HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!
babtabla.hu

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Leszámolás egy cigánylegendával

2008.07.03. 16:39 sasika61

 

Ma déltájban jöttem haza lányaimmal a strandról. Az út egy patak mentén vezet, egyik oldalán jöttünk mi, a másik oldalon féltávnál feltűnt két kislány, akik szemmel láthatóan egy számukra nagyon nehéz szatyrot cipeltek, kezüket időnként váltogatva. A gyerekek olyan korúak lehettek, mint az enyéim, 8-9 évesek, az egyiken egy túl hosszú, vastag rózsaszín szoknya volt a meghatározó viselet, a másik olyan hálóingforma egybeszabott ruhában volt, de ez is egészen a bokájáig lelógott. Nem láthattam, mit cipelnek, talán élelmiszerboltban lehetettek, hiszen a közelben nincs más típusú üzlet. Ha nem állnak meg, akkor is ki lehetett volna találni, hová mennek: a kislányok cigányok voltak, nyilván a leányanyák átmeneti szállására igyekeztek. Ott meg is álltak, befordultak a kapun, eltűntek.
 
Az út, amelyen jöttek, egyenes, hosszan belátható. A szállás kerítésénél 20 év körüli cigányok ácsingóztak vagy tízen, férfiak és nők vegyesen. Senki nem ment eléjük, senki nem segített nekik, pedig éppúgy látták őket, mint én, ráadásul a pataknak azon az oldalán voltak, amelyen a kislányok közeledtek.
 
Megfigyeltem már magamon, hogy nehezen bírom elviselni, ha a sajátjaimmal egykorú gyerekeket látok szenvedni. Ahogy öregszem, egyre érzelgősebb vagyok. A két kislány képe azzal a hatalmas, nehéz szatyorral nem megy ki a fejemből, éppúgy, mint a mellettük napozó, trécselő, láthatóan unatkozó cigányoké sem.
 
Bár ezer más dologgal lehetne bizonyítani, mégis, ez a kép az, ami arra ösztönöz, hogy leszámoljunk egy legendával. Ez a legenda pedig úgy szól, hogy a cigányok kiváltképp szeretik a gyerekeket. Általában akkor jön ez az állítás elő, ha már semmilyen pozitív érvet nem tudnak a cigányok mellett felhozni, akkor hivatkoznak előszeretettel kultúrájukra s gyermekszeretetükre. Egyik sem létezik. Ez az igazság, sajnos. Ezen nem változtat az sem, ha nyilván vannak köztük, akik éppúgy szeretik gyermekeiket, mint én, s a kultúrában is fel lehet mutatni neves személyeket, mint pl. a nemrég meghalt kiváló költőt, Osztojkán Bélát, akivel 25 éve még egy tágabb baráti kör tagjai voltunk. De az élet minden elemét átfogó kultúrájuk nincs, gyermekszeretetük legendája pedig egyszerűen fogalomzavar: a gyerekszámból kiindulva következtetünk rá, holott ez csak annyit mutat, hogy szeretnek gyereket csinálni.
 
A szeretet ugyanis nem abból áll, hogy agyonverjük, aki a mi figyelmetlenségünk miatt utcára szaladó gyereket elsodorja autójával. A szeretet elsősorban felelősségvállalás és gondoskodás – ki mondhatná, hogy ez jellemző rájuk? Ahogyan semmilyen más területen, úgy a gyermeknevelésükben sem figyelhető ez meg. Kezdve a szülészeti osztályok folyosóit telefüstölő „anyáktól”, a gyermekeik eltartását meg sem kísérlő családokon át egészen azokig a felnőttekig, akik tétlenül nézik, hogy szakadnak meg kisgyermekek a hatalmas terhek alatt. Ez bizony nem a szeretet. Ezek a felelőtlenség példái, amelyeket a végtelenségig lehetne sorolni, sajnos.
 

1 komment

Címkék: cigányok

Az egri kórházvédők és a HospInvest

2008.07.02. 16:52 sasika61

 

Az egri „kórházvédők” szerint tegnap járt le az a határidő, ameddig a dolgozók a HospInvest (HI) által felkínált szerződéseket aláírhatták volna. Mások, így a HI, ezt tagadják, mondván, hogy még mindig van 2 x 120 napjuk, vagyis a bizonytalanság még kb. decemberig tartani fog. Nem csodálnám, ha kiderülne: a megye olyan szerződést kötött az üzemeltető céggel, amelyben az áll, hogy bármely lejárt határidőhöz képest van még 2 x 120 nap a szerződések begyűjtésére.
 
Nehéz tisztán látni ebben az ügyben. Magam is bizonytalan vagyok, leginkább azt látom, mi az, ami nehezíti a megítélést. Az mindenesetre világos, hogy a dolgozók nagy többsége, mintegy 1000 fő elutasította a HI által felajánlott szerződéseket, s nagyjából az is látszik, hogy mindkét fél belelavírozta magát egy olyan zsákutcába, amelyből nem lehet kijönni a vereség tudata nélkül. Ezért aztán a kötélhúzás során egyre többen állnak be a két fél mellé, olyanok is, akiket normális körülmények, tiszta viszonyok közt egyik fél sem vállalna fel (tegnap a kórházvédők tüntetésén megjelent pl. Thürmer Gyula és a Jobbik egyik szervezete, ugyanazon az oldalon…) Ez persze a legrosszabb következménnyel jár: az elvileg tisztán egészségügyi témából politikai ügy lett.
 
Ugyanakkor álságos a HI vezetőjének, Deák Gábornak az az elvárása, hogy a politika szálljon ki a mérkőzésből: már a megyei döntés meghozatalakor nyilvánvaló volt, hogy politikai döntést hoztak. A közgyűlésben - mint az ismert - 20-20 volt a jobb-és baloldali képviselők aránya, már elnököt is csak úgy sikerült választani, hogy egy, a Fidesz listájáról bekerült alak „színt váltott”, s átállt a szocialisták oldalára, ettől kezdve lényegében velük szavaz. Józan ésszel aligha várható el, hogy a jobboldal ne érezné: itt minden fontos kérdésben árulás révén döntenek az így többségbe került szocik. Így volt ez a kórház ügyében is: a „többség” az intézmény üzemeltetési jogát privatizálta a HI javára, pl. a Debreceni Egyetemmel szemben, amelynél a HI szerintük jobb pályázatot adott be… A megye kórházainak jelentős részét már így is a HI üzemelteti, elhiszi-e ezek után bárki, hogy a HI nem kötődik szorosabban egyik párthoz sem?
 
A kórházvédők privatizációellenes álláspontját ugyanakkor gyöngíti, hogy a városi Fidesz vezetőjéről kiderült: ő is privatizálta egy egészségügyi szervezet működtetési jogát, nehéz tehát megmagyarázni, miért nem lehet az egyiknek azt, amit a másik már csinál? Az sem tett jót a kórházvédők megítélésének, hogy egyik vezetőjük nem is egészségügyi dolgozó (az egri Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnöke!), aki pedig az, nos, őt a közvélemény a kórház-ügy előtt akkor ismerhette meg, amikor a makói „gázvagyont” vette birtokba a Szent Korona nevében, és ősmagyar ruhába öltözve, sámándobot kezében tartva követelte: foglalják jogszabályba, hogy az itt kitermelt gázt a magyaroknak ingyen kell adni. Remélhető-e tőle, hogy egészségügyi témában komolyabban gondolkodik?
 
A megyei vezetés oldalán beszállt a küzdelembe Kökény Mihály, aki finoman, de aligha félreérthetően megfenyegette az „ellenállókat”, hogy egy kórház súlyponti szerepe nem örök adottság, azt vissza is lehet vonni, s ha a HI nem tud osztályokat üzemeltetni, akkor ugye ez meg az lesz, de a dolgozók mindenképp rábasznak (ezt Misi ne így mondta, hiszen ő finom úriember ugyebár). A helyi sajtó egyértelműen a megyei vezetés mellett áll, alig van hét, hogy 2-3 cikk ne sugallná a HI pozitív szerepét, a heol.hu-n Deák úr fogadóórát tarthatott, a kórházvédők persze nem…
 
Kívülállóként úgy tűnik, a leghelyesebb lépés a HI szerződésének felbontása lenne, a kórházi dolgozóknak pedig ezek után fel kellene szólítaniuk minden politikai erőt a tartózkodásra, a (jobboldali) város és a (baloldali) megye vezetőinek pedig tárgyalásokat kellene kezdeményezniük együtt a minisztériummal a kórház működtetéséről.
 
De persze ez csak ábránd. Az iszapbirkózás fog folytatódni, miközben a kórház tovább züllik. Ahogy egy főorvos ismerősöm mondta: Sanyikám, csak ide ne kerülj!

1 komment

Címkék: egészségügy egri hospinvest kórházvédők

Kiss Ádám Egerben

2008.07.01. 16:23 sasika61

 

Hétvégén a helyi reklámújságban találtam az alábbi hirdetést. Kiss Ádám, a Showder Klub sztárja lép fel nálunk, amint olvashatjuk. Egyáltalán nem akarok reklámot csinálni neki, nincs rászorulva, bántani sem akarom: tehetséges, jópofa, kedves fiúnak tűnik, irigy meg végképp nem vagyok rá. Csak egy jelenségre szeretnék rámutatni, fellépése kapcsán.
 
Először is számoljunk: a színházterem valószínűleg dugig lesz rajongóival, legalsó becslés szerint is lesznek vagy háromszázan. Ha a jegyárak középárfolyamát nézzük, egy belépő kb. 1200 forintba kerül, ez háromszázzal számolva 360. 000 forintot jelent. Ez természetesen nem mind az övé, leszámítandók költségei, terembérlet stb. Nem tudhatom, mennyi marad meg végül belőle, de hogy hatszámjegyű az összeg, az szinte bizonyos. Mindez egy óra alatt.
 
Ne tételezzük fel, hogy aznap még másutt is fellép, azt sem, hogy a hét napjainak többségén is haknizik. De így is feltehetjük a kérdést: arányban van-e ez a jövedelem a tehetségével, társadalmi hasznosságával? Persze, azt is mondhatjuk: ha vevő van rá, annyit kér, amennyit akar, és annyit is keres vele, amennyit csak tud.
 
Van egy barátom. Egyetemi docens az illető, három élő nyelven beszél (plusz latin), történész, a legkiválóbb XX. századi történészek hagyatékának gondozója, könyveiknek kiadás alá rendezője, aki emellett tanít az egyetemen, könyveket ír: tehetsége, társadalmi hasznossága össze sem vethető Kiss Ádáméval. 20 évi munka után jutott el odáig, hogy megvett egy nem túl jó állapotban lévő falusi házat, ahonnan bejár tanítani.
A példákat valószínűleg a végtelenségig lehetne szaporítani, s azt is lehetne mondani: nem Kiss Ádám keres sokat, hanem mások indokolatlanul keveset, ráadásul ő meg is dolgozik a pénzéért, szemben olyanokkal, akik hasonló nagyságrendben jutnak jövedelemhez, lényegében munka nélkül. Valahogy mégis fáj és csalódással tölt el ez az egész.

7 komment

Címkék: média klub kiss ádám showder

Manipuláció a minisztérium érettségi jelentéseiben

2008.06.30. 19:18 sasika61

 

Az OM június 27-én kiadott közleménye nagy megkönnyebbüléssel adta hírül, hogy az érettségi vizsgák befejeződtek, minden rendben folyt, s általában sincs és nem is volt semmi probléma: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=764&articleID=231662&ctag=articlelist&iid=1
Szinte halljuk a mondatok mögül a mellekről legördülő kövek hangját és a nyomukban feltörő mély sóhajt. Jómagam többször is foglalkoztam az idei érettségi egyik problémájával, amit sikeresen agyonhallgattak még azután is, hogy egy oktatási szakértő a nyilvánossághoz fordult, így erre most nem térek ki: http://sasika61mondja.blog.hu/2008/06/10/botrany_a_magyarerettsegi_korul.
A közleményt olvasva azonban két dologra fel kell hívnom a figyelmet. Ehhez először is mellékelek egy táblázatot, szintén az OM honlapjáról:
 
Vizsgák vizsgafajták szerint
Vizsgafajta
középszint
emelt szint
2006
2007
2008
2006
2007
2008
rendes
401 889
405 983
386 831
32 283
28 056
19 638
előrehozott
24 519
34 091
32 333
929
1 239
1 299
szintemelő
-
-
-
9 610
5 065
4 213
kiegészítő
1 777
1 581
2 217
2 191
1 408
1 086
ismétlő
3 352
3 033
4 197
1 423
2 341
1 685
pótló
210
237
203
6
17
21
javító
916
1 484
1 789
24
43
45
Összesen
432 663
446 409
427 570
46 466
38 169
27 987

 A táblázat forrása a tárca április végi közleménye: http://www.okm.gov.hu/main.phpfolderID=2085&articleID=231253&ctag=articlelist&iid=1

