HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Szolidaritáshiány

2008.08.03. 11:39 sasika61

 

 Családi okok miatt nem tudtam két napig válaszolni azokra a kommentekre, amelyeket a legutolsó posztomhoz írtak, de végigolvasván ezeket (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/08/01/egri_matematika_1200_700_700) egyébként sem lett volna kedvem. Most azért szánok egy külön bejegyzést a témához, mert a hozzászólások nagy részéből egy általánosan tapasztalható kép rajzolódik ki: a magyar társadalom szolidaritáshiányos állapota.
 
Miben jelentkezik ez? A téma az egri kórházi dolgozók és a HospInvest küzdelméről szólt. A kommentelők nagy része nemhogy nem ért egyet a dolgozók fellépésével, de kifejezetten érezhető egyfajta gyűlölet az orvosok (általában is a közalkalmazottak) iránt, a végtelenségig ismételgetik a közhelyeket: baromagyúak, akik féltik a régi jól megszokott zsíros kis paraszolvenciás állásukat, a szabadon hazahordható anyagokat, a kórházban állami pénzen megtartott magánrendeléseket, stb.. Inkább menjenek a fenébe;a jó kis közalkalmazotti állásukat féltik…fix fizetésemelés a ledolgozott évek arányában, akkor is ha szarul dolgozol 20 évig; a feudális beidegződések miatt sok orvos úgy érzi, hogy külön kasztot alkotnak, amelynek külön kiváltságok járnak. Remélem, hogy ebben az esetben megtanítják őket, hogy ez nem igaz…
 
 Így gondolkodik társadalmunk nagy része az egri (és nem egri) orvosokról. Akik persze képesek ilyeneket leírni, saját életüket még annyira sem látják át, hogy akármilyen bajuk eshet, éppen ezektől az orvosoktól fogják elvárni, hogy tudásuk legjavát nyújtva gyógyítsák majd meg őket. Nem jut eszükbe, hogy az egészségük megromlása esetén mindent megadnának az orvosnak, ápolónak, horribile dictu: még a közalkalmazotti állás lehetőségét is. Arról is elfeledkeznek, hogy az efféle általánosítás mélyen igazságtalan, hogy a paraszolvencia (amit az orvos is kényszerből használ ki) korántsem jellemző minden szakorvosi ágazatra (a nőgyógyászok pl. aláírtak Egerben...), mondjuk egy mentőorvos, aki törött kézzel is kihúzza a lezuhant helikopterbe szorult sérülteket vagy egy altatóorvos általában nem tömött borítékokkal megy haza esténként, holott utóbbiak nélkül szinte semmilyen műtét nem kezdhető el. Többségük bizony el fog menni a fenébe (ahová küldi általában az orvosokat egyik tisztelt kommentelő), de legalábbis Angliába vagy a skandináv államokba, s akkor majd persze megadnánk kétszeres bért is (ami még mindig kevesebb az európai átlagnál), de már nem lesznek itthon.
 
 Kevesen veszik észre: az egészségügyi ellátás 10-20 éven belül szinte a teljes összeomlással fenyeget az orvos –és  ápolóhiány miatt, s ezért igen nagy mértékben a megalázó bérek a felelősek. Meg azok, akik ezt a bért látják jónak, sőt további korlátozásokat is szükségesnek vélnek.
 
 Amellett, hogy mennyire kiveszett a szolidaritás érzése belőlünk, az is feltűnő, hogy milyen tévútra futtatott indulatokkal  vagyunk terheltek. Szidjuk a vasutast, ha sztrájkol, a tanárt (ez utóbbi olyan fajta, hogy ritkán teszi), az orvost stb., mondván hogy miért járjanak ők jobban, pedig hol vannak ezek a jövedelmek egy felügyelőbizottsági státuszhoz, egy képviselő fizetéshez, egy használhatatlan többmilliós tanulmányhoz, reklámszerződéshez képest. Ezek eseteit, példáit szinte a végtelenségig lehetne sorolni, de bennünket az orvosok zavarnak. Most éppen az egriek.
 
Megérdemeljük a ránk váró sorsot.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet egészségügy

Egri matematika: 1200=700+700

2008.08.01. 06:12 sasika61

 

  Idegölő játszma zajlik hónapok óta nálunk, Egerben, melynek tétje a megyei súlyponti kórház sorsa. Ezen a blogon is többször szóba került már az ügy (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/02/egri_korhazvedok_kontra_hospinvest), lassan az egész ország tud róla – Mikola doktor kivételével. Tekintsünk most el attól, hogy kit milyen önös érdekek mozgatnak az egyik vagy másik oldalon, mert ez szinte lényegtelen: ha betegek vagyunk, nem Deák Gábortól, a HospInvest elnökétől várjuk a gyógyulást, hanem az orvosoktól, nővérektől, akik nagy része nem kíván a cégnek dolgozni, s mi, járulékfizetők elvárhatnánk, hogy egy kórházban olyan belső viszonyok legyenek, melyek nem akadályozzák, hanem elősegítik gyógyulásunkat. Ettől egyre távolabb vagyunk.
 
 A HospInvest és a „kórházvédők” tegnap újabb csörtét vívtak: sajtótájékoztatókon jelentették be, a kórház mintegy 1200 dolgozója közül kinek mennyit sikerült a maga oldalára állítani. A kórházvédők szerint 721 olyan dolgozóról tudnak, akik nem hajlandók a HospInvesttel dolgozni, köztük van a 150-ből 121 orvos. Dr. Kulcsár Dániel (akit személyes ismerek: kiváló ember) elmondta, hogy a számok mögött emberek állnak, komplett, pótolhatatlan osztályok, így a Szemészet, a Neurológia, az Sürgősségi Betegellátó Osztály, a Radiológia, az Izotóp laboratórium, a Központi laboratórium, az I. és a II. Belosztály, az Urológia, az Ortoédia és a Kardiológiai Osztály. A Nőgyógyászaton a nővérek nem írtak alá (az orvosok igen…). Nem írtak alá a Központi Aneszteziológián, a Rehabilitációs Osztályon sem. Kitartott továbbá a Gégészeten két szakalkalmazott, a Központi műtő nagy része, a beteghordók, a Patológia oroszlánrésze, a Rendelőintézet orvosainak nagy része, a Műszaki Osztály.
 
Rá egy órával a HospInvest is tájékozatott, ők (nem lényegtelen, hogy a már ismert számok után) 700 olyan dolgozóról beszéltek, aki aláírt nekik. A sajátos számtan érdekessége, hogy a két szám összege messze meghaladja az összdolgozói létszámot. Ez különféle kombinációkra ad lehetőséget: valaki hazudik, illetve esetleg sokan kettős játékot űznek: aláírtak a HospInvestnek, de párhuzamosan a kórházvédőknek is leadtak egy üres szerződésmásolatot.
 
 Mindezzel együtt látszik: a HospInvest bajban van, hiszen nem beszéltek arról, a nekik aláíró 700 dolgozó (fogadjuk el egyelőre a számot) közül mennyien vannak orvosok (nyilván nagyon kevesen). Bár hónapok óta győzködik nem mindig tisztességes eszközökkel a dolgozókat (egyik nővér elmondása szerint rendszeresen behívatják, „izzasztják” őket), mégis arra kényszerülnek, hogy különféle hirdetésekben, szórólapokon toborozzanak munkavállalókat. De még így is alig tudnak felmutatni a minimálisan szükséges 632 dolgozónál többet, arról nem is beszélve, hogy milyen lehet ennek a létszámnak személyi összetétele. Az is látszik viszont, hogy az idő nekik kedvez, hiszen néhány hete még 900 olyan személy volt, aki nem írt alá nekik.
 
 Nehéz nem együtt érezni a kórházi dolgozókkal, még akkor is, ha mindenkinek vannak az orvosokról, nővérekről kiábrándító élményei. Csapdában vannak, állásukat kockáztatják, családjuk jövőjét, így persze könnyen zsarolhatók. A „harc” tétje: ki bírja tovább a legvégső időpontig, ami december 1.
 
 Erről szól az egri egészségügy. El tudjuk képzelni, hogy egy állandó fenyegetésnek kitett orvos, nővér mennyire tud a betegellátásra koncentrálni? Milyen együttműködés lehet egy osztályon belül aláírók és tiltakozók közt? Mekkora feszültség halmozódik már hónapok óta a munkavállalókban? Lehet-e győzni bármelyik félnek mindezek után?
 
Akármi is fog történni, garantálható, hogy a pszichiátriai osztálynak tartósan lesznek betegei…
 

60 komment

Címkék: eger egészség hospinvest

Jászapáti és az SZDSZ

2008.07.31. 17:48 sasika61

 

Olvasom, hogy az SZDSZ ki akarja zárni a jászapáti elnököt, mert az a Magyar Gárdával szimpatizáló kijelentéseket tett:   http://index.hu/politika/belfold/szdsz0731/.
 
Jászapáti történetesen itt van a közelben, több ismerősöm is odavalósi. Néhány hete beszélgettem egyikőjükkel (középiskolai tanárnő), akinek idős szülei még most is ott élnek (külön, mert öregkorukra elváltak). Felháborodva számolt be édesanyja mindennapos vesszőfutásáról, arról a kilátástalan küzdelemről, amelyet folytat, hogy megvédje tulajdonát. Hosszú idő óta nem tud aludni rendesen, állandóan ébernek kell maradnia, hogy figyelje, nem akarnak-e betörni éppen, nem viszik-e el a kertjében termesztett növényeket, állatait. Azt is meséli, hogy ráadásul nem is édesanyja van a legrosszabb helyzetben, mert ő védettebb helyen lakik, közel a városközponthoz, s még meglehetősen jó fizikai állapotban van.
 
De a cigánysor közelében lehetetlen az élet. Már nemcsak éjszaka, hanem nappal sincsenek biztonságban az ott élők, általános, hogy a magatehetetlenebb idősek portájára napközben is be-bejárnak, s viszik, amire szükségük van, ráadásul fenyegetőznek, hogy agyonverik őket, ha szólni mernek a rendőröknek.
 
Hogy lehet így élni? Erre válaszolhatnának az SZDSZ vezetői, akik oly előszeretettel védik meg a szavak szintjén a hátrányos helyzetűeket, s aligha kell bizonyítani, ez esetben kik vannak igazából hátrányban. Kik az elszenvedői az állami szinten szervezett tétlenségnek, annak, hogy a hatalomgyakorlók közül senki nem akar a cigányoknak kiszolgáltatott emberek problémájával foglalkozni? Sőt, magát a problémát is tagadják, puszta felvetése megalapozza a rasszizmus gyanúját.
 
