A passzív ellenállásnak nagy hagyományai vannak történelmünkben, ennek erkölcsi ereje nagyrészt közismert. Az azonban talán kevésbé, hogy vannak e magatartásnak hátrányai is: akkor sem mozdulunk, ha ez egyébként a javunkat szolgálná. A humor ekként fogalmazza meg ezt az állapotot: Két barát találkozik, rövid beszélgetés után mondja az egyik a másiknak: - Te, nem veszed észre, hogy rohadnak a fogaid, büdös a szád, menj már el az orvoshoz, és csináltasd meg a fogaid! Mire a másik válaszol:- Ezeknek???
A magyar társadalom nagyobb része már jó ideje ezzel a problémával küszködik. A kormánypártok nem tudnak olyan súlyos vereséget szenvedni, hogy az a lemondásra késztetné őket, a többség pedig nem tudja / nem akarja kikényszeríteni a változást. Mindenki vár, kivár.
Az előrehozott választásokat már rég meg kellett volna tartani, mert meggyőződésem, hogy ezt kívánja az ország érdeke. A kormánypártok csinálhatnak akármilyen hókuszpókuszt, bűvészkedhetnek, ad absurdum: még helyes döntéseket is hozhatnak (csak feltételezés), a társadalom többségével semmit nem fognak tudni elfogadtatni. Ez a többség ugyanis bár a végtartalékait éli, szitkozódik, de eközben „dühösen mosolyog” is magában: mondjátok csak a magatokét, lopjatok még, szerezzétek meg, amit meglehet – mindenért meg fogtok fizetni, s most már inkább előbb, mint utóbb!
Semmit nem lehet „kezelni” ilyen állapotban, az ország részvétele nélkül: válságot a legkevésbé. Nincs egyetlen helytálló érv sem a kormány helyén maradása mellett, csakis a kormánypártok önös érdeke és az az el nem hárítható gyanú, hogy ezek úgy érzik: még nem loptak eleget. Minden más csak hamis lózung. Az ország érdeke, a forint erősödése, gyengülése stb.: mindez fedő hazugság.
Meglehet, a Fidesz sem fog tudni gyors javulást elérni az ország állapotában. Kizárólag feltevésként még akár az is megkockáztatható, hogy „nincs programjuk”. Még ekkor is, ebben az esetben is nagyobb esély van velük bármire, mint a kormánypártokkal. Közhely, de attól még igaz: egyetlen beteg sem tud meggyógyulni, ha ő maga nem akarja azt. Márpedig most ez a helyzet. Durva hasonlattal azt mondhatnánk: inkább engedjük a kór elburjánzását, de ezektől a sebészektől semmit nem fogadunk el, mert sarlatánoknak tartjuk őket. Nem gyógyulunk. Nem is akarunk.
Ezeknek?