Ebből jól látszik, hogy összesen 432663 vizsgára került sor május-június során, ebből mindössze 27987 volt emelt szintű, vagyis az összes vizsga valamivel több, mint 6%-a!
Ezek után azt állítani, hogy a kétszintű érettségi bevált, erős költői (történészi) túlzás. Igazából csak a rendszer kidolgozóinak, az idejében kapcsoló, netán bennfentes tankönyvíróknak, feladatgyűjtemények összeállítóinak, kiadóiknak stb. hozott hasznot, nekik viszont alighanem milliós tételekben.
Más számára a kétszintű érettségi nem vált be. Lényegében mára egyetlen érv szól mellette: mindenkinek tele van a hócipője az oktatásban zajló folyamatos változásokkal, legalább ez az elem maradjon stabil valameddig. A rendszert kiherélte Magyar Bálint, amikor lehetővé tette az emelt szint nélküli bejutást a felsőoktatásba, s bár szó volt róla pedagóguskörökben, hogy valami változni fog, ez nem történt meg. A tárca június 24-i közleménye megerősíti, hogy minden marad a régiben, ráadásul erre a HÖOK és a felsőoktatási szakszervezet is igent mondott. Véleményük elhallgatott, ki nem fejtett oka az, hogy a kötelező emelt szintű érettségivel kiderülne, hogy egyes felsőoktatási intézmények milyen alacsony képességű, tudású tanulókat vesznek fel, s ez ugye zavarná az egyébként harmonikus tablót: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=720&articleID=231605&ctag=articlelist&iid=1
A június 27-i közleményben is van ellentmondás. Amint a fenti táblázat mutatja: április végén még csak 27987 emelt szintű vizsgáról volt a tárcának tudomása, ám ebben a jelentésben már ez a mondat szerepel: „Az emelt szintű vizsgák száma (28 200) a korábbi éveknél kevesebb volt, ám a továbbtanulni szándékozók körében az emelt szintű érettségi vizsgák változatlanul jelentős arányban fordultak elő.” Biztosan van arra magyarázat, miként nőtt néhány hét alatt a vizsgák száma 223-mal, az biztos, hogy a februári jelentkezéseket nemigen lehet utólag módosítani, esetleg betudhatjuk annak, hogy pontosabb lett a statisztika. Legyünk jóindulatúak.
Na de mit szólunk a három nappal korábbi jelentés módszeréhez, amelyben a miniszter ezt közölte:
„Hiller István értékelése szerint a kétszintű érettségi beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az idén érettségiző és felvételiző 37.676 diák közül 18.954-en tettek emelt szintű érettségit legalább egy tárgyból.” Ha valaki nem látná, azok számára elmagyarázom: Hiller úr mondata azt sugallja, hogy minden második érettségiző emelt szintű vizsgát tett (amint korábban látjuk, erről szó sincs), ráadásul ez a 37.676 szám is erősen véleményes: az érettségizők száma mindent egybevetve a június 27-i jelentés szerint 125.000, a felvi.hu pedig a felvételizők számát felvételizők számát egy táblázatban adja meg:

 Jelentkezők

Összesen
A/O N
Állami
96930
65212
81345

 Eszerint majdnem minden harmadik felvételiző lenne csak az idén elsőként továbbtanulni szándékozók száma? Nekem ez gyanús. Más számokkal: a 125.000 érettségizőből mindössze 37.676-an tanulnának tovább?  Mindebből egy dolgot állíthatunk biztosan: lehet, hogy minden szám igaz, de ennél is biztosabb, hogy a miniszter manipulál, önkényesen emel ki számokat, s nem emeli ki a lényeget: a 432 663 vizsgából 27 987 vagy 28200 (vagy X, ahol X folyton növekszik) volt az emelt szintű érettségik száma.

 
 
 

2 komment

Címkék: oktatás közélet hiller érettségi

Szemantikai analízis Dessewffy módra

2008.06.20. 16:43 sasika61

 

Batiz, Dessewffy, Petri Lukács, Honti, Bojár Iván, Csepeli – hat válogatott név, a sok közül. Persze nem egy kispályás futballcsapat névsora ez, egyébként pedig többen is vannak még, együtt már egy nagypályás válogatottat is össze lehetne belőlük állítani. Merthogy nem futballisták ők, hanem a kancellária által fizetett nagytekintélyű, elismert, független értelmiségiek, akiknek (szigorúan 5 millió alatti) tanácsára múlhatatlanul szükség volt (van, lesz) a jó kormányzás érdekében. Nem mindegy ugyanis, hogy miként működik egy számítógépes szoftver, milyen egy honlap arculata, hogyan öltözködjön a kormányszóvivő, mennyire feszüljön a fenekén a nadrág, milyen értelmezési szintjei vannak a koalíciós válságnak stb., merthogy ilyen ügyekben adtak tanácsot nevezett jó urak.
 
Ezzel minden rendben is van, erre bizonyíték a kormányszóvivő (Budai Bernadett) magyarázata, aki azt mondta, hogy a Zorbán-kormány alatt is adtak tanácsot más értelmiségiek, miért nem adhatnának nekünk is („más is kurva, nemcsak én”- írta Nagy László a Menyegzőben, amit persze hangsúlyozottan nem aktualizálnék a kormányszóvivőre, csak a magyarázatának érvtípusát kívánom illusztrálni).
 
Mindezekkel a szerződésekkel nincs tehát semmi baj. Van azonban egy, aminek értelmezése gondot okoz számomra. Dessewffy Tibor Demos Kft.-je szemantikai elemzésért kapott 1,3 milliót. A nyelvi fogalmak kisszótára a szemantika szót a következőképpen határozza meg: „jelentéstan; a nyelvtudománynak az az ága, amely a szóelemek, szavak, szerkezeti egységek, mondatok jelentését írja le”. Vagyis eszerint jelentéstani elemzést végeztek a kancellária számára. Mi? Hát ezek már magyarul sem tudnak? Nem ismerik fel a szavak, mondatok jelentését? Lehet ennél nyomósabb érvet adni a szélsőjobbosok kezébe, akik folyton azt hangoztatják, hogy a kormány „idegenszívűek” gyülekezete? Eszerint idegen nyelvűek is?
 
Én arra kérném Dessewffyt (istenem, ilyen nagy névvel ilyen pitiáner lenni!) – ha még maradt energiája a kimerítő nyelvészkedés után-, hozza már nyilvánosságra, miként magyarázta el a miniszterelnöknek azt a veretes mondatot, hogy „Feri, menj a picsába!”? Milyen jelentést adott a szavaknak, ha a kormányfő láthatóan még mindig nem értette meg, nem fogta fel, mit is kellene tennie? Mindaddig, míg meg nem érteti Gyurcsánnyal e „nyelvi egység”jelentését, Dessewffynek a szemantikai analízisért fölvett pénzét indokolatlannak tartom.

1 komment

Címkék: budai tanácsok tibor dessewffy bernadett demos szemantikai

Korunk egyik hőse - Kocsis István

2008.06.15. 17:44 sasika61

 

  Vannak személyek, akiknek úgy alakul a soruk, hogy bármilyen politikai éra van, bármilyen kormány, mindig valamilyen vezető pozícióban kénytelenek szolgálni a nemzetet. Sosem fenyegeti őket az a veszély, hogy „lecsúsznak”, a társadalom peremére kerülnek, sosem látjuk őket aszalódni mondjuk a Füzesabony-Debrecen vonalon a koszos, büdös vasúti kocsikban, a télen hideg, nyáron meleg fülkékben, nem, mert ők Audival suhannak. Naná, hiszen nekik minden percük drága, drágább, mint az egyszerű halandóké, amiből az is következik: nem is egyszerű halandók ők, hanem korunk héroszai, akik éjt nappallá téve, erejüket megfeszítve dolgoznak az ország fölemelkedésén, amiért „kijár” az Audi, no meg némi fizetés is.

  Ilyen nagytehetségű, mindenre alkalmas, bármely vezető posztot betölteni képes ember Kocsis István is, aki a napokban kapta meg kinevezését a MÁV-Start elnöki székébe. Esélyes volt a hírek szerint a BKV élére is, de most ez jutott.

  Kocsis pályája rendkívül színes. A rendszerváltás előtt oktatott a Műszaki Egyetemen (adjunktus), tagja volt a  BME pártbizottságának (melyik párt, melyik párt, ne akadékoskodjál már!), majd MDF szervezetet alapított, főmérnökként a Fegyver-és Gázkészülékgyárban is (stratégiai üzem!) dolgozott, helyettes államtitkár az Antall-kormányban, az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató-helyettese, a Horn-kormány alatt az ÁPV Rt. vezérigazgatója, energetikai vállalatok privatizációjának vezénylője (Mátrai Erőmű), majd az RWE német energetikai vállalat vezető alkalmazottja (csak véletlen, hogy korábban éppen ennek a cégnek adta el a Mátrai Erőművet, s garantált számára 8%-os hozamot), majd rászokva az energia ízére 2002 után a Paksi Atomerőmű élén láthatjuk, aztán az MVM vezérigazgatójaként is munkálkodott, most pedig ugye a MÁV személyszállítási ágazatát teszi rendbe.

 Jó tudni, hogy államunk nem engedi korunk Michelangelóit széklábakat faragni, hanem tehetségükhöz méltó munkát biztosít számukra. Kocsis is ilyen reneszánsz ember: a felsoroltakból látszik, szinte mindenhez ért, bármit el tud vezetni (az Audiján kívül, hiszen valószínűleg neki egy fosőr, akarom mondani sofőr is jár), bármilyen vállalatnál megállja a helyét, de szigorúan csak vezető szerepben. Apró szépséghibák ugyan tarkították pályája fényes lapjait: vezető volt a Tocsik-ügy idején (természetesen semmi köze nem volt a botrányhoz), az energetikai iparág privatizációjakor a garantált 8 %-os haszon miatt néhányan morogtak, a Paksi Atomerőműben az ő vezérigazgatósága alatt következett be az atomerőmű történetének legjelentősebb balesete, de ezeket tényleg csak a kákán is csomót keresők tehetik szóvá, én pedig nem vagyok az. Én bízom benne, tudom, hogy megállja a helyét a MÁV-nál is, éppúgy, mint többi munkahelyén. Előre látom, hogy még 1-2 év, s a Füzesbony-Debrecen vonalon, amelyen van szerencsém évente néhányszor utazni, nem lesz majd két és fél órás a menetidő (na ja, 120 km, mármint a távolság, nem a sebesség), le fog rövidülni hamarosan akár 2 órára is (vagy a vonalat felszámolják, nehogymán valaki kifogásolja ezt a tempót).

Én még azt is el tudnám képzelni, hogy tehetségéből két nagyvállalat irányítására is futná, tehát miért ne lehetne egyszerre a BKV vezetője is? Ez is gurul, az is gurul, nem mindegy?

Egyenesen követelem, hogy legyen ő a BKV-vezér! Legalább egy újabb Audit megspórolhatnánk, mert bármilyen zseniális ember, arra még ő sem képes, hogy egyszerre két autóval utazzon. Továbbá lehet, hogy ingyenjegyet is kaphatna a MÁV és a BKV járataira, akkor pedig azokat igénybe véve az első autót is leadhatná, de talán ez sértő elvárás lenne egy ilyen nagy embertől, úgyhogy ezt vissza is vonom.

5 komment

Címkék: bkv istván máv start kocsis

Modern Képmesék - állami ajándék az érettségizőknek

2008.06.12. 18:00 sasika61

 

Emlékezetem szerint tanári pályám alatt háromszor fordult elő, hogy a végzősök valamiféle útravaló ajándékot kaptak, kb. másfél évtizede Csomor Lajos könyvét a Szent Koronáról, az Orbán-kormány időszakában egy kétkötetes olvasókönyvet, a harmadik pedig most van folyamatban. Egész nap vizsgáztattam, délután néztem be a tanáriba, s látom, hogy néhány asztalon DVD-k állnak feltornyozva. Megnézem, mi ez, s mit látnak szemeim? A Modern Képmesék DVD-változatát. Ezt kapják érettségizőink útravalóul.

Kezdjük azzal, hogy örülök én, ha az iskolától búcsúzó, a közoktatásból kikerülő gyerekeket valamiféle ajándékkal lepik meg: a Csomor-könyv emlékeimben úgy él, hogy egy alapítvány akciója volt, az orbáni állami pénzen futott (kapott is érte eleget…, mármint kritikát), a Modern Képmesék is nyilván állami ajándék, talán a Miniszterelnöki Hivatalé. Nem is lenne kifogásom tehát önmagában az ajándékozás ellen, semmiképp nem számolnám át az árát lélegeztetőgépekre.

Amiért mégis írok, az Tóta W. Árpád szerepe. Pontosabban beszédes hallgatása. Nyilvánvaló, hogy a sorozat emblematikus figurája ő volt. TWÁ írásai alapján vérkapitalista, magát függetlennek tartó gondolkodó, aki kíméletlen éleslátással leplezi le „banánnépköztársaságunk” fonákságait, nem kímélve egyik „oldalt” sem, legalábbis ezt a képet igyekszik magáról elhitetni. Valójában persze végletesen elfogult, egyoldalú, kritikája szándékosan bántó, minden szövegéből sugárzik a beképzeltség, nagyképűség. Ezzel együtt szórakoztató. Nagyjából olyan, mint Bayer Zsolt, a másik táborból. És ezzel van az első gond. Mit szólna vajon TWÁ, milyen kegyetlen blogbejegyzést jelentetne meg, ha mondjuk 4-5-6 év múlva, a leendő Orbán-kormány idején Bayer Zsolt összes műveit kapnák ajándékba a végzősök? Tudom én persze, hogy magát különbnek tartja Bayernél, vagyis eleve tiltakozna az összehasonlítás ellen, viszont be kellene látnia, hogy az olvasók egy jelentős része róla éppúgy gondolkodik, mit egy másik jelentős rész Bayerről. Ezért az összevetés és a föltett kérdés is jogos.