Nyilván a helyben lakó SZDSZ-elnök mindezt látja, sokkal jobban, mint amennyire Budapestről ez látható. Azt is tapasztalhatta elégszer, hogy pártjának vezetői soha nem álltak ki a megfélemlített nem cigány lakosság mellett. Látta, és elege lett. Jöjjön, aminek jönnie kell: jöjjön a Gárda – gondolta Urbán Imre. Nem kell mondanom, hogy a Gárda persze nem rendelkezik hatalmi eszközökkel, így ha akarná, sem tudná megvédeni az ott élőket, vagyis nem biztos, hogy Urbán Imre a legjobb megoldást választotta. Fellépése mégis rokonszenvesebb, mint azoké, akik most ki akarják zárni. Nagyjából ez a fajta pártvezetői magatartás az oka, hogy vidéken olyan ritka az SZDSZ-es, mint jászapáti ismerősöm édesanyjának a nyugodt éjszaka. A kettő szoroson össze van kötve: együtt növekednének és csökkennek.

5 komment

Címkék: szdsz cigányok jászapáti

Pekingi Figyelő

2008.07.31. 10:28 sasika61

 

  A Pekingi Figyelő nem egy új magyar nyelvű kínai sajtótermék neve, jobb híján azt a kémprogramot nevezem így, amelynek telepítésére kötelezik a kínai hatóságok az olimpiáról tudósítóknak helyet adó szállodákat. Súlyos büntetést és a működési engedélyük visszavonását helyezik kilátásba mindazon intézmények számára, amelyek nem engedelmeskednek a hatósági utasításnak.
 
  A hírt az olimpia szervezőinek szóvivője is megerősítette, egyes tudósítások szerint a Pekingben levő újságírók már nem tudják elérni a BBC közszolgálati oldalait vagy a Tibet keresőszóval talált oldalakat: http://www.hirtv.hu/sport/?article_hid=226546
 
  Történik mindez annak ellenére, hogy a kínai hatóságok a cenzúra felfüggesztését ígérték korábban... Kevan Gosper, a NOB sajtótestületének vezetője szinte pozitívumként említi, hogy az újságíróknak továbbra is lehetőségük lesz az tudósításokra az interneten keresztül, s ez a NOB-nak elég. 8 nappal a játékok előtt nem akarnak már botrányt.
 
  Nem akartak márciusban sem, a tibeti zavargások alkalmából, mert az üzlet az üzlet, márpedig az olimpia már jó ideje nem pusztán a sportról szól, hanem a pénzről. Bár az esemény emberek milliárdjait ragadja magával (köztük engem is), lehetetlen nem látni mögötte, miként válik egyre inkább meghatározó szemponttá a minél nagyobb haszon. Az persze nem várható el, hogy a NOB bevételek nélkül finanszírozza a játékokat, baj akkor van, ha az öt karikáról kiderül, hogy valójában pénzeszsákok feneketlen szájai. Ha a zizegő dollármilliók hangja elnyomja a jogtalanul bebörtönzöttek sóhaját.
 
  A NOB nincs egyedül ebben a kissé képmutatónak nevezhető magatartásban: a nagyhatalmak vezetői ugyanígy viselkednek. Halkan, mérsékelt formában kifejezik néha nemtetszésüket a kínai emberjogi viszonyok miatt, de csak annyira, hogy meg nem sértsék a hatóságok érzékenységét. Mert botrányt ők sem akarnak. Kína óriási piac: ki kockáztatná a jó befektetési lehetőségeket? Bush sem, Merkel sem, Sarkozy sem: valamilyen formában mindannyian részt fognak venni a ceremóniákon, vagy a megnyitó vagy a záró ünnepségen, ezzel legitimálva mindazt, ami Kínában történik.
 
  Én még ezt is el tudnám fogadni. Nem vagyok olyan naiv, hogy ne látnám: a nagyhatalmak részéről az emberjogi kifogások csak akkor fontosak, ha azok nem kereszteznek üzleti érdekeket, vagyis magasról tesznek a szabadságjogokra. Csak ne kellene közben hallani tőlük is a képmutató mondataikat: én már ezzel is beérném.
 
  Most még izgulhatunk, hogy a versenyek alatt nem kerül-e valamilyen módon ismét a figyelem középpontjába Tibet, nem rohan-e be valaki az események helyszínére egy tibeti zászlóval, nem emel-e fel valamely versenyző egy FREE TIBET feliratot. A NOB ettől szerintem jobban fél, mint a kínai hatóságok, s le merném fogadni, a híres pekingi szmogot is jobban tolerálnák, mint az efféle polgárjogi aktivitást. Ferdébb szemmel néznének, mint a született ferde szeműek.

1 komment

Címkék: sport olimpia peking nob

Tartsátok el gyerekeiteket!?

2008.07.29. 17:06 sasika61

 

 Először azt hittem, valamit rosszul látok. Félreolvasok. De aztán több forrásból is utánanéztem az eseménynek, s megerősítették, hogy bizony jól értelmeztem a leírtakat.
 
Hétfőn történt, hogy a Sátoraljaújhelyen cigányok demonstráltak, hogy visszakaphassák a gyámhatóságtól gyermekeiket, akiket azzal az indokkal vettek gyámság alá, hogy lakóházaik életveszélyesek (az egyébként is rossz műszaki állapotú házak megsérültek a júniusi nagy viharban).
 
 A történetben nem az érdekel, hogy jogos volt-e vagy sem az önkormányzat lépése, innen nem tudom megítélni, hogy hol jobb a gyermekek számára. Komfort szempontjából nyilván a gyámság alá vétel a célszerűbb megoldás, de hogy humánusabb-e, abban nem vagyok biztos. Azzal is tisztában vagyok, hogy egyes önkormányzatok megpróbálván szabadulni a cigányoktól, sokféle praktikát képesek bevetni, hogy a problémát egy másik település nyakába varrják. A demonstrálók ezzel is vádaskodtak, szintén nem eldönthető, mennyire jogosan.
Ugyancsak erősen kétséges, mennyire ösztönözte a szülőket a gyerekek őszinte szeretete, hiszen egyiküket azonnal kórházba kellett vinni, olyan rossz egészségi állapotban volt, másikukat meg annyira szerették otthon, hogy még iskolába sem járatták (holott ez törvényi kötelezettség).
 
 Hanem amit az egyik tüntető transzparensén lehetett látni, az volt megdöbbentő, s ez késztetett írásra. „Csináljatok gyereket magatoknak!”- állt az egyik táblán. A mondat azt az értelmezést tükrözi, hogy az önkormányzat kvázi ellopta tőlük a kicsiket, valóságos gyermekrablást követett el. Szerintem ez egy nagyon nem tisztességes és visszafordítható felszólítás. (A mondat súlyát megnöveli, hogy a demonstráción részt vett Horváth Aladár jogvédő is, aki nyilván egyetértett annak tartalmával, máskülönben levetethette volna azt.)
 
 Vajon mi lenne, ha pl. a Jobbik néhány nap múlva a Magyar Gárdával karöltve felvonulna a cigánysoron, azzal a transzparensekre írt mondattal: „Tartsátok el gyerekeiteket!” A kérdés költői: tiltakozás, rasszistázás, kirekesztéssel vádolás – szóval a szokásos lenne a következménye. Jogos lenne a felhördülés? Igen. Igen, de nem jogosabb, mint a cigányok felirata miatti háborgás. Ja, hogy ennek a háborgásnak a zaját nem halljuk? Valóban, mert senki nem tiltakozik.
 
Lehet, hogy csak engem bánt ez a mondat?

2 komment

Címkék: cigányok sátoraljaújhely

Hogyan gyarapítsuk az állam vagyonát?

2008.07.29. 11:55 sasika61

 

 Veres János miniszter nyilván nemcsak pénzügyi trükkök százait képes alkalmazni, hanem jól ismeri a történelemnek azon eseményeit is, amikor egy kormány fedezetlen papírpénzek kibocsátásával próbálta a költségvetés helyzetét javítani. Jól ismeri, ezért nem él vele.
 
Más úton gyarapítja kis hazánk bevételeit. Most éppen a kormányzati negyed eladásáról mutatta ki, hogy milyen jól jártunk mi, mindannyian. A negyed presztízsberuházásként indult, de kudarcba fulladt, bár az építéséről először azt állították, hogy az nem megállt, hanem csupán szünetel, „elhalasztódik”. Már ez is megnyugtatott minket, hát még az, hogy az elszámolásnál kiderült az állam egymilliárdos haszna. Ne akadjunk fenn azon, hogy maga az üzlet eszerint eklatáns cáfolata annak a liberális közhelynek, hogy az állam nem jó gazda, igenis jó, hiszen amellett, hogy gyarapodott egymilliárddal, még további személyeket is milliomossá tett azok közül a legfelső szinteken intézték a tervezést, szakértést stb.
 
Azt azonban sajnálhatjuk, hogy pénzügyminiszterünk nem következetes: láthatóan úgy gondolja, ezzel az üzletmenetnek vége. Pedig ha végiggondolná a lehetséges további lépéseket, hatalmas távlatokat fedezhetne fel. A negyed telkeit az állam ugyanis egy szintén állami vállalattól, a MÁV-tól vette meg a kormány, s meg vagyok döbbenve, hogy miért nem jutott eszébe Veres Jánosnak, hogy újból eladja a cégnek az immár sokkal többet érő telket? Néhány hónap után pedig visszavásárolná azt, még egy milliárddal drágábban, hiszen úgy tudjuk tőle, az ingatlan értéke folyamatosan növekszik. Ez így mehetne majdnem a végtelenségig. Pénzt abszolút nem kellene használni, hisz az állam egyik zsebéből a másikba rakná azt, de papíron folyamatos lenne az értéknövekedés. Majd amikor a telek eszmei értéke elérné kb. a 100 milliárdot (természetesen a többszöri oda-vissza cserével), meghirdethetnék, hogy jutányos áron, 50 milliárdért az ingatlant bárki megveheti. Vinnék, mint a cukrot, hiszen csak a bolondnak nem érné meg, hogy 50 milliárdos engedménnyel vásároljon meg valamit. Ebben az országban ha egy hipermarket 50%-os akciót hirdet valamely termékére, azt pillanatok alatt elkapkodják, vagyis nem kellene félni, hogy a negyed telkei az állam nyakán maradnak. Legrosszabb esetben is meghirdethetik a Tesco-gazdaságos reklámújságban egy bébitápszer meg egy cumi között.
Csak aztán a vásárló tudja majd eldönteni, hogy melyikkel lehet nagyobbat szívni a két cumi közül.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet veres jános kormányzati negyed

Bábeli egysorosok

2008.07.28. 20:12 sasika61

 

Régóta izgat egy matematikai probléma.
 Borges, a zseniális író egyik novellájában (Bábeli könyvtár) leír egy olyan könyvtárat, mely 25 ortográfiai jel minden lehetséges kombinációjából álló könyveket tartalmaz, tehát az összes verbális struktúrát. Ezek a könyvek 410 oldalasak, s bár a művek száma beláthatatlanul nagy, de mégsem végtelen.
 
