Falun nőttem fel, tartottunk csirkéket, kacsákat, gyermekként szinte mindennapos élményem volt, hogy édesanyán elkapott egy-egy csirkét, fogta a nagykést, elvágta a nyakukat, megkopasztotta őket forró vízben, aztán jóízűen megebédeltünk.
Sem édesanyámban, sem bennünk nem volt semmiféle rossz érzés a „gyilkolászás” miatt. És ma sincs, amikor húst eszem: nem is gondolok rá, vajon szerencsétlen állat hogyan élt, és legfőképpen hogyan halt.
Ma kaptam egy levelet. Pár sor és egy link, hogy nézzem meg az ott található videót.
(Ha innen nem indulna, akkor: http://www.peta2.com/takecharge/swf/fur_farm.swf )
Hányingerem van, mióta csak megnéztem. Csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom. Gondoljunk erre a videóra, ha valahányszor azt halljuk:milyen nagyszerű az ember.
Förtelem. Gazság, melyet nem lehetséges jóvá tenni. A legpocsékabb állatfaj vagyunk.