Kérdezzük meg azt is, hogy ő, a tiszta átlátható piaci viszonyok, a szabad verseny megszállottja miért tűri, hogy ilyen indokolatlan előnyhöz jusson állami segédlettel? Nem közvetlen anyagi haszonra gondolok, még azt is elképzelhetőnek tartom, ezért az akcióért ő semmit nem kaszált. Legyünk ez egyszer naivak. Közvetett módon azonban mindenképp előnyhöz jut, kb. 100 ezer diák kapja meg „írásait”! Nem nézték elegen az adásokat (pedig naponta háromszor is volt hozzá szerencsénk)? Nem sikerült a társadalmat eléggé a megrendelők igénye szerint átformálni? Éppen ez a maradandó emlék kell egy érettségizőnek?

Kedves Árpád, ez így rendben van? Mert ha igen, akkor kérlek, ne papolj tovább piacról, kapitalizmusról, „banánról”, másságról, mert te sem vagy más, mint akiket tollhegyre tűzöl.

 

 

FRISSÍTÉS: 2008.május 14.

 

Két, az írás lényegét nem érintő dologban pontosítanom kell magamat:

1)      Az Orbán-kormány alatt nem az érettségizők, hanem az akkor elsősök kaptak olvasókönyvet a az államalapítás 1000. évfordulójára való tekintettel.

2)      A mostani akció nem a Miniszterelnöki Hivatal, hanem a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium nevéhez fűződik.

133 komment

Címkék: tóta modern w. képmesék

Az Oktatási Hivatal füllentése a magyarérettségiről

2008.06.10. 18:48 sasika61

 

Az Oktatási Hivatal ma kiadott egy közleményt a magyarérettségi körüli botrányhírek kapcsán: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=764&articleID=231513&ctag=articlelist&iid=1 .

Ebben azt állítják, hogy a jogszerű és ésszerű határidőn belül és túl semmilyen kifogás nem érkezett hozzájuk, továbbá közlik, hogy „Az Oktatási Hivatalhoz mindösszesen 44 db kérdés érkezett, ezek szinte mindegyike a javító kulcsban szereplő szavak értelmezéséről szólt. A kérdésekre minden esetben részletes írásos választ kaptak az érdeklődők.”

Egyik állításuk sem igaz. A Hivatal füllent, mellébeszél, nem mond igazat. Ezt bizonyítani tudom. Én ugyanis már május 10-én elküldtem kifogásaimat, nem pedig kérdéseimet, részletesen érvelve álláspontom helyessége mellett, erre válaszoltak is két nap múlva, amire elküldtem egy másik levelet, más nézőpontból bizonyítva vélt igazamat. Erre már nem is válaszoltak. A levelezésünk gépemre van mentve, így természetesen az időpontokat is bizonyítani tudom. A teljes szöveget egyelőre csak azért nem hozom nyilvánosságra, mert mint egy korábbi bejegyzésemben írtam: jobbnak tartanám, ha először az érettségi elnök olvasná. Viszont ha továbbra is sumákolnak, kénytelen leszek levelezésünket nyilvánosságra hozni. Annyit tennék még hozzá, hogy az elutasító, de egyébként korrekt hangvételű válaszlevelüket az OH részéről Pongrácz László osztályvezető írta alá.

Szólj hozzá!

Címkék: hivatal oktatási magyarérettségi

Botrány a magyarérettségi körül

2008.06.10. 08:18 sasika61

 

Szolnoki Tibor oktatási szakértő végre áttörte a magyarérettségi körüli hallgatás (lapítás) falát, s noha megoldási javaslata ( a szövegértési rész újraíratása) már aligha kivitelezhető az idő szűkössége miatt, legalább a szélesebb közvélemény is szembesülhet a minisztérium és illetékes intézménye hibájával.

Az érettségi szövegértési részének javításakor munkaközösség-vezetőként azonnal jeleztem kifogásaimat az Oktatási Hivatal felé, ennek egy rövidebb részét blogomban is közreadtam: http://sasika61mondja.blog.hu/2008/05/07/konnyu_e_jelesre_erettsegizni .

Alaptételem az volt, hogy az elérhető 40 pontból 10-13 megszerezhetetlen, s ezt részletesen bizonyítottam is. A Hivatal válaszolt ugyan, de lényegében „virágnyelven elküldtek a francba”, amire újabb levelet fogalmaztam, más szempontból bizonyítva igazamat: erre már nem is válaszoltak. A levelezés megvan, pusztán azért nem mellékelem, mert szaktanári jelentésem másolataként, mint hivatalos iratot elküldtem az érettségi elnöknek, nem lenne fair, ha előbb értesülne róla bárki, de természetesen közre fogom adni idővel.

Városom magyartanárai – nem tőlem – értesültek a levelezésről, szinte minden középiskolából megkerestek, hogy ők is hasonlóan látják a feladatsor és a javítókulcs hibáit, s hogy mit kellene tenni. Csak azt tudtam mondani, hogy várjuk meg a végleges választ, de mint már írtam: ez nem érkezett meg. Ezek után azt tudtam mondani nekik, én miként fogok eljárni: ahol megítélésem szerint más jó válasz is elfogadható, mint amit a javítókulcs közöl, azt én elfogadom önhatalmúlag, és akkor sem vagyok hajlandó átjavítani, ha ezt az érettségi elnök szóvá teszi. Még így is csak 4-5 pont kompenzálható a „megszerezhetetlen” 10-13 ponthoz képest, vagyis a diákok mindenképp veszteséggel kerülnek ki az ügyből.

A jövő héten kezdődnek a középszintű szóbeli érettségik (emelt szinten már folynak), emiatt az újraíratás kivitelezhetetlen. Némi megoldást az jelentene, ha a minisztérium kiadna egy hivatalos állásfoglalást, melyben felhatalmazná a tanárokat a javítókulcstól eltérő, ámde jó megoldások elfogadására, de hangsúlyozom: a teljes pontvesztéstől ez sem menti meg a gyerekeket. (Mielőtt valaki félreértene: természetes, ha az érettségiken valaki, akinek hiányosságai vannak, pontot veszít. Itt nem ez az eset van: mindenki veszít pontot, nem is keveset, a legjobb képességűek is, a feladatsor hibái miatt: nem érettségiztető magyartanár kollégám 29 pontot ért el, miután kísérletként megírta a szövegértési részt!)

A minisztérium hibázott. Először azzal, hogy útjára engedett egy minősíthetetlenül rossz feladatsort, másodszor azzal, hogy lapított (szokás szerint), abban bízva, hogy a tanárok tömegesen nem mernek majd tiltakozni, s az ügyet sikerül eltussolni. Leginkább azonban azzal követte el a hibát, hogy az érettségiző gyerekek érdekeit semmibe vette. Ez megbocsáthatatlan bűn.

2 komment

Címkék: hivatal oktatási okm magyarérettségi

Bismarck és az Á la Carte

2008.06.06. 18:43 sasika61

 

Az MTV1-en heti rendszerességgel jelentkezik Szombathy Pál műsora az, az Á la Carte. Tegnap este Szenes Zoltán, volt vezérkari főnök, hadtörténész, John Lukacs történész, Majtényi László, jogász, jelenleg az ORTT elnöke, Závada Pál író, Zsedényi Adrienn énekesnő és Tari Annamária pszichológus volt Szombathy Pál vendége. A műsor a szokásos érdektelenséggel folyt egészen a 17. perc 50. másodpercéig. Ekkor John Lukacs belekezdett egy mondatba, ami nagyjából így szólt: „Nem tudom, ki mondta már, hogy a politika a lehetségek (sic!) tudománya.” Rövid csönd, úgy tűnt, mintha az idős történész várta volna, hogy valaki kisegíti. Ehelyett a „lehetségek” szót javították „lehetőségek”-re, de senki nem akadt a résztvevők közül, aki ismerte volna a mondat szerzőjét. Végül Szombathy, mentve a helyzetet, benyögte, hogy „Bismarck”. A professzor válaszolt, hogy igen, lehetséges, Bismarck is nagy ember volt stb. A jelenet nem tartott tovább húsz másodpercnél, az MTV videotárában megnézhető: http://www.mtv.hu/videotar/?id=24442.

Természetesen nem kellett volna ismernie mindenkinek az idézet szerzőjét. Az idős professzort menti kora, érdeklődésének eltérő területe, emigrációban eltöltött évtizedei. Závada a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, majd az ELTE szociológusi szakán, ebből gondolom: történelemből felvételiznie kellett, esetleg ismerhette volna az idézetet. Ugyanez vonatkozik Majtényi Lászlóra is. A pszichológus és az énekesnő kiesnek a lehetséges jelöltek közül. Szenes úr már annál inkább szóba jöhetett volna, hisz hadtörténész, azt viszont sejthetjük, hogy mennyire elmélyült kutatásokat folytathatott bármiről is, nem csoda, hogy neki sem „ugrott be” senki. Így érkeztünk el a műsorvezetőhöz. Nem tudom, ő hol és mit végzett, nem is vártam volna el tőle a választ, szóvá sem tenném az egészet, ha nem jön elő a megoldással:„Bismarck”. Hát, kedves Szombathy úr, nem Bismarck. Egy másik nagy ember, Kossuth Lajos. Mondata egyébként pedig így hangzik. „A politika az exigenciák tudománya.” 1848. július 20-án a képviselőházban hangzott el a „horvát bonyodalom és az olasz segély kérdésében”: http://www.neumannhaz.hu/scripts/SGML/BHISGMLtr?kossuth/kossuth0018.sgml

Ennyi.

Még valamit: nem én vagyok a lényeges: az idézetet egy átlagos történelmi műveltségű ember ismeri, mint ahogy a szerzőjét is. A következtetéseket az olvasóra bízom...

 

2 komment

Címkék: média la á pál carte szombathy

A véreb és a pudlikutya

2008.06.05. 17:32 sasika61

 

Valakinek a véreb szerepét is el kell vállalnia, és én nem riadok vissza a felelősségtől” – mondta a német belügyminiszter 1919 januárjában, mikor parancsot adott a forradalomcsináló bolsevik zavargások leverésére.

Nos, Gyurcsány Ferenc az Idősügyi Tanács soron kívüli ülésén (a szervezetnek ő az elnöke) láthatóan nem vállalkozott erre a feladatra, inkább pitizett, mint egy félelmében „becsinált” pudli. A nyugdíjasoknak udvarolt, hátha „dobnak” még egy szavazatot a kellő időben számára. A svájci indexálást egyenesen „nemzetstratégiai” kérdésnek nevezte, mintha ezen múlna a „köztársaság” fennmaradása, ismertette a nyugdíjasok számára valóban imponáló intézkedéseket (13. havi nyugdíj, a nyugdíjkorrekciós program, a méltányossági nyugdíj és az egyszeri segély bevezetése), melyek eredményeképpen az elmúlt tíz évben a nyugdíjak reálértéke összességében közel 60 százalékkal nőtt, és a tíz évből csak a tavalyiban esett vissza, s ígéretet tett, hogy kormánya nem kíván változtatni a nyugdíjpolitikáján az ország és a nyugdíjasok érdekében. Mindez persze aligha a nyugdíjasok iránti olthatatlan szeretetből jutott eszébe: beszéde beilleszkedik a szerencsétlen Orbán-beszéd elleni fellépés-sorozatba.

Fájdalom, így nekem jut a hálátlanabb feladat: a véreb szerepe.

Előre figyelmeztetek mindenkit, ne gondolják, hogy nyugdíjasainkat általában gyűlölöm: nekem is voltak szüleim, nagyszüleim, igaz, egyikőjük sem él már, s bár egyre kevésbé valószínű, de ha megélem az X évet ( X>65), én is lehetek még nyugdíjas. Nem, nem gyűlölöm őket (sem), de a helyükben elgondolkodnék néhány dolgon.

Például azon, hogy valóban az ő helyzetük-e a nemzetstratégiai kérdés? Mert szerintem sokkal inkább az, hogy hány gyerek és hová születik ma és a közeljövőben! (Ezért a „hová”-ért már látom, mint indulnak be a jó szimatú antirasszisták, de akkor is vállalom.) Leendő nyugdíjasként úgy gondolom – s ezt ajánlom a mostani „szépkorúak” ( már a szó is milyen hamis) figyelmébe -, sokkal inkább arra kellene a szűkös forrásokat irányítani, hogy minél több gyerek szülessen. Valahol olvastam egy találó hasonlatot a nyugdíjasok és a gyermekek „közgazdasági” kapcsolatáról. Ha Robinson egyedül marad a szigetén, s minden évben egyre több fontot rak félre, öregkorára gazdagon hal majd éhen, mert nincs, aki segítsen neki. Ha viszont Péntekre költi pénze jelentős részét, soha nem gazdagszik meg, de attól sem kell félnie, hogy öregkorában nem lesz, aki gondját viselje.