Alig hiszem, hogy ha még a mostani fejlett számítástechnikára alapoznánk is az egyes darabok létrehozását, el lehetne készíteni a könyvtárat, hiszen úgy gondolom, a lehetséges megoldások száma szinte a végtelent súrolja.
 
De létre lehet-e hozni egy sornyit e könyvekből? Ez az, ami izgat. Ha például alapul vennénk a magyar ábécét, lehetne-e olyan szoftvert készíteni, amely a betűk összes lehetséges kombinációját tartalmazná egy sorban. Természetesen a szoftvernek azt is figyelembe kellene vennie, hogy egy-egy betű többször is ismétlődhetne, mint pl. az alma szóban az „a”.Továbbá: ha a szoftver elkészíthető volna is, nem haladná-e meg a lehetőségek száma itt is az emberileg felfogható nagyságot? Valószínűleg, a kombinatorika tudna a kérdésre választ adni, de ahhoz nem értek. Örülnék, ha valamely olvasóm tudna erre válaszolni.
 
Biztos (?), hogy a sorok mintegy 90%-a értelmetlen zagyvaság lenne. De ami efölött van, az lenne igazán érdekes. Mert az értelmes sorokban benne lenne a valaha leírt, az elkövetkezőkben megfogalmazott s a soha senki által meg nem írt összes magyar szöveg első sora. Újrateremthetnénk elveszett szövegeinket, nagy felfedezések, tudományos szenzációk kelhetnének életre – egy sor erejéig. Megtudhatnánk, miként kell jó irányba elindulni a rákkutatásban, jövendőbeli íróink, költőink – akiket mi már nem fogunk megélni - nyitó soraiba olvashatnánk bele, mintha Balassi korában ismerték volna azt, hogy „Mert elhagyatnak akkor mindenek”. Beleláthatnánk a jövőbe, megtudnánk, hogy száz vagy ezer év múlva milyen történelem fog elkezdődni (csak éppen el kellene tudnunk dönteni, hogy mi igaz a leírtakból s mi nem, mert nyilvánvalóan mindent és minden állítás ellenkezőjét is tartalmaznák a sorok): a lehetőségek tehát beláthatatlanok.
 
Tisztában vagyok persze azzal, hogy az ötlet amennyire szép, annyira értelmetlen. De a kivitelezhetőség érdekel. Hogy valami, ami realitásként elgondolható, az megvalósítható-e? Elgondolható persze az is, hogy pl. egy hajszálammal fölemeljek egy vonatszerelvényt, de az nyilvánvalóan nem megvalósítható. Ezt a problémát azonban nem ilyennek látom, mert a megoldásnak nincs fizikai akadálya, nem ütközik a valóság törvényeivel.
 
Természetesen a sorok között lenne az is, amivel kezdtem s amivel zárom is ezt a posztot: Régóta izgat egy matematikai probléma.

4 komment

Címkék: irodalom borges kombinatorika

A hazafi - Főszerepben: Ipkovich György

2008.07.27. 11:20 sasika61

 

 Mel Gibson is megirigyelhetné azt a küzdelmet, amit Ipkovich György, Szombathely polgármestere kezdeményezett a T-Mobile ellen. No, nem a szolgáltatás minőségével vannak kifogásai, hanem a cég azon nyilatkozatával, miszerint erős erkölcsi aggályaikat fejezik ki a MOB döntése kapcsán, amelynek eredményeként az athéni súlyos doppingvétsége miatt két évre eltiltott Fazekas Róbert a pekingi olimpiai játékokra utazó magyar küldöttség tagja lett.
 
 Ipkovich nyilván nagy hazafi. Polgármesteri érdemeit nem ismerem, de rosszul nem végezheti a dolgát, ha 2006 őszén, amikor párttársai közül sokakat elfújt az őszödi beszéd keltette vihar, meg tudta tartani pozícióját az MSZP színeiben. Mostani nyilatkozatát azonban nevetségesnek gondolom: szerződést kíván bontani a T-Mobile-lal, valóságos bojkottot hirdet ellene, mert a cég ellenérzését fejezte ki Fazekas pekingi szereplése miatt.
 
 Négy éve elmondhatatlanul haragudtam Fazekasra (és Annusra). Nem is csak a vétségük miatt: hajlok rá, hogy mások, magyarok és nem magyarok is éltek, élnek meg nem engedett lehetőségekkel az élsport világában (ami persze nem mentség Fazekasék számára). De az a hazudozás, cirkuszolás, amit a lebukásuk után műveltek, na ez az, amit nehezen lehetett elfogadni. Kiállhattak volna, elismerhették volna felelősségüket nyíltan, bocsánatot kérhettek volna, ehelyett hónapokig ment a parasztvakítás, miközben rajtuk (rajtunk) röhögött a sportvilág.
 
 Mára a harag, az indulat elszállt belőlem. Én megbocsátok, mert azt gondolom, az elmúlt négy évben ők is szenvedtek eleget. Mondhatnám: megbűnhődtek.
Nem gondolom tehát, hogy Fazekas ne indulhatna az olimpián, ha egyszer megdobta a szintet. Sőt,   nagyon is örülnék, ha legalább látszólag tiszta körülmények között nyerne, éppúgy örülnék, mint négy éve néhány óráig. Ám én nem vagyok a MOB kavics-fokozatú támogatója sem, ezzel szemben a T-Mobile a magyar olimpiai csapat főszponzora. A polgármester nyilatkozatában a cég már-már úgy tűnik fel, mint aki szívja a szombathelyiek vérét, rajtuk élősködik, s az így szerzett hasznot ráadásul a város nagy szülötte ellen használja fel. Én nem vagyok a multik nagy barátja, de el kell ismernem a T-Mobile jogát, hogy „kifejezze erkölcsi aggályait”.
 
 A polgármester túlreagálta tehát a helyzetet. Doppingolja a rosszul értelmezett lokálpatriotizmus, és nem akar megbukni, lebukni. El akarja dobni a városháza mobiljait, legalább olyan messze, mint amilyen dobással annak idején Fazekas ideiglenesen 1. helyezést ért el. Reméljük, a nagy küzdelem után kész lesz a vizeletmintára is.

47 komment

Címkék: sport olimpia t mobile fazekas róbert ipkovich györgy

Requiem a természettudományos képzésért

2008.07.26. 16:46 sasika61

Megszokhattuk már, hogy az Oktatási Minisztérium vezetői ügyesen kerülik a nyilvánosság előtt a kényes témákat, a problémás területeket, kommunikációjuk azt sugallja, hogy már minden megoldottak, amit még nem, azt pedig meg fogják oldani.

Az elmúlt napokban a tárcát érintő legfontosabb döntés a felvételi pontszámok nyilvánosságra hozatala volt. Előtte való nap nyilatkozott maga a miniszterelnök: „Magyarország jövője az oktatásban, a felsőoktatásban van” – a Figyelőnet bicskanyitogató címmel ellátott tudósítása szerint: („Gyurcsány, Hiller és Bajnai 26,6 milliárdot juttat a felsőoktatásnak”): http://www.fn.hu/belfold/20080724/gyurcsany_hiller_bajnai_26/felsőoktatás.
 
Igaza van: az oktatás, a felsőoktatás sorsa stratégiai kérdés. Minden párt ezt hirdeti. Minden elemző. A közvélemény is bólint ilyenkor (esetleg alszik, mert annyit hallja, hogy az első hangtól leesik a feje). S közben az oktatás minden szinten züllik, romlik.
 
Csak egy elemre térek ki, megpróbálva bizonyítani előbbi tételemet: a természettudományos képzés klasszikus tárgyaira. Ezekről gondolom ugyanis, hogy helyzetük kiemelten fontos: mert kiemelten veszélyeztetett. Magyartanárként persze tudom én, hogy más területek is jelentősek, de az a helyzet, hogy jól képzett andragógusok találmányaira még nem sok ország épített gazdasági szektort, ellenben egy jelentős kémiai találmány, újítás iparágak egészét meg tudja újítani.
 
Négy klasszikus természettudományos tárgy adatait láthatjuk az alábbi táblázatban, négy egyetem (az ELTE, a debreceni, a pécsi, a szegedi) és két főiskola (az egri és a nyíregyházi) felvételi pontszámaival kombinálva. Az intézmények a tanárképzés nagy múltú központjai, a válogatás tehát nem önkényes, ráadásul nem különbözik más, hasonló karakterű egyetemek, főiskolák adataitól, az adatok így általánosíthatók.
 

2008
Intézmények
Szakok
ELTE
PTE
DE
SZTE
EKF
NYF
Matematika
260
254
213
240
228
241
Fizika
261
246
203
201
-
-
Kémia
216
261
224
238
227
-
Biológia
321
182
180
168
186
164
 
 
 
 
 
 
 
 
Mit láthatunk? A megtestesült szégyent. Az oktatás csődjét. Olyan adatokat, amelyeket garantáltan nem fogunk hallani egyetlen álomtitkártól sem, a miniszterről nem is beszélve.
Ha valaki nem tudná: az idén (először) 480 pontot lehetett a felvételin megszerezni. Vessük ezt egybe a fenti ponthatárokkal. Legtöbbje nem éri el a felét sem, s ami meghaladja az 50%-ot, az ELTE biológia alapszakának pontszáma kivételével, az sincs jelentősen fölötte!
 
