ilyen önsorsrontóan? A tervek szerint ugyanis jövő tavasszal kell elkészíteni az első bevallásokat. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, akkor a kormány legfeljebb tavaszig fogja kihúzni. A vereségük biztos, az arány bizonytalan, de ahogy Vastagbőr írja: ilyen ötletekkel a 4/5-ös többség sem álom a Fidesz részéről. Ráadásul Kósa Lajos máris kijelentette, hogy a kormányváltás után eltörlik ezt a sarcot (is). Mérget vehetünk rá: el fogják törölni, akár azért, mert megígérték, akár azért, mert értelmetlennek látják. Vagyis az egész megy a kukába. Ám addig is hónapokon át uralni fogják a különböző tervezetek a híreket. Nem lesz nap, hogy valaki meg ne simogatná azokat a falakat, s ahányszor csak felrémlik a lehetséges veszteség, az mind egy-egy X-et jelent – a Fidesz számára.
Nem sajnálom én a kormánypártokat. Tűnjenek csak el a süllyesztőben: nincs olyan büntetés, amit meg ne érdemelnének. Az viszont meggondolandó, hogy mennyire értenek ezek az ország ügyeihez, ha a saját helyzetüket is így tudják továbbrontani?
Lehet, hogy mégiscsak jobb lenne kezet nyújtani, még időben?