A hasonlattal persze nem állítom, hogy nyugdíjasaink tömegeikben meggazdagodtak, de tény: minden más társadalmi szegmenshez képest jobban jártak az elmúlt évek során. ( Megbocsáthatatlan bűne a Fidesz-vezérkarnak a 2006-os kampányban elővett 14. havi nyugdíj ígérete: még most is ég a pofám miatta, helyettük is.)

Elvárnám, hogy nyugdíjasaink látnák: lányuk, fiuk, unokáik jövője már fontosabb; hogy szocialistáink csak azért fordulnak feléjük, mert nagy tömegben lehet szavazatot szerezni tőlük (ezt kívánta gyalázatos módon a Fidesz is 2006-ban elérni); hogy 2002-ben lényegében ők segítették hatalomra Medgyessyt, aki eszeveszett osztogatásával elindította a lejtőn az országot, s ezért bizony nyugdíjasaink is felelősek; látnák, hogy Gyurcsányék valójában mélyen lenézik, gyermekként kezelik őket, s ez a gyermeki gondolkodásmód nagy tömegekben már valóban jellemző is rájuk: minden kell és most azonnal!

Egy vigaszom van: a szervezeteik talán nem tükrözik teljesen az egyes személyek gondolkodását. A felelősségük akkor is fennáll: miért nem zavarják el vezetőiket?

1 komment

Címkék: nyugdíjasok nyugdíj tanács idősügyi

John Lukacs Egerben

2008.06.03. 18:53 sasika61

 

Ma az Egri Nyitott Kapu Alapítvány meghívására városunkba látogatott John Lukacs, korunk egyik jelentős történésze. Meghívásáért köszönet az Alapítvány elnökének, Nagy Imrének, Eger korábbi szocialista polgármesterének. A 84 éves történész szellemileg ma is teljesen friss: előadása élvezetes, provokatív, gondolkodásra ösztönző volt.

Bár a főiskola díszterme szinte teljesen megtelt, feltűnő volt, hogy míg a szocialista városi képviselők nagy számban megjelentek, a jobboldali városatyák, a Fidesz ismertebb helyi alakjai egyáltalán nem voltak jelen. Én legalábbis egyet sem láttam közülük. Ez fáj.

Hiányukra nincs sem magyarázat, sem mentség. Aligha mondhatják, hogy a rendezvényről nem értesültek, hiszen városszerte köztudott volt Lukacs érkezése (még én is tudtam róla), ráadásul a Hír TV már tegnap jelezte, hogy Egerben fog előadást tartani. A tüntető távolmaradás talán annak szólt, hogy a meghívó fél politikai ellenfelük, Nagy Imre volt. Ez lenne a jobbik eset. Nagy Imrét és egyáltalán a helyi szocikat én sem kedvelem: aki olvassa a blogomat, annak aligha kell ezt bizonyítanom. Na de hogy jön ehhez Lukacs diszkriminálása? A rosszabb változat szerint nem ismerik és nem is akarják ismerni a történészt. Pedig a jelentős politikai eszmékről, a liberalizmusról, konzervativizmusról, szocializmusról, nacionalizmusról nagyon érdekes és tanulságos véleményt fejtett ki most is. Akármi is volt a távolmaradásuk oka, történelemmel foglalkozóként meg kell jegyeznem: ha egy olyan szintű tudós érkezik a városba, aki a legjelentősebb amerikai egyetemeken tartott előadásokat, s akinek gondolatvilága nem áll olyan nagyon távol a minőségi jobboldal eszméitől, bizony illett volna megtisztelni őt. Még a polgármesternek is. Merthogy őt sem láttam.

Szólj hozzá!

Címkék: john lukacs

Indul a Trianon-üzem!

2008.06.02. 16:08 sasika61

 

Figyelem!

Nemsokára itt van a Magyar Nemzet Nagy Tragédiájának 88. évfordulója, készüljünk, legyünk éberek, legyünk résen, gondoskodjunk róla, hogy méltón emlékezzünk meg a trianoni példátlan gaztettről! Vegyük fel a Nagy Magyarország kitűzőt, autóinkat ragasszuk tele a Szép vagy, gyönyörű vagy-Magyarország-térképével, az iskolákban rendezzünk gyásznapot, eresszük félárbocra zászlainkat, kössünk gyászszalagot rájuk, s naponta ötször, arccal Erdély felé fordulva kiáltsuk világgá: „Mindent vissza!”

A tények apró elefántjai ne zavarjanak bennünket. Ne jusson eszünkbe, hogy Nagy-Magyaroszág mindenképp szétesett volna inkább előbb, mint utóbb, ha van háború, ha nincs, ha vannak forradalmak, ha nincsenek, ha terjed a zsidó-szabadkőműves-liberális métely, ha nem. Ne gondoljunk rá, hogy etnikailag azt a Magyarországot, amelyért könnyezni szoktunk néhány pohár bor után, már jóval Trianon előtt elvesztettük, még a 18. században, ne higgyünk a tényeknek, hogy a magyarság már e században kisebbségben volt államában, s általában is nevezzük hazaáruló románbérencnek, aki azt meri állítani, hogy éppenséggel pl. Erdélyben a románok már Trianon előtt másfél évszázaddal többséget alkottak. Ne vessük fel a 19. század végi úri Magyarország vezető politikusainak felelősségét, hogy az etnikai térvesztés után hagyták az erdélyi földek egyre növekvő arányának román kézre kerülését, s minden vonatkozásban kerüljük az önvizsgálatot, nehogy rossz lelkiismeretünk téves következtetésekre vezessen. Ehelyett emeljük ki a franciák szerepét a történtekben, különösen a magyargyűlölő Clemenceau-t átkozzuk el naponta, s bosszúból nehogy bárki is franciául tanuljon, gebedjenek meg a hülye nyelvükben, majd bolondok leszünk raccsolni ezen a zagyvalék makogáson, mi büszke magyarok. Ne kérdezzünk rá, Trianon után milyen ellenállhatatlanul vonzó képet mutatott a kis Magyarország a határon kívülre szorult testvéreink számára, milyen bátor földreform ment itt végbe a két világháború között, hogyan épült ki a világ magyarjait mágnesként húzó humánus politikai rendszer – mindez annyira szép volt, hogy emberek százezrei vágtak neki újból a tengernek, mert már nem bírták a „nagyajólétet”, nem is érteni, miért nem jöttek helyükre ebbe a Kánaánba a határon túliak, mert föld, megélhetés, emberi jogok: itten kérem minden biztosítva volt.

Trianon használjuk arra, amire való, úgymint: sírva vigadásra; a jelen összes problémájának visszavetítésére; a mindenkori tehetetlenségünk, gyávaságunk mentegetésére; tanulatlan butaságunk leplezésére. Ne merüljön föl bennünk, hogy az új Trianon a kis Magyarországon belül már folyik, hogy a magyarság nemhogy a történeti, de a trianoni Magyarországot sem képes már belakni, s nem kell száz év (mi az történelmi léptékkel!), jöhetnek az új telepesek, az északkeleti, keleti  peremterületeink máris leszakadóban. Tesz ellene valaki? Nem.

De mi csak trianonozzunk: jellemünkhöz ez illik. Most, hogy a vizitdíj megszűnt, mi, igazi magyarok, mélymagyarok, rögmagyarok, sürgősen keressük fel háziorvosunkat, s kérjünk hivatalos leletet arról, mennyire vérzik a szívünk az elszakított testvéreink iránt. Tízmillió vérző szív: ez meg fogja hatni a hajdani békecsinálókat. Én bízom bennük. Ha pedig mégsem, jövőre minden ugyanúgy, mint eddig.

10 komment

Címkék: trianon

Mit állít majd le Orbán?

2008.05.30. 08:25 sasika61

 

Orbán Viktor „zártkörű” fellépése óta uralja a sajtót a téma: mit állít majd le hatalomra jutása után. Folyik a licit, melynek végeredménye az lesz, hogy természetesen mindent. De ez így nem elég szemléletes. Nem élhető át az Orbán-gyűlölők számára. Részletezzük, vegyük sorra, mi minden fog itt leállni, s mitől kell, hogy megvédje a lakosságot az áldozatkész lovag: a Magyar Szocialista Párt.

A 4-es metró építésének leállását már az óvodások is fújják, nem új dolog. Na de hogy a már meglévő metróvonalak is le fognak állni, azt még kevesen tudják. Pedig így lesz. Budapest, a bűnös bűzös város megbüntettetik. Az 1-es, 2-es, 3-as metró szerelvényeit Farkas Ferenc és a Lungo Drom kapja majd meg értékesítésre, a felszedett sínekkel együtt. Az így üresen maradt alagutakban fogják 2010 után megrendezni a Nemzeti Vágtát Nagy Nemzeti Pofánvágta vagy Orbán Hazavágta néven. Az M kezdőbetűs utakat, autópályákat feltörik (csak a leállósávokat hagyják meg), e célból megalakul a Fidesz úttörő tagozata. Az akkor ellenzékinek számító városokban is leáll minden fejlesztés, így természetesen nem kerül sor sem a szegedi, sem a miskolci villamosvonalak felújítására, bővítésére, ellenben Debrecenből villamosok fognak közlekedni Alcsútig, de a vonalakat csak a két település polgárai használhatják, a többieknek kuss!

Orbán hatalomra jutásának igazi vesztesei a nyugdíjasok lesznek. Emelés 10 évig semmi, viszont azt a 19 ezer forintot, amelyért 2002-ben Medgyessyék megvették a nyugdíjasok szavazatait, amelyet Medgyessyék 2002-ben kifizettek Orbán helyett, majd vissza kell fizetni. Minden évben. Egyelőre évente egyszer, de ki tudja…

De most jön csak a feketeleves! Biztos forrásból tudom – a beszélgetésen részvett titkos személy közölte velem (nevét nem árulhatom el, csak a rendfokozatát, azt meg minek, nyilván többen is voltak századosok), szóval ő közölte velem, hogy a Magyar Vizsla hajdani kiadója szoftverfejlesztésre állt át. Kifejlesztettek a Fidesz számára egy nyugdíjasokat felismerő számítógépes programot, Orbán ezt be akarja szereltetni a közlekedési lámpákba, s ha 60 évesnél idősebb ember kel át az úttesten, a szoftver azonnal zöldre váltja a lámpát – az autósok számára!

Ezenkívül azt is a százados elvtárstól tudom, hogy Orbán borozgatás közben elárulta: a nyugdíjasoknak a kapott csekély összeg 10 %-át sorsjegyvásárlásra kell fordítaniuk (dézsma), ugyanis a Fidesz Borges (író-bocs) egyik novellájából lopott ötlettel (A babiloniai sorsjáték) kifundálta, hogy csak vesztő sorsjegyeket vehessenek nyugdíjasaink: a szerencsésebbek megússzák pénzbefizetéssel, de sokaknak csonkítás, szemkitolás s egyebek alkotják  majd a „nyereményt”.

Akik mindezek után mégis megélik a 70 évet, őket hetente bezsúfolják egy stadionba (Loki-pálya), ahol őrjítő hangerővel Egészséges Fejbőr és Kárpátia koncertek folynak mindaddig, míg szegény szüleink, nagyszüleink önként véget nem vetnek életüknek.

Az a minimum, hogy Korózs Lajosnak (szerszámkészítő- szociológus- politológus-államtitkár) azonnal össze kell hívnia az Idősügyi Tanácsot, akik majd Gyurcsányhoz fordulnak védelemért, hisz már személyes életük, biztonságuk is fenyegetve van Orbánék által, s akkor hol van még a svájci index!

A nagy leállás az aktívakat sem fogja kímélni. Orbán ugyan rájuk építi majd politikáját, de szavaiból úgy veszem ki, hogy ők meg személyenként 1 millió munkahelyen fognak majd dolgozni egyszerre, úgyhogy mire ágyba kerülnek, esténként az sem áll majd, aminek egyébként kellene… Ők így lesznek büntetve.

Ha pedig már minden leállt az országban, s az egész ország kókadozik, Orbán egy ünnepélyes pillanatban leállítja az órákat, nem halljuk többé megszokott tiktakjaikat, az addigra gleischaltolt rádiók, tv-állomások ettől kezdve örökké egy dalt játszanak: Megáll az idő…

Drága barátaim, ugye nem hagyjuk? Válasszuk inkább a szocialistákat, a lendületes fejlődés, az építés pártját! Ők már bizonyítottak, további fejlődésünkre garancia az évi 1%-os gazdasági növekedés, ami akár 2%-ra is felkúszhat, ha merünk álmodni! Húzzunk bele! Húzzunk…

5 komment

Címkék: leállás orbán nyugdíjasok tervei

Ocsmány manipuláció a Heves Megyei Hírlapban

2008.05.29. 16:48 sasika61

 

A sajtóban, de az élet bármely területén is a nagy hazugságok kevésbé veszélyesek, mint a látszólag kicsiny, de annál aljasabb manipulációk, mert míg az előbbiek könnyen fölismerhetők, az utóbbiak beépülhetnek tudatunkba, s észrevehetetlenül hatnak.