Mit jelent ez? Azt, hogy akiket ide ilyen ponttal felvettek, azok alig érték el a közepes szintet. Közepesek voltak a gimnáziumi évek alatt éppúgy, mint az érettségin. Meg tudtak éppen szólalni, nem kellett belőlük néhány értékelhető mondatot harapófogóval kihúzni (mert ez utóbbi az elégséges kritériuma), de témájukról nem tudtak sok mindent. Ők lesznek a jövő tanárai. Az oktatás frontemberei, mert bizony a színvonalas oktatás nem a digitális táblákon múlik. Ezt csak Magyar Bálint és köre gondolja. Illetve ők sem, de a jó üzletet titkolva ezt mondják. Ők, az ennyi ponttal felvettek fogják gyermekeimet, gyermekeiteket, unokáitokat, unokáimat tanítani.
 
Természetesen tudom a közvélemény ítéletét: tanárnak csak azok mennek (néhány megszállottat leszámítva), akik máshová már nem férnek be. Van is ebben igazság, egy kézen meg tudnám számolni, osztályaimból hány kiemelkedő képességű gyerekből lett tanár. S azt is tudom, hogy e tárgyakból is vannak jelentős eredményeket elérő tanulók. Ám ők elmennek közgazdásznak (matematika), műszaki pályákra, orvosnak, vegyésznek – bárminek: csak éppen tanárnak nem.
 
Amint hallottuk az elmúlt hetekben: a minisztérium tantárgy-összevonásokkal kísérletezik, így kívánva megújítani a természettudományos oktatást. A szakemberek tiltakoznak, s magam sem ezt látom a legfontosabb feladatnak (járhatóbb út lenne, ha a tárgyak óraszámának csökkenését megállítanánk, esetleg a mindenki számára kötelező természettudományos érettségi). A tantárgy-összevonás egy problémát fog tudni kezelni: e tárgyak végzetes tanárhiányát. (A táblázatból látjuk: a főiskolák nem egy tárgyból senkit nem tudtak felvenni!)
A közbeszédnek ilyen témákról kellene szólnia. Ehelyett ömlesztve kapjuk a póttémákat a Gárdákról, kurucokról, vadászokról, szőke mozgalmakról, Jud Süssről, turulról, miegyébről. A nagy közéleti etetésben ezek fűszerek. Egy jó pörkölt lényegét azonban a hús adja.

221 komment · 1 trackback

Címkék: oktatás felvételi természettudomány

Bálint és Péter

2008.07.25. 16:58 sasika61

 

„Bálintot fölvették”- kezdi mai blogbejegyzését a miniszterelnök, s érezhető, mennyire örül fia sikerének. Ez rendjén is van. A hozzászólók közül többen jelezték, mennyire izgultak, szorítottak a fiú sikeréért: most végre megnyugodhatnak. Őszintén szólva nekem nem voltak kétségeim. Ezzel a családi üggyel nem is foglalkoznék, de nem tudom megállni a bejegyzés után, hogy ne bújjon elő belőlem az ördög, a mindenben rosszat kereső Lucifer. Ha nem szól Bálintról, csendben maradok, de így felébresztette a bennem alvó bestiát, lássa hát következményeit.
 
Ugyanis nem Bálint az érdekes. Bálint – mondhatnám – magánügy, a közvéleményt nem az ő sorsa érdekli. Péter az érdekes. Akinek érdekében háromszintűvé tették az érettségit: közép, emelt és Montessori – szint: így szólnak az új elnevezések. Törvényben ezt a módosítást még nem vezették át, lehet, nem is fogják, s csak kifejezetten az idén alkalmazták ideiglenesen és szűk körben. És természetesen „miazhogynagyonis” törvényesen – ahogyan azt az Oktatási Hivatal megállapította.
 
Pétert sem bántanám, írtam már róla, a tőlem telhető legnagyobb empátiával(http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/24/a_vizsgalat_lezarult_felejtse_el). Most mégis meg kell kérdeznem: rendjén van az, hogy az apa (mindegy, hogy milyen tisztséget tölt be) ír az egyikről, a másikról, aki pedig szintén most érettségizett, hallgat. Jákobot szeretem, Ézsaut elvetem? Miért hallgat Gyurcsány Ferenc éppen arról, amiről beszélnie kell? Kellene. Miért nem áll ki a nyilvánosság elé, s meséli el, miként érettségizett Péter, igazak-e az iskola ellen felhozott vádak? Miért nem beszél a Hivatal vizsgálatába bele nem nyugvó szülőkkel, miért nem tisztázzák a helyzetet egymás között, mint szülő a szülővel?
 
 El tudom képzelni, hogy Péter törvényes keretek között érettségizett le. Gazdag a fantáziám. A miniszterelnök azonban hibázott és hibázik. Rosszul kezeli a helyzetet. Hallgatása gyanúsítgatásokra ad okot, különösen annak fényében, hogy egyébként –mint látjuk – nem tartózkodik a magánéleti száltól eleve. Valamiről hallgat. Wittgensteint követi: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Holott arról kellene beszélnie, amiről hallgat.

5 komment

Címkék: közélet gyurcsány

Draskovics, a melegverető

2008.07.24. 11:36 sasika61

 

 Azt eddig is tudtuk, hogy Tóth Gábor rendőr-főkapitány nem jószántából változtatta meg véleményét, amikor mégis engedélyezte a melegek felvonulását, de az eddig ismeretlen volt, hogy kinek a nyomására tette mindezt. Ma reggel Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter a Nap-keltében leleplezte magát: ő volt az, aki elmondása szerint a gyülekezési jog biztosítását tartotta szem előtt, ezt tartván fontosabbnak, s erre hívta fel Tóth Gábor figyelmét.    Ám természetesen nem politikai nyomásgyakorlás történt, az nálunk történni nem szokott.
 
 Draskovics elmondta : „örül annak, hogy a melegfelvonulás utáni összecsapások nyomán vita bontakozott ki, mert szerinte így elkezdődhetett a párbeszéd arról, hogy rendelkezik-e a jogállam azokkal az eszközökkel, amelyekkel megvédi polgárait, intézményeit és magát, vagy az új helyzet új eszközöket, új megoldásokat kíván.” Mit jelent ez az érv? Azt hogy a miniszter kísérletezett a melegekkel. Hagyta eszkalálódni a helyzetet, kivárva, mi fog történni, s ha történik valami, mit lehet majd jogi és nem jogi eszközökkel tenni.
 
 Tegyünk egy gondolatkísérletet. Mondjuk azt pl., hogy a miniszter urat elmaszkírozzák (ne legyen ijesztő az ábrázata), s végigmegy a VIII. kerület utcáin, azt ordítozva: Kiirtok minden cigányt! Elképzelhetjük, mi történne. Vajon akkor is örülne-e, mert garantáltan jó kis párbeszédre nyílna lehetőség a jogállam számára rendelkezésre álló eszközökről!
 
 Ám ha meleg lennék, más variáció is megfordulna a fejemben. Mi van, ha Draskovics meleggyűlölő, de gyáva ahhoz, hogy maga menjen ki tiltakozni? Alig várta a felvonulást, s kurvára dühös lett, amikor Tóth Gábor azt betiltotta. Nosza, telefont ragadott, s nem nyomást gyakorolva, de mégis elérte az engedélyeztetést. Ezek után otthon beült a képernyő elé, elindította a DVD-felvevőt (jó lesz majd kevésbé izgalmas napokra), s várta, hogy majdcsak megverik a melegeket, ő pedig két célt is elért: mindenkit megverethetett, aki ellenszenves volt számára, ráadásul eljátszhatta a nagy liberális bajnok szerepét.
 
 Draskovics egyetlen kormányzati pozícióban sem állt a helyzet magaslatán, most is a leggyengébbek közül való, szégyenletes indokai bizonyítják ezt.

47 komment · 1 trackback

Címkék: közélet draskovics melegfelvonulás

A vizsgálat lezárult, felejtse el!

2008.07.24. 07:38 sasika61

 

 Olvasom a minap Gyurcsány naplójának bejegyzését (véletlenül, gyanútlanul kattintottam rá), mennyire izgul fia a felvételi ponthatárok miatt, s hogy ő „szorít nekik”. Én azt hiszem, van itt még izgulnivaló más miatt is. Fia osztálytársainak szülei ugyanis nem hajlandók egyszerűn tudomásul venni az Oktatási Hivatal vizsgálódásának megállapítását: voltak hibák, de ezek nem befolyásolták az érettségi végeredményét.
 
 A Hivatal álláspontja előre borítékolható volt. El bírja képzelni bárki, hogy azt a végeredményt hozzák ki, miszerint a miniszterelnök fiával indokolatlanul kivételeztek, érettségi eredményét így megsemmisítik? Én sem. Ráadásul személyesen is tapasztaltam, hogy az OH fő törekvése érettségik ügyében annak a látszatnak a megőrzése, hogy itt minden rendben van:    
 
Nemcsak nem bírom elképzelni a fenti feltételezett megállapítást, de nem is várom el. Egészen nyíltan: a Gyurcsány-fiú érettségijének eredményét én sem semmisíteném meg (ha egyáltalán bármi is múlna rajtam). Legyen bennünk annyi jóakarat, hogy a fiút ne akarjuk büntetni az apa miatt (és fordítva), vagyis csak azért, mert a miniszterelnököt a pokolba kívánjuk, ne örüljünk, ha a fia bajba kerül. Valószínűleg ugyanis a fiú tehet a legkevésbé mindarról, ami történt. Továbbmegyek: szinte biztosnak gondolom, hogy még csak Gyurcsány sem felelős az iskolában történtekért. Nem hiszem, hogy akár ő, akár valamely munkatársa „leszólt”: elég lehetett a név is.
 
Az iskola viszont egyértelműen hibázott, „nem kicsit: nagyon.” Abban a vonatkozásban ugyanis az OH megállapításai nagyrészt alátámasztották a szülői panaszokat, hogy elképesztő trehánysággal folyt az iskolai élet megszervezése, ezért a nagyarányú bukás aligha írható pusztán az érettségizők számlájára.
Az is biztosnak tűnik, hogy a Gyurcsány-fiú papírjaival sem volt minden rendben (a szülői ellenőrzés során nem tudták bemutatni azt a szakvéleményt, ami alapján tovább dolgozhatott az érettségin), vagyis joggal gondolható, hogy a fiúval „kivételeztek”, pedig valószínűleg itt is csak a felelőtlen trehányság kelti ezt a látszatot.
 
Hibázott az OH is. A vizsgálat eredményéről előbb értesítette a sajtót, mint a panasztevőket, s ezzel azt a látszatot keltette, hogy fontosabb számára a Gyurcsány-fiú kimosdatása, mint a panaszok orvoslása. Nem voltak elég kitartóak közös álláspont, esetleg a szülőknek is elfogadható kompromisszum kialakításához, ez is hibájuk.
Náluk nagyobb hibát csak az követne el, aki az ügyet beemelné a pártpolitika világába.

