Amikor egy évvel ezelőtt elindítottam ezt a blogot, félelmetesen tájékozatlan voltam ennek a világnak a működéséről (technikai értelemben részben ma is az vagyok: pl. nem jöttem rá hónapok óta, hogyan lehetne elhelyezni azon honlapok, blogok linkjét, amelyeket olvasok). A tudatlanok nagyképűségével és némi provokatív nagyotmondási szándékkal írtam, hogy a „legolvasottabb blogíró” szeretnék lenni. Persze, aki ilyen nyilvános naplót vezet, aligha van más vágya, ha bevallja, ha nem. Ahogy írtam a posztokat, láttam, hogy olvasóim száma 10-20 körül mozgott hetekig, s láttam azt is, hogy bizony a vágyak és a valóság messze vannak egymástól. Néha fel is merült bennem, mi értelme az egésznek, ha ennyi emberhez jut el, amit írok, de ilyenkor átlendített a holtponton egy-egy biztató hozzászólás vagy az Arany Jánostól tanult mondat: „Van hallgatód?nincsen? / Te mondd, ahogy isten / adta mondanod.”
Aztán a jég karácsonykor tört meg. A talán legnevesebb blogíró, Tóta W. megjelentetett egy cikket, amelynek tartalma és időzítése megsértett és felháborított. Reagáltam rá (http://sasika61mondja.blog.hu/2007/12/26/egy_tapintatos_manipulator_tota_w_arpadr),
s ez kikerült az Index címlapjára. Az örömömnél talán csak a félelmem volt nagyobb: Úristen, mi lesz most? Tízezret meghaladta az olvasók száma, özönlöttek a hozzászólások, alig győztem válaszolni. Ugyanakkor azt is tudomásul kellett vennem, hogy olyan minősítéseket, szitkozódásokat is el kell viselnem (az elismerések mellett), amelyekért a hétköznapi életben „elővenném a bicskát”.
Mára ezeket megszoktam: az ismeretlenség homályából könnyű bárkit gyalázni, ráadásul aki kényes témákhoz nyúl, aligha kerülheti el ezeket. Ma már „csak” azt viselem nehezen, ha tanárként gyaláznak egy-egy cikkem alapján, holott a kettőnek szinte semmi köze egymáshoz.
Januártól aztán alkalomszerűen meg-megjelentem a címlapon, egyik júniusi cikkemből MTI-hír lett, júliustól pedig igazi áttörés ment végbe: majdnem minden írásom kikerül az Indexre, ennek megfelelően nő folyamatosan az olvasóim száma.
Pontos adatokkal nem szolgálhatok. Az egyik blogon még decemberben találtam egy szép térképet, amely mutatta, hogy honnan és hányan olvassák az illetőt. A térkép kódját én is letöltöttem, de csak július 4-én sikerült beillesztenem a blogomba, ettől kezdve vannak összesített adatok. Eszerint azóta kb. 130.000 ember „tévedt” ide, ami persze nem pontos szám, mivel sokan vannak, akik visszatérő vendégeim. Összesítve szerintem kb. 200.000 olvasóm lehetett az egy év alatt, ők kb. 300-340 ezer oldalt töltöttek le az írásaim közül. Hogy aztán ez sok vagy kevés, nem tudom eldönteni, én mindenesetre meg vagyok elégedve vele: egyedül vezetem a blogot, nem ez a foglalkozásom, nem ebből élek és nem ezért, gyerekeket nevelek (mármint itthon is), élem a hétköznapi emberek mindennapjait – mindezt figyelembe véve nem olyan rossz eredmény.
Végezetül öt olyan írást emelnék ki, amelyet csaknem tízezren olvastak:
- http://sasika61mondja.blog.hu/index.php/2008/01/13/a_roman_hadugyminiszter_szereny_javaslat?p=295442
Üdvözlet és köszönet minden olvasómnak és az Indexnek!