Mindez a Heves Megyei Hírlap mai címlapját olvasva ötlött fel bennem. Kiemelt helyen tudósítanak a HospInvest és a vele szemben fellépő dolgozók hónapok óta tartó küzdelmének újabb állomásáról. ( Csak emlékeztetőül: egy Fidesz-színekben megválasztott, de időközben „megvilágosodott” képviselő segítségével a megyei önkormányzat szocialista többségű lett Sós Tamás vezérlete alatt, s a HospInvest-nek adták át a megyei kórház működtetési jogát. A kórházi dolgozók többsége, mintegy 800 fő nem kíván a HospInvest „alatt” dolgozni – az okok most nem érdekesek.)

Az inkriminált cikk egy csúsztatást és egy aljas manipulációt tartalmaz. A múlt héten kiderült, hogy a dolgozókkal nem is a HospInvest szerződne, hanem egy frissen gründolt ismeretlen kft., s ez ellen az orvosok, nővérek tiltakoztak, nem írták alá a szerződéseket, de mindhiába. Ámde Sós Tamás levelét megírta, „előzött”, amint olvashatjuk, sőt még béremelést is kért a dolgozóknak. Nos, ez az „előzés” csúsztatás, mert Sós Tamás akkor „előzött” volna, ha még a dolgozók tiltakozása előtt megakadályozza egy harmadik fél, a kft. közbeiktatását. Ezt azonban nem tette. Ezek után hiába fényezi a Hírlap a megye szocialista potentátját: Sós Tamás nem előzött, hanem látva a HospInvest kudarcát most úgy akarja magát feltüntetni, mint aki megérti a „dolgozó nép” szavát, s kész a kompromisszumra. Hát nem. Sós Tamás ugyanis ha valóban a dolgozók akaratát képviselné, eleve nem privatizált volna velük szemben, akaratuk ellenére.

Ám az egyébként névtelen újságíró nem itt követi el a legnagyobb hibát, hanem a cikk lezárásában. S ez már nem is hiba, nem is csúsztatás, hanem a legaljasabb manipuláció, amiért tisztességes újságtól azonnal elbocsátanák. A beszámolóhoz egyáltalán nem tartozó módon ugyanis odabiggyeszt egy megjegyzést arról, hogy a 800 dolgozó képviseletét „az a Gaudi Nagy Tamás biztosítja, aki (…) többek között szélsőjobboldali csoportok, (így, vesszővel!) és Budaházy György képviseletét is elvállalta.”

Na ez az a mondat, amiért az újságtól való eltávolítás sem lehetne méltó elégtétel. A Hírlap/ az újságíró egyrészt gyáva: nem merik kimondani nyíltan, hogy a volt megyei KISZ-király, Sós Tamás döntése ellen tiltakozók szélsőségesek, egyenesen szélsőjobboldaliak, mindegyikőjük egy kis Budaházy-klón – ehhez nincs bátorságuk. Másrészt a két állítás egymás mellé helyezésével mégis ezt az érzetet akarják a tájékozatlanabb olvasóban kialakítani. Megbélyegeznek tehát 800 dolgozót –akik között esetleg baloldaliak is lehetnek – a legocsmányabb módon. Kimondatlanul is azt sugallják, hogy ne támogassa senki az egyébként nagyon is tiszteletreméltó elszántságukat, mert ezek az orvosok, nővérek, ápolók stb. mind szélsőségesek.

Nem tudom, hogy pl. Bárándy Péternek, egykori igazságügyi miniszternek volt-e már gyilkossággal vádolt védence. Vajon mit szólna hozzá, ha legközelebb egy sérelmet szenvedett ügyfelét a sajtó úgy nevezné, hogy egyébként „az a Bárándy védi, aki többek között gyilkosok képviseletét is ellátja”. Vajon le merne írni egy ilyen mondatot a Hírlap? A válasz nem kétséges.

3 komment

Címkék: sajtó hírlap nagy sós heves tamás hospinvest megyei gaudi

Részletek a Központi Nyomozó Főügyészségen kihallgatott rendőrök vallomásából

2008.05.26. 15:02 sasika61

 

„Befejeződött a Révész Máriusz feljelentése nyomán indult nyomozás. Az ügyészség szerint a volt országos és a volt budapesti rendőrfőkapitány nem követett el bűnpártolást 2006 őszén. A fideszes képviselőt bántalmazó rendőröket annak ellenére nem sikerült azonosítani, hogy egy videofelvétel is előkerült a történtekről.”- http://index.hu/politika/belfold/mariusz9623/

„Tűzdelt Ügyészség!

A’ nem úgy vót! Révész Mari vagy mi a bánat, Marijus – ilyen hülye névvel hogy lehet élni, ezért még számolunk - feljelentésének egy szava sem igaz. Nevezett egyént senki nem verte meg. Legalábbis közülünk, de egyébként sem. Mi szeptember óta kinn sétálgattunk az utcán, hogy elrettencsük a bűncselekményt elszándékozni követőket, így vót ez október 23-én is, amikor a nagy októberi szocialista forradalom ünnepén biztosítottuk a közrendet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nagy nyüzsgés van az utcán, odamentünk, s láttuk, hogy bajtársaink csodálkozva mesélik, mit tapasztaltak: hirtelen, minden előzetes felszólítás nélkül eléjük esett az égből egy civil, majdnem agyonütve az egységet. Nem tagadom, hogy először azt gondoltam, jól fejbe kéne sózni a „sűrített marxizmussal”, de nem tettem, hanem egy ismeretlen kollégámmal, Kovács István tizedessel, hátra kísértem a Síp és a Dohány utca kereszteződéséig. Orvosho’ nem vittük, mert  akkor már nem vérzett a feje, csak az inge volt olyan furcsán piros, de hát a forradalom ünnepe van vagy mi az isten, nem?, mért nem lenne az inge piros?”

„ Az ügyész úr által említett napon csodák sora történt. Én pl. reggel arra ébredtem, hogy hirtelen elfelejtettem az összes kollégám nevét és arcát. Amikor kivezényeltek bennünket, meg is kértem a parancsnokomat, hogy mutassa meg, ki az, akit semmiképp nem szabad megverni – nem mintha mi valaha valakit is bántani akarnánk -, na ő mutatott egy képet, keskeny arcú, rövid barna hajú, vékony szájú és szemüveges volt, rajta kívül mindenkit megverhettünk volna, de csak volna, mert mi kérem senkit nem bántottunk. A csodák azonban folytatódtak. Megyünk az utcán, egyszer csak egy tonfa magától kinyúlt a sorból, elkezdett pörögni, mint a gázóra, valakit megütött, akit gyorsan behúztunk a sorfal mögé, nehogy bántódása essék, a tonfát meg alig tudtuk megállítani, ennyire emlékszem.”

„ Mi kérem nem verhettük meg a nevezett civil képviselő urat, mert nekünk nincs viperánk, márpedig sérülései viperától erednek. Hogy pedig nincs viperánk, azt Gergényi parancsnok is bizonyíthassa, ő szokta ugyanis mondani bizalmasan a mellékhelységbe menet, hogy fiaim, lecsapolom a viperámat, nehogy valaki elővegye a gyíkját, mert annak annyi. Nekünk tehát nincs viperánk, nekünk csak gyíkunk van, az meg nem harap.”

„Nálunk történetileg úgy alakult, hogy a gyakorló ruhánkra nem szoktunk rakni azonosítót, mert leesnek, s csapaterősítésben intézkedünk, sok időt venne el a megkeresésük. Nem volt parancs tehát arra, hogy ne viseljük, egyszerűen ez volt a szokás, az a sok hozzánemértő civil, aki a törvényben elrendelte viselésüket, sose lépett még fel csapaterősítésben, nem tudják mi az, hogy intézkedni egy éles helyzetben, ugye.”

„Jönnek itt nekem ezzel a videóval. Mit bizonyít ez? Látszik rajta, hogy éppen veri valaki közülünk?Mi csak érdeklődünk a képviselő úrtól, hogy hogy telt az ünnep, mi volt az ünnepi ebéd, kapott-e jutalmat, ilyenekről beszélgettünk, ezt bárki láthassa, akinek van még legalább fél szeme..”

15 komment

Címkék: brutalitás október rendőri 23. révész máriusz

Sas József és az ő Antal Imréje

2008.05.26. 11:14 sasika61

 

Képzeld el, kedves olvasóm, hogy ugyan nem jogerősen, de elítél a bíróság adócsalásért, és mondjuk felfüggesztett börtönbüntetést kapsz. Mit gondolsz, megemlékezhetnél-e a köztelevízióban arról, milyen kép él benned Antal Imréről? Nem? Akkor te nem vagy benne a brancsban! Mert aki benne van, az minden gond nélkül megteheti ezt. Példa erre a tegnap esti fő műsoridőben sugárzott adás, amelyben ki más, mint Sas József röhögött a pofánkba, hogy „na mi van, lúzerek, Kossuth-díjat ugyan nem kaptam, de nehogy azt higgyétek, hogy végem, megszívjátok ti még a legendás Sas-kabarét stb.” Ezeket természetesen nem mondta a „művész úr”, de puszta megjelenése a képernyőn, a köztévében (!), mégis ezt sugallta.

Hangsúlyozottan szubjektív véleményem szerint Sas Józsiból egy dolog hiányzik, de az nagyon: a humor. Nevetni mindig is annyira tudtam rajta, mintha birsalmába haraptam volna. Hozzá képest „Fahkasházy Teddy” valóságos Chaplin, pedig hát...

Sasnak két színészi karakterét ismerem: a műparasztot és a műcigányt, mindkettőt harsány ripacsként jelenítette meg, életművének művészi értéke számomra nagyjából annyi, mint a kerti törpéket gyártó kisiparosoké. Egerből a Tisza-tó felé menet számtalan helyen látni ilyen „művészeket”, a Kossuth-díj jelölő bizottsága igazán kiválaszthatná legközelebb a legharsányabbat közülük, nagyobbat akkor sem tévedne. ( De valószínűleg ők sincsenek benne a brancsban…) Az ő termékeikre is van igény, mint ahogy bizonnyal a Sas-kabarét is számosan nézik, ráadásul megélni is szépen lehet belőle, mert kérem aki simán lepengeti az APEH-nek a 20 milliós adóhiányt, az nem a nyugdíjat hozó postást lesi órákon át.

Most megkezdődött a „művész úr” rehabilitálása. Nemlaha György szerkesztő őt találta meg, mint az egyik méltó túlélőt Antal Imre bemutatására. Sok szövege nem volt – hál’istennek -, a jeleneteket sem biztos, hogy ő választotta, de abban biztosak lehetünk, hogy a 20 millió visszapótlása megindult.

Minthogy minden szépen elrendeződni látszik, megkérdezném a köztévé vezetőit, szerkesztőit: mit kell ahhoz elkövetni, a tízparancsolat vagy a Btk. melyik pontját kell megszegni ahhoz, hogy az ember lekerüljön a képernyőről, ha egyébként benne van a brancsban?

Szólj hozzá!

Címkék: média közélet mtv 1 sas józsef

Nyílt levél Orbán Viktorhoz

2008.05.25. 13:01 sasika61

 

Elnök Úr!

A Nagy Imre temetésén mondott beszéde óta tisztelem Önt, az utóbbi 20 év legjelentősebb magyar politikusának tartom, kormányzásának négy évét pedig a rendszerváltás utáni időszak legjobb korszakának. Az 1990-es választást leszámítva a Fideszre szavaztam minden alkalommal, s bármi történik, soha nem leszek balliberális, így neveltek: mindezek alapján úgy érzem, jogom van szóvá tenni, ha hibázik. Márpedig Ön most hibázott.

Természetesen a Kéri-féle „szűkkörű” értelmiségi találkozóról van szó. A „kiszivárgott” információk nagyobb részéről senki nem cáfolta, hogy nem hangzottak el, legfeljebb egyes részeket finomított Ön is és a Fidesz szóvivője is, tehát nagyjából ténylegesen elhangzottaknak tekinthetők.

Mi ezzel a baj? Először is a módszer. Abból indulok ki, hogy Ön, mivel profi politikus, nem „idióta”, tisztában volt vele, hogy a beszélgetésen elhangzottak nem maradnak titokban. Közvetetten tehát akarta is a beszélgetés napvilágra kerülését. Mondjuk úgy: tesztelt. Ez az én számomra bolsevik módszer, tőlük ismerős, a kádári világból, amikor pl. elhíresztelték, hogy valamely termék ára mennyivel fog emelkedni, majd miután „csak” felével emelkedett, mindenki fellélegzett. Ha a „sokaknak sok minden fog fájni” végül „keveseknek sok minden fog fájni” vagy „sokaknak kevéssé fog fájni” lesz, akkor mi is „megkönnyebbülünk”:dejó! Mindezzel persze éppen az a hitelesség rombolódik le, amelynek hiányáért jogosan kárhoztatjuk az éppen regnáló kormányt. És ez óriási hiba.

Elnök Úr!

Önnek nyilvánvalóan konkrét elképzelései is vannak a megteendő lépésekről. Ezeket nem szűk körben, hanem a nyilvánosság előtt kellene ismertetnie, még ha azok fájdalmasak is. Különben népszerűsége a pártjáéval együtt pillanatok alatt el fog veszni hatalomra jutásuk után. (Mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem ezekről a lépésekről illendőbb volna először az Ön híveit tájékoztatni, nem pedig általánosságokban kérni a kitartást, türelmet stb., mert azt azért senki nem gondolja, hogy Kéri László és köre többségében Önnel rokonszenvezne.)

A konkrét terveket illetően semmi kifogásom nincs. Baj van viszont a túlzott magabiztossággal, a szerénység hiányával. Mi tudjuk, hogy Ön az ún. jobboldal vezetője: minél kevésbé mondja ezt, annál inkább tudjuk. De akár még jogosnak mondható önteltsége is bántó lehet más, szintén tehetséges vezetőtársainak, meg aztán nem árt néha ránézni a népszerűségi listákra is…

Végezetül a Magyar Gárdáról. Ön egy hasonlatban fejtette ki, hogy úgy kell velük bánni, mint ahogy Horthy elbánt a nyilasokkal. Történelemszakosként cáfolnom kell Önt: nem bánt el velük: ezt mutatta a hatalomátvételük. De a hasonlat más okból is szerencsétlen. Önnek szíve joga saját magát Horthyhoz hasonlítani e téren – nekem persze ízlésem ellen való ez is-, ámde nincs jogalapja „lenyilasozni” még egy hasonlat keretében sem a Magyar Gárdát. Nem mintha rokonszenveznék velük, ezt blogomban többször is kifejtettem. De hogy „nyilasok” lennének? Ezt Ön sem gondolhatja komolyan. A „két pofon” kép pedig már csak azért sem jó, mert Ön nem adhat még képletesen sem két pofont senkinek, semmilyen szervezetnek. Nem is fog adni. A Gárda az állam működési hibáinak tünete. A kiváltó okokat nem fogja megoldani két pofon. Erre Ön is célzott.

Én sem kívánok még képletesen sem Önnek pofont adni. Annál sokkal jobban tisztelem. Vegye ezt egy baracknak a feje búbjára, de tudja azt is: egy „kokit” azért megérdemelne.

1 komment

Címkék: politika közélet orbán viktor

Nyakó és a húsosfazék

2008.05.20. 18:41 sasika61

 

 

Ma a Polgárok Házában tanácskozott a Fidesz vezérkar, ennek során Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarországon a változás a küszöbön áll, amire a Fidesznek fel kell készülnie stb. Ez eddig újat nem tartalmaz, akár még igaza is lehet a pártelnöknek. Érdekesebb ennél Nyakó Istvánnak, az MSZP szóvivőjének reagálása. Nyakó vagy született hülye, vagy ezt a szerepet játssza. Értékelése szerint „adósságcsapdában van a Fidesz, közel kétmilliárd forint a tartozása, ezért minél hamarabb szeretne a húsosfazék közelébe kerülni…. eközben a kormány és az MSZP az ország jelenével és jövőjével foglalkozik, és azon gondolkozik, hogyan lehetne elkerülni az energiaár-robbanás lakosságot sújtó terheit.”

Nem akarok én a kelleténél naivabbnak látszani, tisztában vagyok vele, hogy a kormányzás rejt bizonyos lehetőségeket a pártkassza feltöltésére, s ezzel alighanem minden korábbi kormánypárt élt az eddigiek során is. Nyakó mondatából azonban mindez leplezetlen pőreséggel tárul fel: kormányzás=húsosfazék. Mondatát visszafordítva: az MSZP azért nem akarja az előrehozott választásokat, mert abban a húsosfazékban vannak még zsíros cupákok, s ezeket bizony ők szeretnék kihalászni, miután a húsos részeket már rég kimerték, éppen emésztenek … ránk. Nyakót nem zavarja, hogy alig van a legelkötelezettebb kormánypárti szavazókon kívül valaki, aki a kormányt a helyén hagyná, legutóbb a nagyvállakozók intettek be, éppen tegnap. Az ország elemi érdeke lenne a kormány mielőbbi menesztése s egy szilárd többségű, morálisan megkérdőjelezhetetlen legitimitásúval való felváltása, ami a közvélemény-kutatók szerint az SZDSZ kihullásával és az MSZP összezsugorodásával is járna. Ezért aztán az említett pártok az ország érdekeként tűntetik fel hatalmon maradásukat, holott az semmi mást nem szolgál, kizárólag a Nyakótól idézett húsosfazék közelében való maradást.

Nyilatkozatának külön bája az MSZP-ről szóló rész. Elképzeljük, amint a pártvezérkar olyan nagy tudósokkal kiegészülve, mint Török Zsolt (hogy csak helyi példát említsek) éjt nappallá téve munkálkodik az ország jelenén és jövőjén, s még arra is „fussa” az idejükből, hogy külön figyelemben részesítsék az energiaár-robbanás lakosságot sújtó terheit. A nagy brainstrorming közepette a legegyszerűbb megoldás nem jutott eszükbe: el kell húzni, elvtikéim!

Hétvégén Esztergomban voltam. Bár nem készültünk rá, barátommal átmentünk Párkányba meginni egy sört. A hídlejárat baloldali részénél található az Utolsó Esély nevű műintézmény. Megkérdeztük a csapost, hogy elfogadja-e a forintot, mert koronánk nincs. Mondta, hogy természetesen, sőt januártól is el fogja fogadni, amikortól kezdve náluk már euróval fizetnek majd.  Még megkérdezte, nekünk mikor lesz eurónk? Hebegtünk, habogtunk, szégyelltük magunkat. Tisztelt Nyakó úr, millió más okon kívül ezért a szégyenérzetért kell sürgősen elhúzniuk a sunyiba!

 

 

77 komment

Címkék: politika közélet mszp fidesz nyakó párkány

Toroczkai beszélt - a kormány hallgat

2008.05.13. 18:23 sasika61

 

Tegyük fel, hogy Horn Gábor, aki származásáról nyíltan vallott az MTV egyik műsorában ( A szólás szabadsága, 2007. szeptember), szóval Horn Gábor elutazik egy ősi zsidó városba, ami történetesen ma a Palesztin Autonóm Körzet része. Beszédet mond a kitelepülni nem szándékozó, területeiken mára kisebbségben lévő zsidó hallgatóság előtt, majd hazafelé jövet leparkol egy palesztin rendőrőrs előtt, eszik valamit a közeli étteremben, de mielőtt elindulhatna a kocsijával, palesztinok fogják közre, s jól megverik. De amúgy istenesen: kiverik a fogát, megrugdossák, bordáit megrepednek stb.

Hogy mivel lenne tele a másnapi honi sajtó, azt el tudjuk képzelni. Az viszont aligha képzelhető el, amit ma reggel hallottam a Kossuth hírműsorában, ahol Toroczkai László megverését úgy olvasták be, hogy „állítólag szerbek megverték ….” Ebből az „állítólag”- ból több minden is következik: nem is szerbek verték meg (hanem esetleg magyarok), nem is verték meg (csak egy „barackot” kapott). A hírszerkesztő bagatellizálta tehát az eseményt, azt sugallva: az egész nem biztos, nem érdemes foglalkozni vele.

Van-e olyan élénk fantáziájú olvasó, aki viszont azt is el tudja képzelni, hogy a Horn Gábor-i analógia megtörténte után a külügyminiszter néma marad? S általában a teljes hivatalos Magyarország kussol? Nekem szegényesebb a fantáziám, én csak azt vélem sejteni, hogy ha Horn Gábor így járna, az egész kormány megmozdulna, a külügyminiszter minimum terrorista támadásnak minősíteni az esetet, de még az „anti”szócska tetszőleges utótaggal bővíthető változata is biztos szóba kerülne.

Van különbség jogegyenlőségi szempontból Horn és Toroczkai között? Nincs. Lehet szimpátia kérdésévé tenni, hogy ha egy magyar politikust bárhol megvernek, akkor mikor tiltakozunk és mikor nem?

Mielőtt bárki félreértene: nem rokonszenvezem Toroczkaival sem. Izgágasága, provokációszagú megnyilvánulásai taszítanak. Politikusként elfogadhatatlan számomra, legalább annyira, mint Horn Gábor (jó, annyira azért nem). De hogy megverjék? S hogy ezt az illetékesek némán tűrjék, esetleg jót röhögjenek („na most legalább valaki jól pofán vágta”)? A közszolgálati rádió súlyos sérüléseit „állítólag”-gal közölje?

Toroczkai nem magyar állampolgár? Akkor miért hallgat a kormány? Csak nem tesz különbséget magyar és magyar közt?

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet toroczkai lászló

Könnyű-e jelesre érettségizni?

2008.05.07. 10:04 sasika61

 

A még most is zajló érettségik sajtóvisszhangjában az egyik leggyakoribb tévedés, hogy az is le tud jelesre érettségizni, aki ki sem nyitotta négy évig a könyvet. Gyakorló tanárként állítom, hogy ez nem így van. Egy bizonyos szintig – ez kb. a közepes szintje – könnyen el lehet jutni, könnyebben, mint korábban, de efölött már kell egyfajta olvasottság, tényismeret, elemzési készség, nyelvhasználati tudás stb.

Az idei magyar és matematikai feladatokat látva inkább azt mondanám, hogy éppenséggel nagyon is nehéz lesz a jelesig eljutni. Mivel a matematikához nem értek olyan fokon, hogy a magam véleményére támaszkodhassam, viszont érettségiző osztály magyartanára vagyok, megpróbálom a tárgyamon keresztül bemutatni, mi okozott problémát az idén.

A szövegalkotási feladatok közül választani lehetett, ráadásul az érvelő fogalmazás valóban nem igényelt mélyebb irodalmi ismereteket, így annak megoldása nem jelenthetett gondot. A szövegalkotást viszont megelőzi egy 40 pontos szövegértési feladatsor, s ebben a kérdéssorban több olyan kérdés is volt, amely véleményem szerint szakmailag kifogásolható, alig megválaszolható, s így legalább 5-6 pontnyi veszteséggel indult majdnem minden diák. A könnyebb ellenőrizhetőség végett idemásolom azt a beszélgetést, amire a feladatok vonatkoztak.

 

Miért változik a nyelv?

Nádasdy Ádám tartott előadást a Mindentudás Egyetemén.

Elhangzott: Magyar Rádió/Szonda, 2003. 11. 16. – szerkesztő: Sipos Júlia, riporter: Elek László.

– Gyerekkorom egyik kedvenc játéka volt, hogy elrepülök a múltba és a mai tudással ott aztán mérhetetlenül gazdag leszek és hatalmas. Mindenféle probléma fölmerült bennem, de arra nemigen gondoltam, hogy vajon megérteném-e az akkor élő emberek nyelvét. Ha ötszáz vagy nyolcszáz évvel mennék vissza az időben, tudnék-e beszélgetni az ottani emberekkel?

– Vagy igen, vagy nem. Az ötszáz-nyolcszáz, az még belül esik azon, ami elképzelhető, hogy kommunikálható. Az ötszáz év végül is lassan ... hát, nagyjából Balassi korát jelentené, azt – legalábbis, ha az irományaikat olvassuk, úgy tűnik – azért értenénk. Olyan érzésed lehetne, mint amikor mondjuk egy szlovák ember Lengyelországba utazik, hiszen azok a nyelvek ma körülbelül olyan távolságban vannak, mint az ötszáz évvel ezelőtti magyar a maitól.

– Ha az ember előveszi a Halotti beszédet, akkor tulajdonképpen akár optimista is lehet. „Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk.” Furcsa, de azért tulajdonképpen kihámozható.

– Van a nyelvek életében – minden nyelvnek máshol – egy olyan pillanat, amikor felgyorsul a változása. Nem is tudom, mint ahogy az ember életében van, például ahogy öregszik valaki: tíz évig nem változik, és akkor egyszer csak jé, egy év alatt mennyit öregedett. Valami hasonló dolog van. Ennek az okát pontosan nem tudjuk.

– Magamtól azt tippelném, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben többet változott a magyar nyelv, mint mondjuk ezernégyszáztól ezerötszázig.

– Ez egyáltalán nem így van. Lehet, hogy a nyelvek különböző sebességgel változnak, de a szakirodalomértelmesen erről nem tud semmit mondani.

– Rengeteg az idegen szó, amit magyarítunk, és magyarként ragozunk tovább. Ez nem támasztja alá, hogy most gyorsabb a változás?

– Nem, mert a szókincs nem tartozik a nyelvhez. A szókincs külsődleges. A nyelvben az olyan, mint egy fán a leveleknek a száma. Megnövekedhet egy fa koronája, és több levele lehet, de botanikailag ez teljesen érdektelen, attól még ugyanaz a juharfa vagy tölgyfa marad. Minket a szerkezet érdekel, hogy hogyan működik. Például hogy vannak-e nemek egy nyelvben vagy nincsenek. A magyarban nem jelentek meg az utóbbi évtizedekben. Van-e egy nyelvben tárgyeset vagy nincs. A magyarban van, nem történt vele semmi. Van-e névelő egy nyelvben? A cseh nyelvben nincs, a szlovákban nincs a mai napig, a magyarban van. A szókincs, az külsődleges, mert az kulturálisan befolyásolt.

– Úgy tűnik, mint hogyha szegényedne a nyelv. Gondolok például arra, hogy ma kevesebb múlt időt használ a magyar, mint két-háromszáz évvel ezelőtt.

– Mindig ez történik, hogy kikopnak, megszűnnek bizonyos kategóriák. Így például igen, a „láték egy madarat” típusú múlt idő megszűnt a nyelvben. Helyette viszont megjelent az „el van utazva” típusú szerkezet.

– Ezt az én iskolás koromban irtották.

– Ha most mint tudóst kérdezel engem, akkor ne kérdezz ilyeneket! Hiszen az egyik kategória eltűnését mint szegényedést, az új kategória megjelenését mint szörnyűséget aposztrofálod. Én erre csak azt tudom mondani, a kategóriák jönnek-mennek. Az az álláspont, amelyet te képviselsz, semmi egyebet nem akar, mint hogy a nyelv ne változzék. Hiszen minden eltűnést tragédiának és minden születést ugyancsak tragédiának tekint. Tehát erre mint tudós nem tudok mit mondani.

– Kell-e óvni ezt a nyelvet? Vagy ez egy elég erős dolog ahhoz, hogy miután használjuk, és muszáj használnunk holnap is, jövő héten is, öt év múlva is, megvédi-e ez önmagát? Ha változik, azért változik, mert arra van szükségünk, hogy változzon.

– Itt két különböző dolgot kérdeztél egyszerre. Az természetesen szükséges, hogy az iskolában a gyerekeket ráneveljük az úgynevezett irodalmi norma használatára. Ugyanúgy, ahogy megtanítjuk őket arra, hogy nem szabad vakarózni például mások jelenlétében, illetve, hogy megfelelő helyre megfelelő öltözékben kell elmenni, és a kést a jobb kézbe, a villát a bal kézbe kell fogni. De mindazoknak a példáknak, amiket mondtam, semmiféle tudományos alapja nincs. Tehát miért ne vakarózna? – mondja a bőrgyógyász, hogyha egyszer jól esik. Az illem, a szülő, a rendőr, bárki azt mondja, hogy kérem, bizonyos helyzetekben nem szabad vakarózni, különösen bizonyos testrészeket nem szabad megvakarni. Erről azonban a biológia nem tud számot adni. Én nem azt akarom mondani tehát, hogy ne neveljük az ifjúságot akár kőkemény dresszúrával bizonyos társadalmi elvárások betartására. Én csak azt mondom, hogy ennek tudományos alapja nincs.

– Mondjuk pozitív vagy negatív dolog maga a változás. De miért van változás? A szókincs esetében értem, de a nyelvtani szerkezetnél alig.

– Azt tudjuk mondani, hogy valószínűleg nincs, amiért ne változna. Úgy képzeld el, mint egy ösvényt, ami egy mezőn keresztül vezet az innenső oldalról a túlsó oldalra. Sohasem teljesen egyenes, mindig kanyarog egy kicsit. És ha félévente egy újabb légifelvételt készítenél az ösvényről, mindig kicsit másfelé megy. A lényeg az, hogy innen oda eljut az ösvény. A nyelvnél az analógia a kommunikáció. Tehát hogy én el tudom mondani, amit akarok. Hogy ezt névelővel teszem vagy anélkül, sok múlt idővel vagy anélkül tárgyraggal vagy anélkül, ezt véletlenek szabályozzák. És az ösvénynél is mintha érdekes módon úgy tűnne, hogy nem a nyílegyenes a legkényelmesebb az emberi mozgásnak, az emberi testnek. Ritkán van az, hogy ilyen zsinórral kihúzott egyenességű ösvény van, hanem mindig valahogy kanyarodik ide-oda.

 

A legtöbb pontveszteség a 4. kérdéssorban volt. A kérdéseket és a javítókulcs megoldásait is közlöm:

4. A beszélgetés a Magyar Rádió egy tudományt népszerűsítő műsorában hangzott el.

a) A kérdező három, a nyelvvel kapcsolatos népszerű feltételezést említ, melyet a válaszoló megcáfol vagy elbizonytalanít. Mi ez a három feltételezés?

(Az indokokkal majd a b) feladat foglalkozik.)

o Korunkban gyorsabb a változás, mint régebben.

(Az elmúlt ötven-hatvan évben a korábbinál többet változott a magyar nyelv.)

indok: B

o Úgy tűnik, mint hogyha szegényedne a nyelv.

indok: C

o Az „el van utazva” típusú szerkezet helytelen.

indok: A

3 jó válasz: 3 pont

2 jó válasz: 2 pont

1 jó válasz: 1 pont

0 jó válasz: 0 pont

b) Döntse el, hogy melyik esetben mi az indoka a fölvetésének! Írja az alábbi válaszok

betűjelét az a) feladatban található megfelelő helyre!

A. a kérdező számára tanult nyelvi szabály

B. a kérdező személyes benyomása

C. az egyik leggyakoribb nyelvvel kapcsolatos közhely

3 jó válasz: 2 pont

2 jó válasz: 1 pont

0-1 jó válasz: 0 pont

Én módszertanilag eleve kifogásolom az ún. lánckérdéseket, vagyis azokat, ahol egy részlet helyes megoldásától függ egy másik kérdés válaszainak helyessége vagy helytelensége: amint látjuk, itt pl. a b) részre eleve nem kaphatott pontot az, aki az a)-t elrontotta, s nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű kérdés ( Pl. a 7./c ugyanígy függ a 7. b-től).

Ennél is nagyobb probléma, hogy figyelmesen elolvasva a beszélgetést, rájöhetünk, hogy a javítókulcsban megadott 3. válaszelem (Az „el van utazva” típusú szerkezet helytelen) nem a kérdező feltételezése, azt Nádasdy mondja, mondatát az alapszövegben ki is emeltem. Ennél fogva a kérdező részéről a fölvetésnek nem lehet indoka, hiszen nem is ő vetette fel! Tágabb értelemben pedig a riporter nemcsak ezt a javítókulcsban megadott 3 (valójában kettő) feltételezéssel él, majdnem minden kérdése mögött népszerű feltételezés van, a beszélgetésnek éppen ezek megingatása az egyik célja.

Most nézzük meg a 6. feladatot:

6. a) Írja a következő állítások mellé, hogy a válaszoló álláspontja szerint melyik igaz,

illetve melyik hamis!

A) A 20. század második felében jelentősebb nyelvi változások történtek, mint a 15.

században. hamis

(... az elmúlt ötven-hatvan évben többet változott a magyar nyelv, mint mondjuk ezernégyszáztól ezerötszázig. – Ez egyáltalán nem így van. Lehet, hogy a nyelvek különböző sebességgel változnak, de a szakirodalom értelmesen erről nem tud semmit mondani.)

B) Az idegen szavak nagy számban való átvétele nem igazolja a nyelv változásának

felgyorsulását. igaz

(Rengeteg az idegen szó, amit magyarítunk, és magyarként ragozunk tovább. Ez nem támasztja alá, hogy most gyorsabb a változás? – Nem, mert a szókincs nem tartozik a nyelvhez.)

C) Lassú változása miatt a nyelv szerkezete érdektelen a nyelvész számára. hamis

(Minket a szerkezet érdekel, hogy hogyan működik.)

D) A szókészlet alakulása azon múlik, hogy milyen a nyelv szerkezete. hamis

(A szókincs, az külsődleges, mert az kulturálisan befolyásolt.)

4 jó válasz: 4 pont

3 jó válasz: 3 pont

2 jó válasz: 2 pont

1 jó válasz: 1 pont

0 jó válasz: 0 pont

b) A válaszoló sokféle érvfajtát használ.

Írja az a) feladat állításainak betűjelét a megfelelő helyre!

A fenti állítások közül melyiket támasztja alá a válaszoló

• a nyelv és szókincs kapcsolatának tisztázásával? B

• példákkal? C

• a szakirodalomra való hivatkozással? A

• analógiával (párhuzammal)? D

4 jó válasz: 3 pont

3 jó válasz: 2 pont

2 jó válasz: 1 pont

0-1 jó válasz: 0 pont

Az a) rész megoldása egyértelmű. De mi is van a b) részben? Az a) állításait milyen indokkal támasztja alá a válaszoló. Csakhogy az a) állításai közül a négyből három hamis! Vagyis ezeket a válaszoló nem állította, következésképp semmilyen érvvel nem is támasztotta alá! Még talán azt is megkérdezhetném, hogy mi a lényeges különbség a példák (C) és az analógia, párhuzam (D) között? Sőt, az is előfordulhat, hogy a vizsgázó nem érti a feladatot, de véletlenül, szerencséjére jó betűsorrendet ad meg, így viszont jár neki a pont.

Nézzük az 5. feladatot:

b) Pótolja a megadott szavakkal a hasonlatok értelmezése alapján a kijelentéseket!

külsődleges – egyenletes – szabályos – tudományos

• Az ember öregedésének látványa is lehet ugrásszerű, ehhez hasonlóan a nyelvváltozás

sem egyenletes.

• A tudós számára nem a külsődleges változások érdekesek, hiszen nem érintik a

szerkezetet.

• A nyelvvel kapcsolatos társadalmi elvárások tudományos alapon nem indokolhatóak.

• Ahogy az ösvény nyomvonala nem szabályos, úgy a nyelvhasználat sem az.

4 jó válasz: 3 pont

3 jó válasz: 2 pont

2 jó válasz: 1 pont

0–1 jó válasz: 0 pont

 

Négy szót kellett tehát pótolni a mondatokban. Itt az okozott gondot, hogy az egyenletes és szabályos akár szinonimaként is felfogható, ráadásul Nádasdy az ösvény-hasonlatakor maga is azt használja, hogy „nem egyenes” (szövegben kiemelve). Akkor miért is nem fogadható el ez a megoldás?

Nos, ha ezeket a szinte „belekódolt” tévedési lehetőségeket összeadjuk, bőven kijön 15% körüli veszteség eleve, mindezek alapján nem gondolom, hogy a jelest csak úgy lazán el lehetne érni. ( Arról már nem is beszélve, hogy meglátásom szerint a kérdések egy része nehézkesebbek, nehezebben értelmezhetőek tűnt, mint a korábbi években, de ez már szubjektív benyomásom.)

3 komment

Címkék: magyar érettségi feladatsor szövegértési

A Fáklya

2008.05.05. 15:20 sasika61

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mellékelt meghívó az MSZP május 9-i békenapi rendezvényére szól, a jobb alsó sarokban lévő logó mutatja, hogy nem állami megemlékezésre hívnak, hanem pártmegmozdulásra.

Bár egyértelműen nem derül ki, de az időpontból világos, hogy a 2. világháború befejezését kívánják felhasználni az újabb kötelező gyakorlat: az antifasiszta, antirasszista harc bemutatására. Ízlés kérdése persze, hogy van-e olyan esemény, amelynek kapcsán bárki szívesen kerülne egy platformra Gyurcsány Ferenccel, a magam részéről túl finnyás vagyok ehhez, s ha történetesen pl. zsidó vagy cigány lennék, akkor is kikérném magamnak, hogy egy ilyen velejéig romlott alak az én szenvedéseim lángjánál gyújtson fáklyát, leplezendő, hogy egyébként fingja nincs a tényleges kormányzásról. Mivel azonban sem egyik, sem másik nem vagyok, ezt meghagyom nekik, noha jól tudom, aligha fognak tiltakozni.

Hanem ez a helyesírás! Na ez már valami. Látszik, hogy a meghívót nem cenzúrázta Lendvai Ildikó, vagy ha látta, akkor kieshetett a gyakorlatból, hogy ilyen formában jóváhagyta.

„Pesti Alsó rakpart”- található az első sorban, amiből látszik, hogy a kis-és nagybetűket a párt olyan szeszélyesen váltogatja, mint a „félelemhez”, „nyugalomhoz”, „békességhez” való hozzáállását: történetesen 2006 októberében nem jutott eszükbe a félelemmentes megemlékezéshez való jog. Most eszükbe jut.

Szintén nagybetűt érdemelt a „Velünk” kifejezés, ami még magyarázható is: hiába, ahol ilyen kiváló emberek fordulnak meg, mint a miniszterelnök és Burány Sándor – ráadásul borítékolható, hogy a megélhetési antifasiszták is nagy számban lesznek jelen -, szóval ilyen környezetben a kifejezés egyenesen kiált a nagybetűért, amiből mindenki „láthassa”, hogy mi vagyunk a „Velünk”, te meg kisspéter, nagysándor legfeljebb egybeírt kisbetűt érdemelsz. ( A fenébe, én meg most látom, hogy ezek is nagybetűs személyek: benne vannak a „Velünk”-ben.)

Ami igazán izgató lehetőséget vet fel, az azonban a „Fáklyagyújtás” nagybetűvel írása kétszer is. Mivel ez egyszerű közszó, a párt munkásparaszt tagozatának sem okozhatna gondot a leírása, így csak arra tudok gondolni, ez a kifejezés itt alleglória vagy szimbóleum  ( lásd pl. A Reményhez, A Magánossághoz stb.) Nem igazi fáklyagyújtás lesz csupán, vélhetőleg az is, de valami más is készül itt. Ki fog gyújtogatni, kit fognak gyújtogatni? Szilvásy mit szervez már megint?

Persze az is lehet, hogy egyszerű trehányság, slamposság van a nagybetű mögött. Akárhogy is van: az égés máris garantált.

 

Szólj hozzá!

Címkék: mszp május 9. békenap

Egy szélsőséges párt agóniája - a szabad demokratákról

2008.05.05. 11:19 sasika61

 

Ünnep van. Hat év óta a mai az első nap a magyar parlamentben, hogy a kormány a szabaddemokraták nélkül áll fel. A párt nemcsak a közvélemény támogatását vesztette el, de -legalább formálisan - kikerült a hatalomból is, s megkezdte  agóniáját. A legkevesebb, amit kívánhatunk nekik és magunknak is: minél rövidebb szenvedést.

A szabaddemokraták számomra születésüktől kezdve igen jelentős szerepet töltöttek be. Mindig tudtam általuk, hogy mi az igazi nemzeti érdek: az, ami az aktuálisan hirdetett elveikkel, programjaikkal, elképzeléseikkel szemben van. Másként megközelítve: soha egyetlen tettük nem volt, ami a nemzet érdekét szolgálta volna. Bűneik lajstroma olyan hosszú, hogy életük végéig lefoglalhatnák a gyóntatószékeket, feltéve, ha ezt a műfajt ismernék egyáltalán (nem ismerik).

A teljességet egyáltalán nem megcélozva néhány ezek közül: az első szabad választások  képmutató módon hamis, szélsőségesen antikommunista kampánya, amelynek valódi célja a minél kedvezőbb parlamenti eredmény megszerzése volt a hisztéria felkeltése által, a kevésbé radikális MDF pozícióinak gyengítése; a négyigenes népszavazás 89 őszén, amelynek aljas kérdéseihez képest a mostani márciusi népszavazás maga az erkölcsi etalon: akkorra ugyanis a négy kérdés közül 3 már eldőlt, az egyetlen lényeges döntés során pedig a szadesz (és az akkor fiókszervezetüknek tűnő Fidesz) ha kis többséggel is (0,7!), de lemondatta a népet arról a jogáról, hogy köztársasági elnököt válasszon. Ezáltal kaptuk nyakunkba Göncz Árpádot – Pozsgay helyett, istenem, mekkora különbség, az utóbbi javára!

Az választások után kapcsolataik révén megzsaroltatták Antall Józsefet, aki ahelyett, hogy nyíltan a közvélemény felé fordult volna, elmondva az igazat, paktumot kötött velük, megnyílt az út Göncz számára, s fennmaradhatott az új kormánnyal kezdettől fogva ellenséges, ekkor többnyire a szadesz pártján álló médiaelit aránytalan befolyása. A taxisblokád idején azonnal az események élére álltak (ha nem ők szervezték), a leghamisabb, demagóg érvekkel kormányt akartak buktatni; majd a kormánypártokat antidemokratizmussal, antiszemitizmussal hazug módon megvádolva létrehozták a Chartát, amelynek ernyője alá bevették az MSZP-t, ahol végül úgy összemelegedtek, hogy a 94-es választásokon abszolút többséget szerzett MSZP hálából őket is beemelte a hatalomba. 94 és 98 között éppúgy, mint 2002 óta lényegében ők kormányoznak, az MSZP-től csak annyira futotta, hogy mérsékelje radikális liberalizmusukat, zsákmányéhségüket, de a kormányzás fő vonalait ők határozták meg. Rendre, szisztematikusan elfoglalták azokat a pozíciókat, ahol egyrészt pénz van (gazdaság), vagy pénzzé tehető érték (egészségügy), illetve jelentős agymosást lehet végezni (oktatás). Ők a felkarolói minden olyan extrémitásnak, amely a társadalom egészséges szövetét, ösztönét képes megbontani (kábítószer-fogyasztás legalizálása, mindenféle úgynevezett másság tolerálása a végtelenségig stb.) Példátlan nemzetközi és hazai médiakapcsolataik révén azt a képet sugallták magukról, hogy ők az értelem felkent bajnokai, akinek még a seggükből is a szürkeállomány szivárog, holott semmihez sem értenek igazán, tudósi, írói, politikusi nagysága többségüknek csak egymás feldicséréséből származik. A legutóbbi időkig uralták a közvéleményt befolyásolni képes eszközök többségét, most, hogy bukásuk nyilvánvaló, kiestek ezek kegyeiből is (nem akarnak velük bukni, szeretnék befolyásukat átmenteni a szabaddemokrata-mentes időkre, s hirtelen váltással új nyalható tárgyfelületet keresnek).

Összegezve azt mondhatom, hogy a magyar parlamentben mindvégig jelen volt egy szélsőséges párt, s ez a Szabad Demokraták Szövetsége volt. Ha nehezen is, a magyar közvélemény felismerte szerepüket, ettől kezdve napjaik meg vannak számlálva.

Az 1844-ben Londonba utazó I. Miklós orosz cár az őt fogadó előkelőségek előtt fejtette ki Törökország kapcsán a „beteg ember” koncepciót. Ezt aktualizálva mondhatjuk: a Szabad Demokraták Szövetsége beteg, meg fog halni, meg kell halnia, ne hosszabbítsuk meg agóniáját.

3 komment

Címkék: politika közélet szabad demokraták szövetsége

Carlos, az argentin tenyészbika

2008.04.29. 22:25 sasika61

 

„¡Ven a mi!¡Ven a mi! ¡Bis!¡Bis!”- hangzik azon a titkos hangfelvételen, amely ma gurult ki a postaládámból. Feladójaként a  Finger Bt. szerepelt, s a borítékban a spanyol nyelvű szöveg kéziratos fordítása is benne volt, eszerint az idézett rész magyarul azt jelenti, hogy „Gyere,  szerelmem! Gyere, szerelmem! Még! Még!” (Ha nem ezt jelentené, az kizárólag az ő nyelvismereti hiányosságaiknak köszönhető, a magam részéről minden felelősséget elhárítok!) Egyelőre csak részleteket merek közölni belőle, mert szeretném kiugrasztani a nyulat a nagy hírszerkesztőségek szobáiból, vajon ők  megkapták-e ezt a változatot is, de remélem, mindez hamarosan ki fog derülni a holnapi Magyar Nemzet és az Index címlapjából.

Tehát röviden: A felvételen az hallható, hogy valaki pénzt kér (kb. 50 milliót) egy fontos és a beszélgetés tanúsága szerint gazdag embertől azért, mert magánnyomozása közben sikerült lehallgatniuk egy olyan szexjelenetet, amely porba döntheti politikusok sorának a nimbuszát. Tőkésünk azonban szabadkozik: ő  arra adott megbízást, hogy kutassák meg a szabolcsi közvéleményt, akarnak-e újabb erőművet, mert ő csupán energetikai szakember, s egy ilyen hangfájlnak ehhez nem sok köze van, éppen ezért csak 25 milliót hajlandó rá áldozni, hozzátéve, hogy bármelyik erotic centerben megvehetne ilyet 1000 forintért, de hát ő nagyvonalú, de azt kéri, mutassák meg Kellernek is (mármint a felvételt…) A történet alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen sültbolond csak Kapolyi lehet, tehát ő a finanszírozó, a megrendelő pedig Keller.

Hogy itt komoly terhelő bizonyíték van a fingeresek kezében, lejátszották az első mondataimban szereplő részt, meg még néhány olyan jelenetet, amitől a betűm is elpirul, ha rágondolok, juj, ezt inkább hagyjuk. Ezekből az hámozható ki, hogy  Orbán Viktor titkos párizsi kéjlakásában rendszeresen orgiákat rendeztek – azt még nem tudni, hogy tudtával (Index?), vagy tudta nélkül (Magyar Nemzet?), esetleg részvételével(Népszava?); az orgiák állandó főszereplője Carlos C. volt, az argentin tenyészbika, alkalmi partnereit pedig tört magyarsággal Dezso, Laiosz, Katinko és Dornbak bebi néven szólítgatta. Ha kettesben voltak, hagyományos szex ment, ha többen, akkor pedig a „Ki kit ér” nevű társasjátékot játszották („Villány leo!” hangzik el ilyenkor Carlos ellentmondást nem tűrő hangja).

Most mit tegyek? Legjobb, ha megsemmisítem a felvételt. Kellernek már biztos van kismillió másolata, szerintem kalózkiadásait már nagy tételben árusítja a Millenárison, a bevételekből akarhatja beindítani a gazdasági növekedést, Kapolyit csak az energia élteti, másnak pedig ki a fenének kellene? Orbán Viktor simán letagadhatja, hogy tudott az ügyről, a többiek pedig már senkik vagy mindig is azok voltak. Jó, legyen. A lemezt összetörtem, de ha az Index vagy a Ma Ne fizet 50 milliót, hajlandó vagyok szaftosabb részleteket is közölni.

Ezt tekintsék ajánlatnak.

Szólj hozzá!

Címkék: lehallgatás carlos keller kapolyi c.

Bagdadban nagy nap van...

2008.04.22. 18:24 sasika61

 

Nagy nap bizony. De nem amiatt, amit az arabok művelnek az ablakban, más csigázza fel manapság a bagdadi közéletet.

De haladjunk sorjában.

Az elmúlt hetekben hírek röppentek fel arról, hogy mi lesz majd Gyurcsány Ferenc sorsa a miniszterelnöksége után. A Gazprom került szóba, mint bukott oroszbarát kormányfők elfekvőhelye, talán a nem oly régi Schröder-látogatás is a leendő munkaköri egyeztetésekről szólt alapvetően, s csak rutinból mentek ki fasisztázni egyet a Hollán Ernő utcába.

Én azonban nem gondolom, hogy mindez reális hipotézis.

Mégis, valahová Gyurcsánynak mennie kell, azon kívül is, ahová Horn Gábor örökbecsű szavai szerint a választók elküldték. Ő maga mondta, hogy az üzleti életbe nem akar visszamenni – nyilván nem reménykedhet további baráti áramárakban-, politikusként pedig senkinek nincs már rá szüksége, az országnak legkevésbé. Mi lesz hát vele?

Sejtem a megoldást.

A nemrég indult abszolút független és tárgyilagos (továbbiakban: a.f.é.t),  az Origót és az Indexet megszorítani kívánó zoom.hu-t olvasva csodálkoznék, ha nem Bagdadban kötne ki.

Mit is tudtunk meg az a.f.é.t hírportáltól? A miniszterelnök túlélt öt merényletet! Súlyosabbnál súlyosabbakat: volt olyan eset, hogy Tihanyban botostáncot akartak betanítani neki, többször tojással akarták életét kioltani, sőt olyan veszélyes ember is a közelébe került, aki egyszer látott már íjászboltot nappali fényben. A csúcs az volt, amikor egy repülanehézkő betörte az őt kísérő kocsi anyósülésének ablakát (bár ez utóbbit a Magyarok Nyulai Nemzeti Felszabadító Hadsereg lehet, hogy még magára vállalja, mint egy Apró Piroska elleni merényletet).

Gyurcsány Ferencet azonban kemény fából faragták. Mit fából? Vasból! A magyar Iron Man ő egyenest, aki nemcsak legyőzi a rákot (ezt nem a zoom.hu-tól, hanem egy másik fényező kisipari műhelytől tudjuk), de egyszerűen sérthetetlen, szerintem még a golyó sem fogja. Na ezért lenne a helye Bagdadban.

A Harriburton fejvadászai felfigyelhettek rá ugyanis. Ha van egy csepp eszük, hamarosan leszerződtetik, ilyen univerzális tehetségű embert úgysem találnának még egyet. Puszta léte, látványa visszaparancsolja majd az utcákról a kurdoktól, síitáktól kezdve a szunnitákig az összes merénylőt („minek robbantgatni, ha úgyis sérthetetlen”). Továbbá, mint azt az a.f.é.t. zoom.hu szintén megírta: Gyurcsány lecserélte testőreit, mert azok nem bírták az általa diktált futótempót, Ferinknek kellett ápolni őket, így Bagdadot megjárt terrorelhárítók vették át szerepüket, de csak miután a miniszterelnök ellenőrizte futóteljesítményüket. Tekintsünk most el a szidolozási szándéktól, nézzük, a hírből mi következik Gyurcsány foglalkoztatására nézve? Ferenc úgy fut, mint Metternich és Jellasics együttvéve, elsősegélyt nyújt (talán kisebb műtétet is vállalna), és szigorúbb, mint Potrien őrmester. Mivel Bagdadból elvezényelték a magyar terrorelhárítókat, ott úgy várhatnak rá, mint Mohamed feltámadására. Na ezért van nagy nap Bagdadban. Nem kell már soká várniuk.

Ha pedig már mindent rendbe rakott, megreformált, a szövetséges katonák kivonásáig bohócként is fölléphetne. Garantált a siker.

Szólj hozzá!

Címkék: gyurcsány bagdad ellen zoom.hu testőrök merényletek

süti beállítások módosítása