3 komment

Címkék: oktatás gyurcsány érettségi

Könnyű-e ma munká(s)t találni?

2008.07.23. 19:00 sasika61

 

„…aki a cigányban nem lát embert, nem ad neki munkát és legszívesebben elzavarná az országból, rendes ember?” – teszi fel a kérdést az egyik kommentelőm: (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/23/politikailag_elkotelezett_gyumolcsok)
 Normális ember mit mondhat erre? Természetesen nem.
 
 Van azonban a dolognak egy másik vetülete is. Bizonyára vannak olyan vidékek, ahol eleve nincs még alkalmi munkalehetőség sem, tehát cigányok vagy más munkanélküliek semmiképp nem tudnának dolgozni. Itt, szűkebb hazámban nem feltétlenül így van: minimum alkalmi munka a jelentős szőlőtermelés miatt sokaknak kínálkozik. De nem mindig van munkavállaló. Elmesélek egy történetet.
 
 A napokban összefutottam egyik ismerősömmel, akinek jelentős szőlőbirtokai vannak. Kérdezi tőlem, hol nyaraltam, hogy így lebarnultam. Tréfásan mondtam neki, hogy az idén a  Tanári-szigeteken voltunk (egyébként a Balatonnál fogtunk ki néhány meleg napot). Visszaszóltam, hogy te sem panaszkodhatsz, jól nézel ki. Meséli, hogy ő bizony sehol sem nyaralt, mert hetek óta a szőlejében dolgozik, most éppen naphosszat kapál, ott barnult le. Eddig erdélyieket hozott át segítségként (nemcsak neki segítettek, hanem úgy gondolta: ő is segít így rajtuk), de már tavaly nehezen álltak kötélnek, mondván, van ott is elég lehetőség, az idén pedig végképp nem tudta átcsábítani őket. Munkáskéz után kellett tehát néznie. Napidíként 5000 (ötezer) Ft-ot ajánlott és teljes ellátást, ezért 10 órányi kapálást várt el. Körbejárta azokat a helyeket, ahol munkásokra lehetett találni (hajléktalanszálló, cigányok, segélyfizető helyek), hosszas keresgélés után sem akadt senkire, aki élni szeretett volna a lehetőséggel. Végül nagy nehezen két cigányra akadt. Megbeszélték, hogy másnap hol találkoznak, a cigányok rendben ott is voltak. Meglepetés akkor érte őket, mikor kiderült: az ismerősöm is beáll közéjük, együtt kapálnak majd, tehát muszáj haladniuk, ha nem is olyan ütemben, ahogy ő kapál.
 
 Két napig bírták, a harmadikon már nem jelentek meg.
 Persze tudom én, hogy aki el van szokva a munkától, az nehezen rázódik bele a kötelességszerű reggeli felkelés, a rendszeres munka stb. világába. Mégis úgy gondolom, az ismerősöm ajánlata tisztességes volt, s ha nekem a gyermekeim éheznének, aligha utasítanék vissza ennél rosszabb ajánlatot sem. Vagyis nem mindig az a probléma, hogy a cigányokat nem nézik sokan embernek, s legszívesebben elzavarnák őket az országból. A megoldáshoz a lépéseket valószínűleg közösen kellene megtennünk. Nélkülük nem megy.

20 komment

Címkék: közélet cigányok

Politikailag elkötelezett gyümölcsök

2008.07.23. 09:40 sasika61

 

  Az elmúlt hetekben a hazánkra oly jellemző politikai megosztottság tovább mélyült, s  átlépte az emberi világ határait: hülyeségünk a természetet is megbolondította.
 
  A folyamat már a 90-es években elkezdődött, de akkor még minden idők legnagyobb (szájú) agrárminisztere, Torgyán doktor sikeresen hatástalanította a baloldali búza-bombát – a saját értékelése szerint.
 
 Napjainkban viszont csak a leghülyébbek nem látják, hogy a nyári gyümölcsök már politikailag elkötelezettek.
 Történt, hogy beérett a meggy néhány hete. Az én fámon két szem termett (a megszokott öt helyett), azt is megették a rigók, így érthetőnek találtam a 400 Ft-os piaci árat. Aztán kiderült, hogy van azért meggy, s nagyon alacsony áron veszik át a termelőktől, ezért tiltakozásul a Magosz szervezésében néhány tízkilót a Parlament elé öntöttek, illetve elosztogattak.
 
 Van meggy, de nem mindegyik fajta okoz gondot. Mert az „érdi bőtermő”, az „újfehértói fürtös” stb. mellett új típus is meghonosodott, a „baloldali alacsony átvételi árú” meggyfajta. Hogy a meggy baloldali, onnan lehet tudni, hogy csak a Fideszhez közelálló szervezetek tiltakoztak, tehát csak velük lett itten kicsellózva, a többiek nyilván a hagyományos fajtákat használták.
 
 Aztán jött a dinnye. Egyértelmű, hogy nagyrészt jobbos elkötelezettségű gyümölcs. (Már az sem véletlen, hogy milyen kéjjel lékelik egyes balosok!) Politikai rokonszenvét a battonyai polgármester leplezte le, aki közismert MSZP-s képviselő, s ahogy Ady írta Móriczról: „Egymaga felér egy forradalmi szabadcsapattal.” Karsai úr nyomban szívére vette a dinnyeügyet, s először megszórta az Auchan parkolóját vele, majd blokádot hirdetett a felvásárlók ellen. Igen ám, de a Magosz tiltakozott az eljárás ellen, mondván, hogy így az ő dinnyéik nem találnak piacra!
 
 Tegnap mit olvasok? A Magosz bejelentette, hogy blokád alá veszi az almafelvásárló telepeket, az alacsony átvételi ár miatt. Az alma ugyanis szintén balos. Addig exportáltuk a Szovjetunióba, hogy véglegesen megfertőződött. Karsaiék ez ügyben egyelőre némák –hallgatásuk mindennél többet mond el almáink politikai hovatartozásáról. A Magosz pedig, amely nemrég még tiltakozott a felvásárlók blokád alá vonása ellen, most – abszolút következetesen – maga hirdeti meg azt.
 
 Hát itt tartunk, s még nincs vége a nyárnak, s jön még az őszi betakarítási időszak is: búza, kukorica, szőlő még hátra van – hogy csak a nagyobb tételeket említsük. Vajon ezek melyik oldalnak teremnek?

12 komment

Címkék: közélet mezőgazdaság magosz karsai józsef

A tapasz és a tapasztalat

2008.07.22. 10:14 sasika61

 

 Az első szó a megrendültségé. A részvété. Aztán a kétségbeesés. A tehetetlen düh. A kenuról az égre sikló keserű tekintet.
 Ma pedig a harag.
 
 Napok óta zajlik a vita Kolonics edzője, a mentősök és a szövetség elnöke, Baráth Etele között. Miféle tapaszok voltak az elhunyt testén? – kérdezték a mentősök. Nem voltak tapaszok, bizonyítsák be!- mondja az edző. A tapaszok engedélyezett, a MOB által támogatott, semmiféle anyagot nem tartalmazó energianövelő eszközök voltak mindössze – közli Baráth Etele.
 
 Reggel hallgatom a Kossuthon a híreket, nyilatkozik Baráth Etele. A riporter rákérdez, miért van ellentmondás az edző és mentősök, illetve a szövetségi elnök nyilatkozata között. Baráth Etele válasza veri ki a biztosítékot nálam. Azt mondja: az edző azért nem tudott róluk, mert „csak felöltözve látta Kolonicsot, nem tudhatta tehát, hogy tapaszt használ, s hogy nem tudott róla, az abszolút módon hihető és elfogadható” (http://real1.radio.hu/kossuth/) .
 
 Nem ismerem az élsport belső világát, nem tudom, milyen a viszony edzők és versenyzőik között, de laikusként meg vagyok róla győződve, hogy egy edzőnek tudnia kell minden eszközről, amit versenyzője a felkészülés során használ. Még akkor is, ha csak felöltözve találkozik vele. Itt valami bűzlik: a szövetség elnökének magyarázata abszolút nem hihető és elfogadható!
 
 Még csak célozni sem szeretnék tiltott szerre, kizártnak tartom, hogy egy ilyen hosszú és sikeres pályafutású, tehát rendszeresen ellenőrzött versenyző, mint amilyen szegény Kolonics volt, bármiféle meg nem engedett szert, eszközt használt volna. Annál inkább izgat: mi ez a sumákolás, mellébeszélés, ködösítés? A tapasztalat ugyanis az, hogy akkor következik be az efféle kommunikációs csőd, ha valami rejtegetnivaló van a dolog mögött. Ha más nem, az érintettek (Kolonics, edző, szövetség) párbeszédének fájó hiánya. A tapaszról.
Jó lenne tisztán látni, Kolonics érdekében elsősorban.
 
Hogy békében nyugodhasson.

1 komment

Címkék: sport kolonics baráth etele

A szőke nő esete a matematikával

2008.07.21. 12:27 sasika61

 

 Kiszaladtam nemrég a városközpontba, bevásároltam, de igazából az volt a célom, hogy megnézzem, hány honfitársam hajviseletén veszem észre a csatlakozást a Tükröt Tartási Mozgalomhoz. Ugyanis a különféle mozgalmak, gárdák, szövetségek korában élünk. Most épp a frizura vált érdekes szimbólummá. Szőkéket láttam, rövid hajúakat láttam, de így együtt keveset. Konkrétan egyet sem.
 
 Hogyan? Hát ők még nem tudják azt, amit Szécsi Magda és a hozzá csatlakozott tanárok, tudósok, művészek mindannyian: milyen elviselhetetlen itt az élet cigány honfitársaink számára, elsősorban a Magyar Gárda és nem kis részben miattunk, fehér magyarok miatt? Hát senki nem hallott a dühöngő mindennapos erőszakról? Hát itt mindenki lapít?
 
