A hétszázát!
Magyarország még soha nem volt ilyen nehéz helyzetben! Járt itt már tatár, elpusztította a fél országot, hódított a török, elvesztettük az ország területének kétharmadát, de most, most kérem igazán szarban vagyunk. De legyőzzük, le fogjuk győzni, ha hinni lehet a miniszterelnöknek, sőt azt fogják majd a történelemkönyvek tanítani a korszakról:a hétszázát, ezek a viharban jól kormányoztak!
Hát lássuk! Nézzünk egy példát!
Amint hallani, a miniszterelnök kiosztotta a feladatokat a kormánytagoknak, hogy tegyenek javaslatokat az újabb „reformokra”, vagyis kaparják össze a költésvetésből hiányzó százmilliárdokat. Különösen Szűcs Erika kapott nagyot a tortából, vasárnap este a tv-ben ( A szólás szabadsága) már puhította a közvéleményt, hogy a családi pótlék sem lehet tabu, a nagy szerkezeti reformok keretében érvényesíteni lehet a rászorultság elvét, vagyis a gazdagoktól meg kell vonni ezt a támogatást. Szerinte ehhez meg lehet szerezni a társadalom támogatását is.
Nos, ha így indul a világnak példát mutató („Magyarország az első állam az uniós országok közül, amelyik szembenéz … a helyzettel” - http://www.zoom.hu/belfold/gyurcsany-magyarorszag-szembenezett-a-valsaggal-36965.html) nagy átalakítás, az egszerűen gyalázatos. Ne beszéljünk most a katasztrofális demográfiai helyzetről, nem biztos, hogy egyenes összefüggés van a családtámogatások szintje és a születések száma között, azt viszont már határozottabban állítanám, hogy a támogatások kiszámíthatatlansága igenis visszaveti a születések számát – de mondom, ezt hagyjuk. Nézzük a kiindulási elvet, a rászorultságot. Alaptétel, hogy nálunk „történelmi okokból úgy alakult”, hogy a lakosság nagy tömegei vannak minimálbéren bejelentve, az egyéni vállalkozók kb. kétharmada veszteséget vall be, s akkor még nem említettük a munkanélküliek több százezres táborát. Vagyis: a bevallott jövedelmek nagy része nyilvánvalóan hamis. Erre építeni egy támogatási rendszert azt jelenti, hogy az adócsalók újabb előnyökhöz jutnak, a tisztességes adózók meg szokás szerint szívnak. Márpedig a családi pótlék megkurtításával csak akkor lehet nagyobb összeget megtakarítani, ha a „gazdagok” körébe bekerül a középosztály tekintélyes része is, így volt ez a sokak által bálványozott Bokros esetében is: tanártársaim jó része elesett a csaldi pótléktól: már ők is gazdagoknak számítottak.
Ám ha még a tényleges milliomosoktól veszik el a támogatást, társadalompolitikailag az is nagyobb kárt okoz, mint amennyi anyagi megtakarítást nyernek vele. A gyereknevelés ugyanis nem pusztán öncél. Két hasonlóan kereső milliomos közül a társadalomért nyilvánvalóan többet tesz az, aki gyermeket vállal, mint aki nem, ezt abban a jelképes formában, amit a családi pótlék jelent, el kell ismerni, még ha ténylegesen az illető valószínűleg nem szorulna rá.
Ami megfontolandó lehet, az legfeljebb annyi, hogy iskoláztatáshoz kössük-e a támogatást, esetleg a pótlékrendszer kiváltható legyen-e adókedvezménnyel, de a rászorultsági elv e téren mindenképpen káros.
Milyen társadalmi támogatást remél a miniszterasszony? Megmondom én: a társadalom támogatottságát rég elvesztették, azt viszont joggal remélhetik, hogy a parlamentben lesznek ennek az elvnek támogatói, méghozzá a szabaddemokraták.
Merthogy ez az ő programjuk, már régóta. Nekik - azt mondják - szívügyük a családon belüli erőszak megakadályozása. Helyes. Nekem meg a családok elleni erőszak az.
Ezennel távoltartási végzést kérek, mindkét párt ellen!
Az utolsó 100 komment: