Elképzelem magamat egy borsodi kis falu lakójaként, aki véletlenül elolvassa Böcskei Balázsnak, a Demos „kutatójának” cikkét Jobbikország médiájáról, olvas, olvas, és nem ért semmit. Már a cikk nyelvezetét sem. Böcskei azzal akarja kutatói minősítését igazolni, hogy egyből fejbe vág egy Bourdieu-idézettel, majd meglehetősen jó eredményt elérve az egy mondatra jutó idegen szavak arányában gyémánt keménységű bizonyossággá teszi, hogy igen, itt egy kutató beszél, nem egy egyszerű újságíró. Egy kutató, akinek műhelyébe zárkózva nincs ideje megismerkedni Valóság-nagybácsival, de elméleteket gyártani már úgy tud, mint aki részesült némi támogatásban a kis-közép-nagy baloldali elméletgyártó vállalkozóknak jutó apanázsból, persze szigorúan kisösszegűből.
Böcskei nyilván érzi a véget, akár a Demos-ét is, ez sem segíti tisztánlátását. Különösen egy kitétele bántóan valóságellenes. Először általánosítva közli, hogy „Magyarország polgárainak többsége ma szegény-, cigány-, és kozmopolitaellenes”, majd nevesítve konkretizálja is, hogy a Jobbik „Plakátjainak hatalmas tömege azt üzeni, hogy a politikai közösségnek nem tagjai a szegények, a cigányok.”
Én is kozmopolitaellenes vagyok abban az értelemben, ahogyan ezt a szót Böcskei használja, és láss csodát: még csak bűnnek sem tartom ezt. A cigányellenesség általánosítva bűn. Egyetlen józan ember sem állíthatja, hogy a cigányok mindegyike bűnöző. De józan ember azt sem tagadhatja, hogy bizonyos vidékeken a cigányság az a tényező, mely elviselhetetlenné teszi az ott élők életét: a kétségkívül meglévő cigányellenességnek ez a fő táptalaja, nem pedig valamiféle bennük, bennünk eleve meglévő lelki-gondolati torzulás. A szegényellenességre pedig még csak mentség sem lenne, ha igaz lenne. Itt követi el a szerző a legnagyobb hibát és csúsztatást. Úgy állítja be, mintha a cigányság gyakran valóban tűrhetetlen magatartása miatti ellenszenv nem lenne más, mint szegényellenesség, amire még egyszer mondom: semmilyen mentség, magyarázat nincs.
De ez nem igaz. Ha megnézzük a választási térképet, jól kirajzolódik, hogy a Jobbik az ország legszegényebb vidékein érte el a legnagyobb sikereit. Nógrád, Szabolcs, Borsod nem a milliárdosok hazája: Veres („Bika”) János noha szabolcsi, kivétel e tájon, a többség egyre növekvő szegénységben él. Inkább állítanám tehát, hogy a Jobbik sikere nemhogy a szegényellenességre lenne bizonyíték, hanem éppenséggel a szegények lázadása a fennálló viszonyok ellen. Legközvetlenebbül persze azok ellen, akik a munkás-dolgos szegénység még megőrzött értékeit fenyegetik vagy fenyegethetik, s ezek éppenséggel többnyire cigányok. Tágabban az ellen a világrend ellen, amely kiszolgáltatott helyzetbe taszított milliós tömegeket, s mindezt azzal súlyosbítja, hogy naponta orruk alá dörgöli: élhetetlenek vagytok, nem vagytok képesek öngondoskodásra, emellett született rasszisták, kirekesztők, szégyelljétek magatok!
Ezek ellen lázadtak fel a Jobbik szegény szavazói: Böcskei éppen azt nem érti, hogy belőle, az általa képviselt magatartásból is elege van sokaknak, továbbá azt sem érti (vagy nagyon is?), hogy minden ilyen írás egy újabb behúzott X-et jelent a Jobbik számára a legközelebbi választásokon. Még szerencse, hogy a poszt elején felvetett lehetőség meglehetősen irreális: a borsodi kis falvak lakói általában nem olvasnak Népszabadságot. Azt sem.