 Aztán gondolkodni kezdtem, s kezdetleges matematikai ismereteim alapján számolni. Felhívásuk szerint az egymillió cigányból mindössze ötezer az, aki nem tartja be a törvényeket. Magyarországon van mintegy 3200 település, ebben a városok és falvak egyaránt benne vannak. Ez durva megközelítéssel azt jelenti, hogy településenként átlagosan 1,5-1,6 cigány származású bűnöző van. Ez kiváló arány. Még szebb a kép, ha a települések lakosságszámát nézzük, ugyanis Budapesten és a nyolc nagyvárosban él a lakosság majdnem egyharmada, így értelemszerűen a cigánybűnözök egyharmada is rájuk jut, kb. 1700 fő. Vagyis a többi településen alig 1 (azaz egy) ilyen bűnelkövető él, valójában ez pedig azt jelenti, hogy vidéken szinte ismeretlen a cigánybűnözés! Legalábbis Szőke-Szécsi Magda szerint.
 
 Ezzel szemben mit tapasztalnak derék cigányaink a többségi társadalom részéről? 9 millió nem cigány honfitársunk közül egymilliónak fő elfoglaltsága: miként tudná megalázni, legyilkolni, félelemben tartani a cigányokat. Ezt tapasztalják. Sz-Sz Magdáék szerint.
 
Számoljunk megint. A 9 millióból a kiskorúak durván egy-másfélmillióan vannak, s bár tudom, hogy körükben már a babák is csörgő helyett baseballütővel játszanak, de talán még nem számítanak a pogromokat elkövetők közé. Szívem szerint a hárommillió nyugdíjast is kivenném a körből, ők ugyanis el vannak foglalva annak kiszámításával, hogy a svájci index feladásával mennyit fognak veszteni, ha a Fidesz nyeri a következő választásokat: nem érnek rá cigányokat verni. Maradunk tehát lehetséges cigányverők kb. négy-ötmillióan. Vagyis minden 4-5. magyar cigányverő!
 
 Németh László írja le valahol azt az anekdotikus, de állítólag igaz történetet, melynek szereplője két nagy írónk: Móricz Zsigmond és a mindig megélhetési gonddal küzdő Krúdy Gyula. Egy esti italozás után elváltak, Krúdynak az elhagyatott Margitszigeten kellett keresztülvágnia. Móricz megkérdezte tőle: - Te Gyula, nem félsz, hogy a sötétben leütsz valakit?
 
 Mindez úgy jön képbe, hogy az én családom pedig hat főből áll. Van két kiskorú lányom (kiesnek mint lehetséges bűnözők), feleségem végtelenül kedves asszony, soha senkit meg nem bántana, a kisebbik fiam már egy hónapja Amerikában tartózkodik, én pedig életemben nem vertem még cigányt. Sem. Marad a nagyobbik fiam, aki viszont egy hónapja a Balatonnál vezet angol nyelvi tábort. Mivel családunkra mindenképp jut legalább egy cigányverő, az anekdota alapján innen üzenem neki: - Te, Sanyi, nem félsz, hogy agyoncsapsz Keszthelyen egy cigányt?
 
Kedves Magda! Ilyen förtelmes ország miénk? Valóban ilyenek vagyunk? Én hiszek Önnek, a hajam már hetek óta pár centis, vágatni sem kell, de nem merem szőkére festeni. Félek: kiröhögnének…
 

91 komment · 1 trackback

Címkék: közélet magda szécsi tükröt tartási mozgalom

Nyílt levél a nácivadászokhoz

2008.07.20. 11:36 sasika61

 

Legutóbbi posztomra                                                                                              (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/18/naci_vadaszok_es_nacivadaszok_szatirikus_novellakiserlet) magánlevélben reagáltak (elismerésüket kifejezve) a nácivadászok. Azt hiszem, nem értették meg teljesen szándékaimat. Esterházy írta valahol, hogy az a jó jellemzés, ha úgy mutatunk be egy jezsuitát, hogy egy kommunista is találva legyen. Ilyesmi volt a célom, vagyis a novellakísérletben „kétfrontos harc” zajlott: mindkét oldal fonákságaira rá akartam rámutatni. A nácivadászok álláspontjának tarthatatlanságára is.
 
 Valószínűleg tanári szerepemből (és nyilván egyéniségemből) adódik, hogy először meggyőzni szeretném a más véleményem lévőket nézeteik elfogadhatatlanságáról, ezt tettem a kurucok esetében is: nekik is írtam, először olvasói levélben (amit természetesen nem közöltek) sorolva fel, miért rossz, amit művelnek, miért nem érhető el ezzel a módszerrel céljuk, még akkor sem, ha bizonyos általuk felvetett problémák valósak. Miután (szintén magánlevélben) lényegében visszautasították kifogásaimat, lemondtam róluk: menthetetlen hülyék.
 
 Éppen ilyen előzmények miatt úgy érzem, adnom kell egy esélyt a nácivadászoknak is. Ezért szól hozzájuk ez az írás. „ Nyomorult, testi-lelki gazemberek”, „beteg lelkű, uszító, takonypóc”, „sárban fetrengő kifejlett hízós nőstény disznó”, „senkiházi féreg” – ilyen jelzőket lehet olvasni nácivadászaink honlapján – a szerintük nácikról. Emellett a „nácik” családjairól szóló teljesen magánjellegű információkat: lakhelyük, lakásuk bemutatása, gyermekeik, szüleik adatai stb. Ismerős a módszer? Igen. Ez a kurucok módszere. Sajnos.
 
 Ha azt mondtam a kurucokról, hogy bizonyos általuk felvetett problémák valósak, el kell ismerjem: akinek valamely hozzátartozója a nácizmus áldozata lett, annak félelme lehet jogos, még akkor is, ha indokolatlan. De nekik is fölvetném: ilyen módszerekkel lehet-e bármilyen ügyet szolgálni? A cél nem szentesíti az eszközt, legalábbis az én erkölcsi rendemben nem.
 
 Azon is érdemes lenne elgondolkodniuk, hogy választott nevük milyen premisszákon alapszik. Ha ők nácivadászok, az azt jelenti, hogy vannak nácik, akikre vadászni kell. Melyek voltak az eredeti náci gondolatok? Néhány ezek közül: faji felsőbbrendűség, fajelmélet, antiszemitizmus, élettér-elmélet, szociális és nemzeti demagógia, a vezér-elv, az összes német egy államban való egyesítésének gondolata – nagyjából ezek így együtt. Megvannak-e ezek –még egyszer hangsúlyozom: együtt!- a mai magyar közéletben? Nincsenek. Itt-ott persze fellehető belőlük néhány, mint a kurucoknál az elvadult antiszemitizmus, s nem állítom, hogy a Gede-testvérek munkássága egyenrangú mondjuk a Püskiékével – ezek kezelése egyszerű rendőri kérdés lenne, ha a rendőrség tenné a dolgát. Izgalmasabb kérdés azonban, hogy miért nem teszi? De hogy Gonda László, Tomcat, Vona náci lenne? Velük sem értek egyet szinte semmiben, módszereikben különösen nem, de nácik? Nem, nem és nem! Ha őket is azoknak tekintjük, akkor a kör szinte korlátlanul bővíthető: előbb-utóbb bele fog férni mondjuk Kövér, aztán Orbán, sőt talán még én is köztük leszek szemükben. Mire jó ez?
 
Semmire. Csak a közéleti viták mellékvágányra futtatására, álvitákra, hamis helyzetértékelésre, dagonyázásra. De ez utóbbit csak a disznók szeretik.
 Úgyhogy kedves nácivadászok, nektek is abba kellene hagyni a sárdagasztást, még akkor is, ha oldalatok látogatottsági rekordokat dönt.

102 komment · 1 trackback

Címkék: közélet nácivadászok

Náci vadászok és nácivadászok - szatirikus novellakísérlet

2008.07.18. 19:01 sasika61

 

 A náci vadászok délelőtt 10 óra körül érkeztek meg a Keleti pályaudvarra. Ott már várta őket parancsnokuk – az ő hívására utaztak föl Pestre -, s miután mindannyian összegyűltek, a parancsnok rövid eligazítást tartott.
- Bajtársak – szólt -, mint ahogy írtam, ma nekünk, hetünknek kell megmenteni a haza becsületét! Biztos forrásból tudom, a Gede testvérektől, hogy valahol az Újlipótvárosban, összeállt a 12 fős nácivadász különítmény, akik a legjobb magyarokra kaptak kilövési engedélyt. De addig is, míg a vadászatuk elkezdődik, magyar gyerekeken tartanak lőgyakorlatot, akiket az utcáról fogdosnak össze, hullájukat pedig józsefvárosi cigányoknak adják oda, akik előbb megnyúzzák a gyermekeinket, majd a bőrüket eladják, húsukat megeszik, csontjaikat pedig tekebábuként hasznosítják. (A mondatokat hallva a náci vadászok erősebben szorították a kétcsövű sörétes puskájukat.) – Most elindulunk, véget vetünk a zsidó-liberális-szabadkőműves-cigány uralomnak, ha kell, életünket is feláldozzuk. Esküdjetek!
 A vadászok fölesküdtek, majd elmondtak egy rövid imát, melyben Szűz Máriához („Babba Mária”) fohászkodva kértek munkájukhoz égi támogatást, amit meg is kaptak.
 Legalábbis úgy érezték.
 Ahogy kiértek a pályaudvar épületéből, térképet vettek elő, s gyalog indultak neki, előbb a Rákóczi úton, vissza Blaháig, majd rákanyarodtak az Erzsébet körútra, míg végül elérkeztek a Nyugati pályaudvarig. Itt, a Duna felé, a Margit-sziget irányába haladva kezdődött műveleti területük, vagyis óvatosabban kellett továbbhaladniuk. Mindenekelőtt egy padon hozzáláttak enni. Jó magyar kenyeret, szalonnát, vöröshagymát vettek elő, rendesen belaktak, csakhogy ekkor meg szomjasak lettek, innivalójuk pedig nem volt. A parancsnok, aki egyedüliként korábban is járt már Pesten, azt javasolta, hogy óvatosan közelítsék meg a Katona és a Pozsonyi út kereszteződését, úgy emlékezett, ott van egy egri borozó. Fekete ruhájuk, sapkájuk, fehér ingük, vadászfegyvereik nem keltettek feltűnést, a pesti lakosság megszokta már, hogy időnként furcsa öltözetű emberek csapnak össze a város terein. Egy kisfiú az ablakból kihajolva nézte vonulásukat, s Magor-kolbászát majszolva sóhajtott: - Bár lehetnék én is náci vadász!
 Ahogy a borozóba beléptek, rendeltek egy liter fehér bort ( ahogy a parancsnokuk mondta: „ A vöröset még borban sem szeressük!”), elégedetten nyugtázták, hogy ezt még nem tudták elrontani a multik:
- E lőre magyar, proletárok! – mondta a parancsnok, ami egyszerre fejezett ki elismerést a bor iránt, illetve felszólítást, hogy kezdődhet a vadászat. A Hollán Ernő utcánál először is behajítottak egy Molotov-koktélt az ottani jegyirodába, de későn vették észre, hogy az ajtaja le van lakatolva, így a meggyulladt benzin egyikőjük kezét megégette, de ő bátran, hallatlan önfegyelemmel másik kezét is tűzbe dugta, mert valahol hallott egy ősmagyarról (csak a manipuláló „hivatalos” történetírás nevezi rómainak), aki így adta jelét elszántságának. A parancsnok ebből megértette, hogy a fiúkat nem kell féltenie: igazi magyar harcosok.
A Wallenberg utcánál fülsüketítő sikoltozás verte fel az álmos délelőtt csendjét. Gyermekhangok voltak.
   Megérkeztek.
   Óvatosan megközelítették az épületek: a hangok egy hatalmas vasajtó mögül jöttek. A nácivadászok annyira magabiztosak voltak, hogy még őrt sem állítottak. Magyarjaink résnyire nyitották az ajtót, belestek, tizenkét nácivadászt láttak. Onnan ismerték fel őket, hogy az orruk akkora volt, mint a bazilika kilincse. Egyik a Szombat című újságot olvasta, egy másik egy laptopon csinált valamit (ahogy távcsöves puskájukkal célba vették, látták, hogy a nacivadasz.blogspot.com oldalra tölt fel képeket), egy harmadik egy tóratekercset tartva kezében imádkozott, a negyedik egy fához kötözött személy fejére hordta a fekáliát (magyarjaink döbbenten ismerték fel a szenvedő félben Polgár Tamást, alias Tomcat-et), a többiek pedig…A többiek pedig… itt elakad a lélegzet…. Gyakoroltak szerencsétlen gyerekeken…Jobb nem részletezni.
   A hősi halált halt gyerekek vérét egymást marva nyalták fel a kutyák. Az udvar végében egy utánfutós Lada állt, körülötte mezítlábas cigányok toporogtak: az egyik kezében széles, kettős pengéjű nyúzókés volt, amikor végzett, a többiek felhajították a kis hullákat a platóra…
 A parancsnok jelt adott. A náci vadászok lőni kezdtek, néhányan elestek, de egyeseknek sikerült bemenekülniük az épületbe, ahonnan hamarosan Uzi-géppisztolyokkal tértek vissza , („ez az az Uzi, mely a gondot eluzi”- ahogy a reklám mondja), s ők is visszalőttek, míg végül mindannyian meghaltak: cigányok, nácivadászok és náci vadászok egyaránt. Utóbbiakat az sem mentette meg az Uzik golyóitól, hogy védőmellény gyanánt már otthon berakták ingük alá Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indult el című monumentális kötetét. Nyilván ronggyá olvasták, így a golyók könnyen hasítottak rajta keresztül.
 Egyedül Tomcat maradt életben. Bement az épületbe, órákig áztatta magát a fürdőkádban, míg el tudta magáról távolítani a tömény fokhagymaillatú fekáliát. Felöltözött egy ott talált ruhába, keresett egy mobiltelefont s hozzálátott a legújabb flashmob szervezéséhez…

4 komment

Címkék: közélet nácivadászok náci vadászok

Felmászik a veres csillag...

2008.07.08. 19:25 sasika61

 

 
Politikusaink nagy részéről tudni lehet, hogy kreativitásuk, ítélőkészségük, helyzetfelismerő képességük alig haladja meg (ha egyáltalán) egy kisegítő iskolás színvonalát (elnézést a kisegítő iskolába járóktól). Erre tett ma bizonyságot az MSZP két képviselője, Hegyi Gyula és Herczog Edit.
 
Történt, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletet hozott a vörös csillag ügyében, lényegében elutasítva a hatályos magyar joggyakorlatot, mely azt az önkényuralmi jelképként értelmezi. A bíróság indoklása is megérne egy (fekete)misét, de uniós polgárként, jogkövető állampolgárként fogadjuk el döntésüket. Hanem amit nevezett két képviselő az ítélet kapcsán közzétett, az egyaránt példa a korai triumfálásra és a rövidlátásra: http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/hirek/mutatHir&fcHirTipus=h&fnId=121850&fnHid=121850.
 
Szemezgessünk belőle: „a hagyományos baloldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák” – mondják, anélkül, hogy végiggondolnák mondataik következményét. Kérdezzük meg, hogy a szvasztika nem hagyományos jelkép? De bizony, több ezer éves, csak egy időre elorozták a „náci típusú diktatúrák”! „A vörös csillag több évszázados jelkép, még Ady Endre is az emberi felszabadulás szimbólumaként köszöntötte”- mondják ők. Igen, de ha képviselőink nem tudnák, felvilágosítom őket, hogy Ady 1919-ben meghalt, még a tanácsköztársaság előtt, a sztálini időszakot sem érhette meg – értelemszerűen-, sőt a Rákosi –Kádár érát sem. Hogy miként viszonyult volna ezek ismeretében a vörös csillaghoz, nem tudjuk megkérdezni, csak a túlvilágon, merthogy Ady ebben is hitt.
 
Az igazi rövidlátás azonban abban van, amit nem közölnek, amiről nem írnak, amit nem vesznek észre, mert egyébként sem túl barázdált elméjüket elhomályosítja a vélt győzelem fölötti örömük. Meg kellett volna látniuk, hogy az ítélet kiváló alkalmat teremtett a jobb-szélsőjobb számukra fájó (?) jelképeinek eltüntetésére, visszaszorítására. Ki kellett volna jelenteniük, hogy az ítéletet tudomásul veszik, de a lehetőséggel nem kívánnak élni! Hozzáfűzhették volna, hogy tekintettel a jelképnek a magyar történelemben játszott szerepére elutasítják annak használatát, még akkor is, ha az nem tiltott. Ezek után az Árpád-sávos zászlók, különféle, a szvasztikára emlékeztető jelek minden jóérzésű jobboldali számára - azt hiszem - vállalhatatlanok lettek volna! Ráadásul ez a gesztus többet ért volna minden kényszeredett bocsánatkérésnél, jelezve, hogy komolyan és őszintén fáj nekik az önkényuralmi jelképek használata. A gesztus elmaradása pedig azt jelzi, hogy e téren is csak a látszatpolitizálás folyik, a valódi megegyezés szándéka nélkül.
 
Aligha tévedek, ha úgy gondolom, hamarosan megjelennek majd a jobboldalon is az érvek az ő jelképeik mellett, repülhetnek a csillagok az égre, amelyek majd körülfonják a horogkeresztet, ami ugyebár ősi napjelkép, mi, lent a földön pedig lobogtathatjuk Árpád-sávos zászlainkat, meg diliflepnijeinket.
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: közélet mszp vörös csillag hegyi gyula herczog edit

Szolgálati közlemény

2008.07.08. 15:51 sasika61

Kedves Olvasóim!

Holnaptól augusztus elejéig nem tartózkodom gépközelben, vagyis a blog addig nem frissül.

Mindenkinek jó nyarat!

Sasika

Szólj hozzá!

Javaslat melegek számára - esély a megbékélésre

2008.07.07. 09:53 sasika61

 

Ha meleg lennék, netán valamely melegszervezet vezetője, olvasva szombati vonulás pártpolitikai reakcióit, elérkezettnek látnám az időt egy nagyvonalú ajánlatra, gesztusra a jobboldal felé. No nem a burkolatfelszedők, tojásdobálók irányába, azokkal normális ember nem vállal semmiféle közösséget, kezelésük szimpla rendőrségi ügy lenne, minden normális országban. De az a jobboldal, amely maga is fintorog a „csőcselék” láttán, most, ebben a pillanatban egyetlen gesztussal megnyerhető lenne. Miről is van szó?
 
A közvélemény nem egészen alaptalanul, de részben felületesen a melegek ügyét pártpolitikai szinten is értelmezi: a kormánypártok mellé állítva őket. Érzik ezt a koalíció politikusai is, megérezte a szombati eseményekben rejlő lehetőséget maga a miniszterelnök is, aki egyenesen Chartát akar szervezni az erőszak, a szélsőségesek ellen. És ebben nyílik meg az esély a melegek számára. Annak az esélye, hogy ügyüket elválasszák a pártpolitikától. Ki kellene adniuk egy nyilatkozatot, amelyben közlik, hogy nem kérnek az ilyesfajta védelemből („tetszettek volna szombaton megvédeni”); hogy tisztán látják Gyurcsány céljait, amelyek semmiképpen nem azonosak a melegekével. Kinyilváníthatnák, hogy egészen világos számukra: a miniszterelnök a melegeket eszközként használja fel túléléséhez; jogaik (továbbá a cigányok, zsidók stb. jogai) hangoztatása, az események miatti felháborodása csak egyike szerepeinek, amit a legutolsó vidéki diákszínpad szereplője is hitelesebben alakítana; hogy igazából nem megvédeni akarja őket (sem), éppen ellenkezőleg: a magára irányuló ellenszenvet akarja más irányba terelni, tehát éppen a feszültség fenntartása az érdeke; hogy amennyiben a Chartához csatlakoznának, végzetesen megbélyegeznék magukat a kormánypártiság igaztalan vádjával: ilyesmikről kellene szólnia ennek a nyilatkozatnak.
 
A haszon beláthatatlan. Megszűnne a szélsőségesek azon lehetősége, hogy a Gyurcsány és kormánya ellen irányuló ellenszenvet rajtuk éljék ki; világosan látszana, hogy a melegek nem ab ovo liberálisok, szocialisták, hanem melegek, és ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodhatnak a politikáról, pártokról, s ehhez senkinek semmi köze; az ellenzék pedig nem tehetné meg még egyszer, hogy kényszeredett langyossággal általában szóljon az erőszak elutasításáról.
Én a helyükben megfontolnám a javaslatot (feltéve, hogy valaki is olvas közülük).

4 komment · 2 trackback

Címkék: közélet gyurcsány melegek

Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)

2008.07.06. 17:15 sasika61

 

Ha nem érezném magam úriembernek, és lenne a Tippmixen ilyen fogadási lehetőség, nagy összeget tennék rá, hogy az elkövetkezendő napok sajtójának fő híre a melegtüntetés eseményeinek értelmezése lesz. A henger máris beindult.
 
A blog.hu címlapját az erről szóló posztok uralják:
A szerzők megegyeznek a melegekre támadók és az erőszak elítélésben („csürhe”, „csőcselék”), mostanra csatlakoztak hozzájuk a pártok is: a Fidesz és az MDF általánosságban szól minden erőszak ellen, az MSZP és az SZDSZ pedig alig titkolva elégedettségét máris rámutatott a szélsőjobbra, vagyis hozták szokásos formájukat. Egyedül „Reckl Amál” jut el odáig, hogy a felvonulás kezdeményezőit, résztvevőit is lehülyézi.
 
A Rádió már nemzetközi kitekintést adva a német példát hozza elénk, ahol Kölnben, a német katolicizmus fellegvárában 100 ezer ember vett részt a felvonuláson, különösebb balhé nélkül; nem minden manipulatív szándék nélkül: nyilván azt sugallja, hogy lám, még a szélsőjobb őshazájában is mennyire toleránsak hozzánk képest…
A köztévé reggeli műsorában nyilatkozhattak, akik nyilatkozni szoktak: Lévai, Horn stb.
 
Mindez képmutatás. Ha végiggondoljuk az eseményeket és azok visszhangját, lehetetlen nem arra gondolni, hogy itt tegnap egy olyan játszmát láthattunk, amelynek részvevői mindannyian győztesnek érezhetik magukat.
 
Kezdjük onnan, hogy furcsamód mindenkinek bejött a számítása, mindenki elégedett lehet. Az ellentüntetők azért, mert végül is címlapokra kerülhettek, megakadályozták a melegtüntetés tervezett módon való megtartását; a melegek azért, mert bizonyíthatták, hogy mennyire el vannak nyomva itten minálunk; a rendőrség gyakorolhatta kedvenc foglalatosságát: adhatott a tüntetők pofájára; Horn Gábornak beteljesült régi álma: megverték végre (no, nem nagyon, épp a „verés” szó minimális feltételéig), ettől kezdve mártír lehet bizonyos körökben, s meg fogjuk még élni, hogy esete a dühöngő antiszemitizmusra is példa lesz; Lendvai Ildikó középiskolai matektanárt megszégyenítő gyorsasággal tehet egyenlőségjelet a melegek ellen fellépők és a kormány ellen tüntetők közé; Gyurcsány Ferenc a köztársaság nagy barátja máris újabb Chartáról álmodik a szélsőségesek ellen – egyszóval: mindenki jól járt. Mire akkor ez a nagy műfelháborodás?
 
Folytassuk azzal, hogy nézzük, konkrétan hány embert is érintettek a tegnapi események? Jóindulatú becslés szerint is legfeljebb két – két és fél ezret. Ennél a Tuzsér-FTC  meccsen is többen voltak. A mostani reakciókból azonban úgy tűnhet, mintha a melegek ügye lenne itt a legfontosabb téma. Mintha a fél ország „homokos” lenne, a másik fele meg „vizes”(fejű).
 
Végül kérdezzük meg: vesztett-e valaki? Igen, mi, felebarátaim; mi, akik sem az egyik, sem a másik menetben nem vettünk részt; mi, akik mindkét magamutogatást, mindkét szélsőséget elítéljük; mi, akik nem tapossuk le a virágágyásokat, díszburkolatot sem szedünk fel, de a valódi vagy műfarkunkat sem lóbáljuk nyílt színen; mi, akiknek kurvára elegünk van az álproblémákból, a látszatpolitizálásból.

21 komment

Címkék: erőszak melegtüntetés látszatpolitika

Erőszakparádé

2008.07.05. 21:30 sasika61

Ami várható volt, bekövetkezett. Vagy volt valaki e kies honban, aki arra számított, hogy a homoszexuálisok s kapcsolt részeik felvonulása erőszak nélkül ér véget? Nem volt, vagy ha igen, az bizony teljesen tévesen ítélte meg a mai magyar közhangulatot. Tudta ezt Tóth Gábor rendőr-főkapitány is, szerintem ezért tiltotta be első reakciójaként a felvonulást, a közlekedés akadályoztatására való hivatkozás csak lózung volt. Nyilván tisztában volt vele, hogy a rendőrök legalább annyira utálják a „buzikat”, mint az ellenük kivonulók, nehéz tehát harcba vezényelni azok megvédésére őket, akikkel legszívesebben ők is megismertetnék, mekkorát tud ütni a „sűrített marxizmus”, a gumibot. De Tóth urat meggyőzték felsőbb helyről, most már nyilván elátkozza a percet is, amikor igent mondott: Lévai Katalin nyilatkozatából érezni, hogy Tóth úr nem fogja könnyen megúszni a mai eseményeket.

És hogy miért is volt várható az erőszak? Ó nem csak a radikális, állandóan a balhét kereső szélsőjobb miatt! Nem bizony! A radikalizmus a meleg-felvonulás szándékában is benne volt!

Egy ilyen izgatott, frusztrált, súlyos problémákkal küszködő társadalomban, ilyen közhangulatban a felvonulás a provokáció szándékával hatott mindazokra, akik egyébként is alig várják, hogy sokszor jogos türelmetlenségüket levezessék.

A magyar társadalom nem nyitott ilyesfajta toleranciára. Mondhatnám: egészségesebb szellemű. Ugyanakkor kurvára nem érdekli az emberek többségét, hogy kinek milyenek a nemi szokásai. Ha valaki buzi, akkor buzi. Köp egyet megvetően, tesz néhány célzást, de egyébként leszarja, hogy este otthon melyik lyukba céloz az illető. Mindaddig, míg az ún. „mások” ezt nem akarják provokálóan megélni. Míg ezt nem akarják másokra kényszeríteni, propagálni, elfogadtatni, hogy a homoszexuális kapcsolat egyenértékű a heterók kapcsolataival. Ekkor sem tüntet, de kíváncsi lennék, hányan mondják otthon a képeket látva: na, most legalább kaptak a pofájukra.

1 komment

Címkék: közélet melegek meleg büszkeség napja

Gyurcsány rendkívüli sajtótájékoztatója

2008.07.04. 14:47 sasika61

 

Valaki itt csúnyán elárulta az országot – mondta Gyurcsány Ferenc rendkívüli sajtótájékoztatóján. Természetesen Orbán Viktorra gondolt, illetve a Fidesz adócsökkentési javaslatára.
 
Az áfa-kulcsok csökkentése valóban nem a legjobb megoldás, sőt, talán egyáltalán nem jó megoldás. Akkor sem volt jó, mikor 2006-ban Gyurcsányék tették ezt a választások előtt, valaki akkor is elárulta az országot.
 
A sajtótájékoztató új színfoltja nem ez volt. Gyurcsány mondanivalója sem tartalmazott új elemet Veres tegnapi felhördüléséhez képest. Ami szokatlan volt: a matematikatanár színrelépte. Minek kell ilyenbe belevonni szegény tanerőt? Magától jelentkezett? Felkérték? Melyik iskolából jött? Netán a Montessoriból? Miért nem korrepetálta inkább szegény Gyurcsány-gyereket, hogy ne kelljen különféle zűrösnek tűnő machinációkkal átnyomni az érettségin? (http://www.mno.hu/portal/568815) Vagy korrepetálta, s így sikerült?
Ezek izgalmasabb kérdések, mint az esetleges adócsökkentésből származó 320 milliárdnyi hiány. Nem fél a miniszterelnök, hogy valaki a széles nyilvánosság előtt is fölteszi a kérdéseket?
 
Addig is adjunk igazat neki: valaki tényleg elárulta ezt az országot.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: közélet gyurcsány

Slota a magyar titkosszolgálat ügynöke!

2008.07.04. 08:25 sasika61

 

Ján Slota az utóbbi években a „stand up comedy” műfajának kiemelkedő képességű alakjává vált. Ez nem lenne baj, mert ha pl. a Showder Klubban lépne fel, akciója garantáltan milliókat vonzana a televízió elé, a reklámozók a legszarabb, hónapokkal korábban lefagyasztott, itthon knédlinek nevezett műtésztát is el tudnák vele adni. De fájdalom, Slota nem Fábry Sándor babérjaira tör, hanem a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, s bár ő maga nincs benne a kormányban, pártja tagja a kormánykoalíciónak, tehát komolyan veendő tényező.
 
Slota tegnapi fellépésén azzal szórakozatta a közönséget, hogy elmondta a Malina Hedvig-ügy igazi verzióját. Saját hírforrásaira hivatkozva közölte, hogy nevezett hölgyet 2006 nyarán a magyar titkosszolgálatok szervezésében verték meg. Ez mindenképp előrelépés ahhoz, hogy a) a nőt nem is bántalmazták, b) Malina Hedvig magát verte meg.
 
Elképzeljük az akciót: valahol Budapesten a híres magyar titkosszolgálat néhány tagja Gyurcsány jelenlétében arról töpreng, hogyan kellene a készülő megszorításokról elterelni a közvélemény figyelmét. Ekkor belép Klára asszony, akinek fejéből kipattan az ötlet: veressünk/verjünk meg egy magyar lányt Szlovákiában, amire majd Ferenc bizonyítván nemzeti elkötelezettségét feldúltan reagál, Szili Kati oldalra hajtott fejjel, kicsit sírósra véve a figurát sajtótájékoztatót tart stb. Felnyitják a szlovák telefonkönyvet, és Szent Ágoston módszerét használva („tolle, lege”), ahol kinyílik, ott az Ige, tehát az első magyarra hasonlító nevű nőt választják ki áldozatul. E konspiráció mögött a Moszad is elbújhatna: lehet, hogy már ma felfedik ügynökeik kilétét, a szervezetet feloszlatják, s felkérik Laborcz Sándort, hogy vegye át Izrael biztonságának irányítását.
 
Az a baj ezzel a képlettel, hogy az én megbízható hírforrásaim másról tudósítanak. Azt mondják: Slota a magyar titkosszolgálatok ügynöke! Bizonyítékom legalább annyi van, mint Slotának a maga állításának igazolására, sőt több, de ezeket érthető módon nem fedem fel. A közvetett bizonyítékok is elegendőek. Szlovákiának ki okozza a legtöbb kárt? Ki miatt röhög rajtuk Európa (ti. az a néhány ember, aki érdeklődik a magyar-szlovák viszony iránt)? Kire hivatkozva lehet bizonyítani, hogy a viszony megromlásáért nem Magyarország felelős?
Kinek használ leginkább Slota tevékenysége?
Kell több? Nem mond ez eleget?

Szólj hozzá!

Címkék: közélet külpolitika malina hedvig slota

süti beállítások módosítása